Naplementekor elindultunk Erdély felé.
A hotel tetején szálltunk le, mint egy előkelő helikopter. Csak most nem vártak fotósok. Ahogy elindultunk a lift felé, szívem szerint rohantam volna... de nem lehetett.
A lift megállt a - 23.emeleten kiszálltunk. Az angyal mondani akarta, hogy üljek le... De mosolyogva, magamtól elindultam a bézs kanapé felé. Az angyal felém küldött egy búcsúmosolyt. Úgy sejtettem nem látjuk egymást egy darabig. Bement az ominózus szobába. A két napos repülés után most nem vágytam másra csak egy kiadós fürdésre, és most még azzal a vízkávéval is beértem volna, amit itt szolgálnak fel, de nem akartam mozdulni csak végre látni Andyt. Pár órával később egy londiner lépett oda hozzám.
- Maga Saguna? Sammi várja magát a 25. emeleten. Fölálltam és a lifthez rohantam a 25. en Sammi a nyakamba borult.
- annyira hiányoztál és aggódtam is érted. - mondta halkan. - Gyere, le kell fürdened. És vettem neked új ruhákat. - mutatott a törzsi szerelésemre. Mosolyogtam.
- rendben. - Amikor végre a zuhany alatt álltam úgy tűnt mintha a hideg patakban fürdés csak egy rossz álom lett volna. Felöltöztem. Sammi egy fekete miniszoknyát és egy hozzá illő fekete szaggatott felsőt hozott be nekem.
- Ez komoly? - kérdeztem magamat nézve a tükörben.
- Igen, kifejezetten jól áll. Ráadásul úgy kell, hogy kinézz, mint egy vámpír fanatikus.
- na, jó. cipőt is kapok, vagy mostantól mezítláb kell járnom? - mosolyogtam, mire Sammi hangosan elkezdett kacagni. Elővett még egy necc harisnyát és egy magas szárú bakancsot. Fölvettem. Úgy festettem, mint egy punk. Valahol mélyen még tetszett is, de ezt magamnak sem ismertem volna be. Nem szóltam egy szót sem. A hajamat 2 órán át bontogattam mire sikerült kifésülnöm belőle az őserdő és a barlang nyomait.
- Kész vagyok. - mondtam és belenéztem a tükörbe. Jaj... A szemem olyan volt mintha egy éve nem aludtam volna... a sötét karikák most jobban látszottak, mint valaha. És az arccsontjaim tisztán kivehetőek voltak. Régen nem ettem. Gondoltam. De most csak Andyvel akartam foglalkozni. Vajon mikor jön? Rágyujtottam.
- Annyira jól áll neked ez a ruha... - mondta Sammi kicsit szomorkásan. - kár hogy nem marad majd belőle semmi, ha...- huncut villanást láttam a szemében.
Kopogtak. A szívem elkezdett kalapálni és éreztem, hogy menten elájulok. De nem Andy volt. A hotel séfje jött föl és hozott nekem egy tányér meleg levest.
- Köszönjük - mondta Sammi majd rám nézett mikor becsukta az ajtót. - Ezt a séfet a szálló csak a te kedvedért vette föl. - mosolygott.
Sammi.. én találkoztam egy férfival ... És szeretném tudni, hogy ő jól van-e? - Sammi, ha nem lett volna falfehér megesküdtem volna, hogy elpirul.
- Ami azt illeti, Jinxx itt van a szállóban és én magam gondoskodtam róla, hogy megváltozzon a vámpírokról kialakult véleménye. - kicsit kiakadtam... De örültem is. - Úgyhogy ha nem haragszol én most megyek is... edd meg a levest. Andy hamar itt lesz, csak vadásznia kell. - Sammi elment én pedig az ágyhoz sétáltam miután befejeztem az evést.
Ledőltem és közben találtam egy doboz cigarettát az éjjeliszekrényben.
- Végre egy jó hír. - rágyújtottam újra 3 hónapja majdnem, hogy másodszor. Vártam egy darabig... Azután elnyomott az álom. Mikor fölébredtem már késő éjszaka volt. Andy egy fotelban ült és engem nézett. Ahogy fölültem már mellettem ült és olyan szorosan ölelt magához, hogy azt hittem, meg fog ölni, de így azt sem bántam volna. Hosszú percekig nem szólunk semmit, csak öleltük egymást. Végül én törtem meg a csöndet.
- sajnálom. - meghökkenve nézett rám.
- mégis mit?
- hogy ennyi gondot okoztam. - mosolyogni próbáltam, de patakzani kezdtek a könnyek a szememből.
- de, hát te nem tehetsz semmiről. Én vagyok az oka, hogy veszélyben voltál. Végig. - tiltakozni akartam, de nem hagyta. Megcsókolt.
Szenvedélyesebben, mint bármikor eddig. Éreztem, hogy erre várt az elmúlt hónapok alatt. Kezei követelően siklottak a ruhám alá
- várj! - kiáltottam. Fölálltam mellőle és elkezdtem vetkőzni, persze ezt örömmel vette
- tudod Sammi... megöl, ha elszakítod. - mosolyogtam és lassú vetkőzésbe kezdtem... Hallottam a jól ismert morgását. A fölsőt a földre dobtam utána a szoknya csúszott le a lábamról minden hang nélkül. Kiléptem belőle. Ott álltam a bakancsomban, a necc combfixemben és egy fekete bugyiban. Nem bírta tovább.. felugrott az ágyról és előttem állt magához szorított.
- olyan szép vagy. - mondta, ezt nehezen tudtam elképzelni az elmúlt hónapok után. Fölemelt, hogy a kezeimet a nyakára a lábaimat pedig a derekára tudjam fonni. Megint a falhoz nyomott, de most sokkal óvatosabb volt, mint először. Megint láttam a tüzet vöröslő szemében. Elfordította a fejét, de én a hajába túrtam...
- várj! - kiáltottam. Fölálltam mellőle és elkezdtem vetkőzni, persze ezt örömmel vette
- tudod Sammi... megöl, ha elszakítod. - mosolyogtam és lassú vetkőzésbe kezdtem... Hallottam a jól ismert morgását. A fölsőt a földre dobtam utána a szoknya csúszott le a lábamról minden hang nélkül. Kiléptem belőle. Ott álltam a bakancsomban, a necc combfixemben és egy fekete bugyiban. Nem bírta tovább.. felugrott az ágyról és előttem állt magához szorított.
- olyan szép vagy. - mondta, ezt nehezen tudtam elképzelni az elmúlt hónapok után. Fölemelt, hogy a kezeimet a nyakára a lábaimat pedig a derekára tudjam fonni. Megint a falhoz nyomott, de most sokkal óvatosabb volt, mint először. Megint láttam a tüzet vöröslő szemében. Elfordította a fejét, de én a hajába túrtam...
- Nem kell visszafognod magad... kérlek... - Fogai karcolták a bőrömet, majd lassan harapott meg...
Kezeivel tartott, és még jobban szorított a falhoz... a végére vad és szenvedélyes lett, de ezúttal mégis minden sokkal jobb volt, mint először. Egyszerre feszült meg a testünk a gyönyör hullámaitól. Ez az érzés leírhatatlan.
Ezúttal nem ájultam el. Egy bézs fotelben ültük ruhátlanul. A vérem végigfolyt a testemen elérve az ő csodás bőrét. Sajnos emberi érzékeim nem hagytak magamra, fázni kezdtem jeges érintésétől, így egy takarót rakott kettőnk közé.
Ez egy olyan éjszaka volt, amit soha nem akartam elfelejteni.
Még akkor, is mosolyogtam, amikor megérkeztek az első Marlán emberek. Őket az általam ismert farkas törzsek követték.
Tudtam, hogy hamarosan elkezdődik a háború. És én meg akartam védeni Andyt.
Ezúttal nem ájultam el. Egy bézs fotelben ültük ruhátlanul. A vérem végigfolyt a testemen elérve az ő csodás bőrét. Sajnos emberi érzékeim nem hagytak magamra, fázni kezdtem jeges érintésétől, így egy takarót rakott kettőnk közé.
Ez egy olyan éjszaka volt, amit soha nem akartam elfelejteni.
Még akkor, is mosolyogtam, amikor megérkeztek az első Marlán emberek. Őket az általam ismert farkas törzsek követték.
Tudtam, hogy hamarosan elkezdődik a háború. És én meg akartam védeni Andyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése