2013. július 31., szerda

The writer's Revenge 16.rész

Döbbenten álltunk. Csend lepte el a tájat és a döbbenetünk nem másnak szólt, mint a felkelő nap látványával érkező seregnek...
Nem égetett a nap.
A sereg előttünk állt. Esélyünk sem lett volna, de nem harcolni érkeztek...
- Köszönetet mondanánk... azoknak, akik végre megállították ezt az őrült klánt...
- Szívesen tettük... - hajolt meg Andy...
- Ennyi lenne... - A sereg vezetői meghajoltak, majd az összes tag eltűnt egy szempillantás alatt...

- És most?
- Menjünk el az öcsémért... - suttogtam
- Rendben...
A vonaton ültünk ezúttal hatan. A srácok pókerpartit csaptak, amíg utaztunk... felszabadultak voltak, személyiségük éppen olyan, mint amilyennek megírtam. Jake és Jinxx nyugodt, CC viccelődését hallgattuk, Ashley pedig perverz vigyorral lepte meg az összes kalaúz hölgyet és a női utasokat...
Mosolyogva figyeltem őket...
- Mi olyan vicces? - hajolt hozzám Andy...
- Pont olyanok, mint amilyennek megírtam őket...
- És én?
- Te nem, te tele vagy meglepetésekkel... mintha csak néhaány részletet ismernék... de pont ezért vagy különleges...
Megcsókolt...

A kórházban a nővér fogadott minket...
- Semmi változás... még mindig kómában van... - hajtotta le szomorúan a fejét...
- Köszönjük...
A kórteremben álltunk, vártuk a vámpírrá válás csodáját. Az öcsém lassan nyitotta ki a szemét... nehéz feladatra vállalkoztunk... egy kamasz vámpír...
Hörögve ült fel... szinte pillanatok alatt megértette, hogy mi történik...

Hónapokkal később utazgatásaink egyik állomásán tartottunk... Andy a kezemet szorongatta...
- Ashley vigyáz rá... hidd el...
- Persze... elviszi csajozni... - hunyorogtam idegesen...
- Nyugodj meg... - mosolygott... ez elég is volt... az agyamra lassan nyugalom telepedett és az Ashley iránti haragom elszállt...
Andy hosszan átölelt. Ajkai lassan értek az enyémhez... de a szeme máris elárulta szándékát...
- Világít a szemed, amikor akarsz engem... - suttogta a számba... a tükörbe nézve rájöttem, hogy igaza van...
- Szeretem, hogy nincsenek titkaink egymás előtt...
- Szeretlek...
- Én is szeretlek...
- Örökké? - kérdezte
- Annál is tovább...

~Vége~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése