18. Self-devotion...

Bevágtattam a bárba, ahol ott találtam azokat, akiket a leginkább kerestem.
- Saguna! - ugrott a nyakamba Sammi
- Én is örülök, hogy látlak... - mosolyogtam rá. Jake Jinx és Chris az asztalnál ültek...
- Vissza kell mennünk a pokolba... Andy ott van. Miután megmentettük, új életet kezdünk... benne vagytok?
- Természetesen Felség... - hajolt meg előttem felpattanva Chris...
- Ezt... hagyd abba kérlek...
Jake megszervezte az utazást... Ellát és a babát elhozták a szigetről, de a szállóban őrizték a csöppséget, nehogy elszabaduljon. A többi marlán visszaváltozott, de őket életben tartotta a Drakula halálakor szerzett hatalmam... visszaadtam nekik az emberi élet lehetőségét....
- Pár óra és indulhatunk... - jött vissza Jake
- Köszönöm...

A farkasok szigete kihalt volt. Csendes és rémisztő... a pokolba vezető út, pedig talán rosszabb mint bármikor ezelőtt... Cerberus kapuja előtt álltunk... bentről dörmögő szuszogás hallatszott... Kis csapatunk csak ácsorgott...
- Ezúttal... nem szabad az utunk...
- Majd én... előre megyek... - Ashley hangja csapta meg a fülünket...
- Hát te?
- Utánatok jöttem... veletek tartok... és Saguna... szeretnék mindenért elnézést kérni tőled, amit korábban tettem...
- Akkor sem bízom benned... - sziszegtem...
- Megértem.

Az ajtó kinyílt, a hatalmas állat aludt.
Ashley előkapta a mobiltelefonját és egy halk zeneszó csapta meg a fülünket, mire a kutya meg sem rezzenve békésen aludt tovább...
- Nincs sok időnk... - mondta...
Azonnal rohanni kezdünk tovább. Ashley rám vigyorgott, mint aki háborút nyert... csak egy fintorral válaszoltam.
Az út végén a fagyás közeli állapot következett...
- Túl nagy a csend... - dideregtem...
- Ez a pokol... bulizó emberekre emlékszel? - kérdezte Chris...
Csúnyán néztem rá, mire elfordult...
A trónterem ajtaja nyitva volt. A Sátán a trónján ült és látszólag már várt ránk...
- Italt?
- Andy-t... - válaszoltam...
- Természetesen... Andrew...
Andy egy ezűst lánccal a nyaka körül egy irtó mellett sétált be... legyengülve, vérző sebekkel... ahogy az irtó elengedte máris összeesett... Felé indultam, de egy láthatatlan falba ütköztem... őrjöngő vadállatként néztem az ördögre...
- De van egy feltételem... természetesen... valamit valamiért...
- Mi az? - vicsorogtam
- Szükségem van egy lélekre... helyette...
Sammi és Jinxx egymást ölelték... Ashley Chris és Jake egymást méregették... persze azonnal előreléptem... de mielőtt magamra vállalhattam volna...
- Vigyen engem... majd én itt maradok... - Helen volt... ő is utánunk jött...
- De miért? - néztem rá... elkaptam a karját
- Már úgy sem maradt semmim... az egész életem a gonosz tettekről és a bátyádról szólt... most vége... de mégsem tudok élni... mert semmi nem lesz már a régi Drakula nélkül...
- Az exkirályné... felajánlja magát a katonából lett király helyett...
- Helen... nem muszáj... majd én... - mondtam
- Nem... nektek... együtt kell maradnotok. Új élet vár rátok...
- Köszönöm... - engedtem el a kezét... furcsa... de vércsepp könny folyt végig az arcomon...
Amint Helen átlépett a láthatatlan falon Andyhez rohantam, a lánc eltűnt a nyakáról, de nem mozdult... túl gyenge volt. Azonnal a csuklómba haraptam és a véremmel itattam...
- Távozhattok... - A Sátán gonosz vigyorral a szája sarkában eltűnt Helennel az oldalán...
Andy rám nézett... Kék szemei hálásan fúródtak a tekintetembe... Lassan visszanyerte az erejét és felállt. Amint képesek lettünk rá, elindultunk a kijárat felé...
Minden csendes és nyugodt volt, pont mint idefelé...
- Milyen csend van... - suttogta Sammi...
- Túlságosan is... - Ashley... - várjatok... nem szól a zene... kinél van telefon? Vagy Bármi... zene???
Mind a fejünket ráztuk...
Hangos morgás zavarta meg a beszélgetést. Ott álltunk szemtől szembe a hatalmas állat három fejével...