Posta

Nem szoktam mást reklámozni, de ő a húgom... szóval, nagyon kedves lenne tőletek, ha olvasnátok... és még csak 10 múlt ;)  nem ítélkezni :P

http://onedirection2003.blogspot.hu/

Posta

Új blog:  http://fairysblackdiamond.blogspot.hu/ aki olvasta a http://rebelreasangel.blogspot.hu/ és szerette, annak tetszeni fog szerintem... már csakazért is, mert a szereplők... ugyanazok, csak a történet más... ez amolyan "másik folytatás" :D Remélem tetszeni fog...

Posta

Hát ennek itt vége, tudom, hogy elég gáz lett, szóval bocsi :DD remélem majd a többi jobban sikerül...
akik olvasnak azoknak KÖSZIII ^_^


http://hopesblack.blogspot.hu/

http://myrebelconfession.blogspot.hu/

The writer's Revenge 16.rész

Döbbenten álltunk. Csend lepte el a tájat és a döbbenetünk nem másnak szólt, mint a felkelő nap látványával érkező seregnek...
Nem égetett a nap.
A sereg előttünk állt. Esélyünk sem lett volna, de nem harcolni érkeztek...
- Köszönetet mondanánk... azoknak, akik végre megállították ezt az őrült klánt...
- Szívesen tettük... - hajolt meg Andy...
- Ennyi lenne... - A sereg vezetői meghajoltak, majd az összes tag eltűnt egy szempillantás alatt...

- És most?
- Menjünk el az öcsémért... - suttogtam
- Rendben...
A vonaton ültünk ezúttal hatan. A srácok pókerpartit csaptak, amíg utaztunk... felszabadultak voltak, személyiségük éppen olyan, mint amilyennek megírtam. Jake és Jinxx nyugodt, CC viccelődését hallgattuk, Ashley pedig perverz vigyorral lepte meg az összes kalaúz hölgyet és a női utasokat...
Mosolyogva figyeltem őket...
- Mi olyan vicces? - hajolt hozzám Andy...
- Pont olyanok, mint amilyennek megírtam őket...
- És én?
- Te nem, te tele vagy meglepetésekkel... mintha csak néhaány részletet ismernék... de pont ezért vagy különleges...
Megcsókolt...

A kórházban a nővér fogadott minket...
- Semmi változás... még mindig kómában van... - hajtotta le szomorúan a fejét...
- Köszönjük...
A kórteremben álltunk, vártuk a vámpírrá válás csodáját. Az öcsém lassan nyitotta ki a szemét... nehéz feladatra vállalkoztunk... egy kamasz vámpír...
Hörögve ült fel... szinte pillanatok alatt megértette, hogy mi történik...

Hónapokkal később utazgatásaink egyik állomásán tartottunk... Andy a kezemet szorongatta...
- Ashley vigyáz rá... hidd el...
- Persze... elviszi csajozni... - hunyorogtam idegesen...
- Nyugodj meg... - mosolygott... ez elég is volt... az agyamra lassan nyugalom telepedett és az Ashley iránti haragom elszállt...
Andy hosszan átölelt. Ajkai lassan értek az enyémhez... de a szeme máris elárulta szándékát...
- Világít a szemed, amikor akarsz engem... - suttogta a számba... a tükörbe nézve rájöttem, hogy igaza van...
- Szeretem, hogy nincsenek titkaink egymás előtt...
- Szeretlek...
- Én is szeretlek...
- Örökké? - kérdezte
- Annál is tovább...

~Vége~

The writer's Revenge 15.rész

Ashley mellettem hevert a kanapén és folyamatosan Jake szemén keresztül nézte a történéseket... nem mondott semmit, csak láttam, hogy máshol jár, mint aki TV-t néz...
Egyszer csak felpattant, tudtam, hogy miért, én is hallottam a hangokat, amik felénk közeledtek...
- Nyugi - csitított Ashley... - ez CC lesz...
Abban a pillanatban be is futott az említett személy...
- Gyerünk, menni kell... követnek...
Azzal rohanni kezdtünk. CC mutatta az utat, mi pedig követtük... Ashley még mindig olyan volt, mintha csak félig lenne jelen... néha attól féltem, hogy nekiszalad egy fának... de tökéletesen vette az akadályokat... a többiekhez csatlakoztunk...
Andy azonnal magához ölelt...
- Mégis jobb, hogy itt vagy... - mosolyogott
- Nekem is...
Egymás kezét fogva vágtattunk át az erdőn... az előttünk járó vámpír klánt kergetve... megismertem a szagukat... ők voltak a házunknál, ahol a családomra támadtak, de ők voltak, akik akkor elítéltek minket, amiért szerettük egymást...
Már magam előtt éreztem a szagot... a vadállat belül kitörni készült... ahogy megláttam az alakot magam előtt, már vetettem is rá magam... a nyakába ugorva, hangos reccsenéssel törtem el a nyakát... A körülöttem lévők szintén támadtak... a klánt mind egy szálig elpusztítottuk... mi hatan...
Bosszút álltunk... mindenért...

The writer's Revenge 14.rész

A harag lassan csillapodott a fiú lelkében...
- Sajnálom, hogy elvettem az emlékeidet...
- Ne sajnáld... megmentettél minket... és most már minden rendben lesz, de a családodért bosszút állunk...
Közelebb lépett és átölelte a lányt...
- Már nem csak azért akarok bosszút, hanem mert ilyen sok időre elvesztettelek miattuk...
- Helyes

Sandy:

A lázadók mindenben mellettünk álltak, mindenben támogattak. Valaha ők is abban a faluban éltek, ahol mi. És most harcra készültek... harcra azok ellen akik nekünk ártottak.
Féltem, hogy bajuk esik, de leginkább attól, hogy Andynek baja esik...
Látta az aggodalmamat.
- Jobb lenne, ha itt maradnál... - suttogta fölém hajolva - túlságosan féltenélek, ha ott lennél...
Csókja égett az ajkamon...
- Tényleg ezt akarod? - átöleltem a nyakát...
- Igen. Sőt, azt hiszem, hogy az egyikük itt maradhatna veled...
- Rendben... ha tényleg ezt kéred...
A szemembe nézve lassan bólintott...

Nem sokkal később elindultak... elindultak megkeresni azokat, akik ide juttattak minket... Ashley velem maradt,
- Ashley és Jake látnak egymás szemével, így látni fogják mi történik a másik helyen... - Andy egy csókot lehelt a homlokomra és eltűntek a szemünk elől...

Posta... 3.rész...

http://hopesblack.blogspot.hu/

Már 3 részt sikerült megírom... :D remélem tetszik majd...
egy kis kedvcsináló:

"A fürdőkád sarkán ültem, amíg a karomból és a lábamból húzta ki a tüskéket egy csipesszel... nem nagyon fájt, többször előfordult már, hogy rózsabokorban kötöttem ki... a munkával jár...- Miért fröcsköltél le?
- Nehogy napszúrást kapj...
- Pusztán aggodalomból locsolgatsz le idegeneket?
- Na jó... tényleg ne haragudj... kiengesztelhetlek?
- Nem... - morogtam... - kész vagyunk?
- Igen... egy kávé belefér?
- Na jó... - egyeztem bele..."