- Andy?
- Ő nem tudott eljönni... valami dolga... van...- Ashley ezt úgy mondta, hogy pontosan tudni lehetett... ez nem az a fajta "dolog" ami csak kicsit fontos...
- Értem, azért örülök, hogy te itt vagy... - megölelt...
Alice könyörögve nézett, úgyhogy úgy döntöttem, aznap keresek valami bulit... hogy kettesben lehessenek...
- De biztos, hogy nem gond? - kérdezte vigyorogva
- Nem... - úgy döntöttem, hogy nem viszem túlzásba a dolgokat... egy rövid farmernacit és egy sima fekete pulcsit vettem fel, meg persze az elmaradhatatlan tornacipőmet... Amikor kiléptem az ajtón Ashley és Alice a kanapén ülve néztek valami filmet, de fogadni mertem volna, hogy, amint kilépek egymásnak esnek... Ritka szarul éreztem magam... és elárultak... Ash, aki köztudottan az egyik legnagyobb csajozógép képes volt Bécsbe jönni, mert megígérte... Ő viszont nem... és ez irtóra bosszantott...
Egy kicsit sem voltam bulizós hangulatban ezért sétálni indultam. Aztán azt is meguntam... leültem egy padra és a cigimért nyúltam, amikor odalépett hozzám egy idegen...
- Bocsi, van tüzed? - kérdezte... atyám, ez tuti valami sztár... agyon tetovált testét bámultam, legalább is ami kilátszott belőle...
- Őh.. bocs, ja persze... - már megint zavarban vagyok... remek...
- És adsz is? - kérdezte mosolyogva...
- Jajjj... bocsi - most aztán már vérvörös lettem...
- Leülhetek? - kérdezte miután végre megkapta a hőn áhított gyújtót...
Elfogott az érzés, hogy tudnom kéne, ki ő...
- Amúgy Jayy vagyok...
- Angel... - arrébb húztam magam zavaromban...
- Midig ilyen csöndes vagy? - mosolya kiakasztó volt... akár hányszor mosolygott annyiszor olvadtam a pad alá...
- Igen... sajnos... nehezen oldódok...
- Hát segítsünk ezen... - vigyorgott... - meghívhatlak? - mutatott egy bár felé...
Egyszer élünk... hát Andy úgyis lemondott rólam... én is így teszek...
- Remek ötlet - pattantam fel... jobban végigmérve őt....Tutira tudnom kéne, hogy ki ő... sétálunk... beszél.. én meg csak azon gondolkozok, hogy azért bámulnak, mert kék a hajam és egy irtó dögös srác sétál mellettem, vagy mert rajtam kívül mindenki tisztában van vele, hogy ő valami híresség... aztán egyértelmű lesz... egy csapat kis csaj színes hajjal egyenesen felénk rohan... fotóznak és mikor odaérnek sikítozva kérnek autogramot... remek... érzem, hogy a lábaim elindulnak önkéntelenül a másik irányba... nem még egyszer nem akarok beleesni ebbe a hibába... nem kell több sztárocska, de Jayynek határozottabb elképzelése van erről és lerázva a rajongóit elkapja a kezemet és maga után húz... a rajongói ribancoznak... hahh ennyi... ribanc lettem... valaki miatt, akiről csak én nem tudom hogy kicsoda...
- Sajnálom... - megint leolvasztja az agyam egy mosollyal...
- Semmi gond... de mi lenne, ha... keresnénk valami más helyet... - mutattam rá, hogy egyre több színes ember gyűlt körénk... követtek egy darabig, aztán taxiba ültünk... végre nem voltunk körülvéve emberekkel...
- Tudom, hogy ez milyen idegesítő... - morogta maga elé... - sajnálom, de, hát ez ezzel jár...
Mikor meglátta értetlen arckifejezésemet... leesett neki...
- Te nem is tudod, hogy ki vagyok... - mosolygott...
- Lebuktam... - nyögtem... kisebb mosoly és újabb pirulás mellett...
- Hát ez nagyszerű... - nem tudtam eldönteni, hogy sértődött, vagy örül...
Mikor a taxi kitett, egy kávézó előtt álltunk, újra megfogta a kezemet és a teraszra húzott... most olyan volt, mintha magával hadakozna...
Kért két kávét... aztán, leültünk, egy pillanatra sem engedte el a kezemet egészen addig amíg végül leültünk...
- Nos kedves Angel... Jayy Von Monroe vagyok... a BOTDF...
- Várj... a barátnőm épp ma lelkendezett, hogy koncertetek lesz... holnap... - esett le... tudtam, hogy nem lehet átlagos ember...
- Na... akkor, ha te nem is, de a barátnőd tudja ki vagyok...
- Hát... biztos örülne neked, ha nem épp a... - elhallgattam... Ashleyvel van... és Andy nem jött... hiába reméltem... de most itt ez a srác, aki rettentően jól néz ki... de olyan furcsa... nem tudtam kiigazodni rajta, hogy örül e neki, hogy nem tudtam, hogy kicsoda, vagy sértőnek találja, mert akkora sztárnak érzi magát... csöng a telefonja... de kinyomja...
- Szóval, eljöhetnél holnap... megnézhetnél minket, ha már nem tudtad, hogy ki vagyok... - tuti, hogy megbántottam...
- Jó, benne vagyok... remélem nem bántottalak meg... - tettem hozzá inkább kíváncsiságból...
- Nem... csak a hajad kék... és láttad a rajongókat... mind olyan színes mint Dahvie... - na erre megint okosan nézhettem, mert elnevette magát... - hagyjuk a zenekart...
Az este további részében sétáltunk... többször botlottunk bele kis csoportnyi rajongóba... néha elidőztünk, néha menekültünk... aztán hazafelé vettem az irányt... Jayy közölte, hogy hazakísér...
- Örülök, hogy megismertelek... szeretnélek holnap látni... még a koncert előtt... legyen 10, érted jövök...- mosolygott jéghegyolvasztóan...
- Rendben... örülnék neki... - Abban a pillanatban nyílt az ajtó... belülről... a következő percben már Ashley és Alice bámulták a kísérőmet...
- Ashley? - vigyorgott Jayy...
- Monroe... te meg hogy kerülsz ide? - Ashley mosolya nem volt túl őszinte...
- Csak elkísértem Angelt... de te bent voltál? - vigyorgott...
- Alice a barátnőm, Angel lakótársa... talán valami gond van ezzel... - idegesnek látszott...
- Niiincs... most már tudom mi húzta a BVB-t Bécsbe... Angel... örültem... holnap találkozunk... - mosolygott rám egy utolsót, elengedte a kezemet... majd vigyorogva tovább állt... én pedig értetlenül bámultam Ash-re... aki fújtatott egyet idegességében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése