03. The first night

Otthon nem várt minket veszély, de Andy ennek ellenére minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy még csak be se láthasson senki, miután végzett a sötétítéssel közölte, hogy el kell szaladnia, vadászni, mert különben nem bírná ki a közelemben. Hát, ha már otthon voltam gyorsan, amíg ő vadászott én lefürödtem és átöltöztem egy hosszú pulóvert vettem föl - ami lecsúszott a vállamról és a combom közepéig ért - sí zoknival. Minden voltam, csak sexi nem. Fölmásztam a kanapéra és ott gubbasztottam vagy egy órán keresztül mikor mocorgást hallottam. A konyha felől jött. Felkaptam a hamutartót, ami az egyetlen fegyvernek minősíthető tárgy volt a szobában és négykézláb elindultam kifelé. illetve csak két láb egy kéz, merthogy a másik kezemben kitartóan szorítottam hű fegyveremet.

A konyha ajtajában fölálltam és lassan elkezdtem befelé araszolni. Belestem az ajtó melletti résen, de nem láttam mást csak egy árnyékot, ami ide-oda mocorgott. Döntöttem. Beléptem a konyhába a fejem fölé emelt hamutartóval és majdnem lesújtottam, amikor Andy elkapta a kezemet.
- te teljesen megőrültél? - tört ki belőlem.

Észre sem vettem, hogy megmozdul, de hirtelen a konyhapulton ülve találtam magam (ő ültetett oda) Két lábam között állt és megbánóan nézett rám.
- El kell mennem. - súgta.
- miért? Hová? - követeltem.
- elmegyek pár helyi ismerősömhöz és segítséget kérek tőlük, hogy megvédjenek téged. Ez nem lesz egyszerű, mivel halandó vagy. - elmosolyogta magát.
- Az után el kell mennem a vámpírtanácshoz, hogy ne higgyék azt, hogy bujkálok előlük. mert ha így gondolják, akkor megölnek - ez még viccnek is rossz volt. Felszisszentem.
- és visszajössz? - kérdeztem.
- vissza. Megígérem, és aztán együtt leszünk, amíg csak akarod. És addig nem kell menned sehova se dolgozni semmi. Vettem neked ételt hogy ne menj ki a lakásból sem. - most is mosolygott, de láttam, rajta hogy fél a válaszomtól ezért nem erőltettem.

- rendben. - óvatosan átölelt mintha csak törékeny lennék és megcsókolt, harcban állt magával... morgott... Óvatosan vetkőztetni kezdett... halk morgása azonban állatiassá tette...Még mindig konyhapulton ülve karjaimat Andy nyaka köré fontam lábaimat pedig a dereka köré csavartam. Kezei most már követelőek és erősebbek voltak. 

- Gyere ide - húzott magához...
Nem tudom, hogy kerültünk a zuhany alá... a víz folyt ránk, miközben óvatosan belém csúszott... Csodálatos volt. Szemei hirtelen tűzvörös lángokat szórtak felém. Bár először megrémültem... végül átadtam magam az érzésnek... Éreztem jeges leheletét a nyakamon majd egy alig érezhető fájdalmat. Ahogy ezek után rám nézett, a vízsugár az arcáról mosta a véremet... Andy szeme megint kéken ragyogott és kezeivel tartott újra... Lassú érzéki hullámokkal hajszolt minkettőnket gyönyörbe... 

A kanapén találtam magam, ahol hirtelen elnyomott az álom...

A kanapén ébredtem Andy még ott volt nem ment el. Ahogy látta, hogy magamhoz térek egy félmosolyt engedett el felém, és ez a félmosoly is elég volt hozzá, hogy újra akarjam őt.

- szia - mondta megbánó hangon. Nem értettem
- eh. - legnagyobb meglepetésemre nem jött ki több hang a torkomon. Ijedten pislogtam. Felülve éreztem, hogy a combjaim és a gerincem is rettenetesen fájnak. Sajnálkozva nézett rám.
- Én... sajnálom ... Kicsit elragadott a hév... - bár én ezt kicsit sem bántam szerettem volna tudni mi történt.
- mi... Mi? - nem tudtam többet mondani.
- Hát tudod az én erőm sokkal nagyobb, mint amit egy emberi test el tud viselni... És majdnem összeroppantál... de én annyira sajnálom ... Többet nem fordul elő...- egyik szeméből egy vércsepp folyt végig az arcán ... Ettől úgy megdöbbentem, hogy fölpattantam az ágyból és már estem is volna tovább, de Andy elkapott... ekkor vettem észre, hogy a lábaim véraláfutásosak, lila, kék, fekete, vörös színekben játszanak. A kezeim is... Ha jól sejtem a hátam is. Ahogy elkapott úgy tartott állva, mint egy porcelánbabát.
- mi? A ha… n… g… om… - dadogtam levegő után kapkodva.
- amikor… tudod… megharaptalak, a kezem a torkodon volt és… majdnem… megfojtottalak… - megint egy csepp vér… sír? Gyönyörű volt… fehér bőre, fekete haja, jégkék szeme és a vörös vér, mintha egymásnak találták volna ki őket most már biztonságosabban álltam… Karjaimat a nyaka köré fontam és vártam. Nem tudott ellenállni. Megcsókolt. A csók után a szemébe néztem és ujjammal letöröltem az arcáról a vért, amit könnyezett. A számhoz emeltem ujjamat mikor rádöbbentem, nem szabad. Ez egy vámpír vére. Magam elé tartottam az ujjamat, mint egy kisgyerek, amikor mondja, hogy bibis.
Észrevette. Mosolyogva letörölte az ingujjával. De közben beleborzongott.
- saj..nál..om..
- ezt soha többet nem szabad így... - mondta, de nem fejezte be a gondolatot...
- amíg.... hal ... andó... vagy...ok ?? - kérdeztem és próbáltam tudatosan a szemébe nézni...
- nem... Nem foglak... átváltoztatni .... - hangja könyörgő volt inkább, mint kijelentő.
- ne...em.? - kérdeztem szinte sírva... Megrázta a fejét. Magához ölelt.
- mennem kell.
- tud...om. - megcsókolt aztán mintha ott se lett volna eltűnt a lakásból.