12.

Hát igen, a jó kedvem addig tartott, amíg következő éjjel nem dörömbölt valaki a busz oldalán... A szemem azonnal kipattant, kimászva Dahvie mellől kiléptem a buszból. Andy állt ott. Már amennyire állásnak lehet nevezni. A busznak dőlt, kezében egy whisky-s üveg, az alján némi maradékkal... és énekelt...
- Angel... annyira... hiányzol... - alig tudott beszélni
- Én értem, de szerintem jobb lenne, ha ezt akkor beszélnénk meg, amikor józan vagy...
Sírni kezdett... ez annyira megdöbbentett, hogy lefagyva álltam... mint amikor láttam őket a csajjal...
- Andy... én... láttalak téged azzal a lánnyal... - suttogtam, mire szétfolyt festékes arcával rám nézett...
- Tudom... - lehajtotta a fejét és a busz mentén lecsúszott a földre.
- Akkor mit vársz tőlem? Idejössz részegen és azt hiszed megoldódik minden?
- Nem, csak látni akartalak... - nézett fel rám...
A kezéből kicsavartam az üveget és leültem mellé. Meghúztam.
- Szeretném, ha megbocsájtanál...
- Szeretnék, de nem tudom, hogy te akarod ezt, vagy csak a rengeteg pia...
- Én - mondta határozottan.
A vállára hajtottam a fejemet. De nem éreztem, hogy tudnék benne bízni.
- Nem tudom... Mi lenne, ha aludnánk rá egyet?
- Együtt?
- Hát ha elférünk - mosolyogtam, segítettem neki felállni és a buszba toltam, Dahvie morogva húzódott az ágy belső felére... Andy pedig eldőlt mellette... persze nem fértem el, ő pedig azonnal elaludt.
Jayy kuncogott egyet, amikor puffogva mellé feküdtem.
- Összeszedtél egy alkoholistát?
- Látod...
- Dahvie örülni fog...
Reggel mikor felébredtünk... annyira röhögnünk kellett, hogy kirohantunk a buszból... a látvány ami fogadott minket a következő volt... Dahvie a busz falára préselődve döbbent arckifejezéssel fekszik, Andy pedig öleli őt, mint egy plüssmacit... ami kiverte a biztosítékot az volt, hogy beszélt álmában...
- én is szeretlek mackókám... - na ez volt az a pillanat, amikor Dahvie vinnyogva kipattant mellőle, Andy a földön landolt, mi pedig röhögve távoztunk a buszból... Jayy a földön ült, annyira röhögött én pedig a hasamat fogtam, mert már fájt.
Jeffree lépett oda...
- Na mi ez a jókedv fiatalság... - mosolygott egy puszit nyomva az arcomra...
Elmeséltük neki, mire ő is röhögni kezdett. Dahvie és Andy is kimásztak a buszból...
- Ki szabadította rám ezt a Teddy megrontó állatot????? - vihogott Dahvie
- Cssss szééétrobban a fejem... - nyüszített Andy
Ashley is befutott, amikor meglátta Andy-t egyenesen neki ment... Akkorát húzott be neki, hogy az hörögve összeesett és hányni kezdett... mi meg csak döbbenten álltunk...
- Te szarházi...
- Ash? - a szám még mindig tátva volt, miközben Andy mellé hajoltam és a haját fogtam...
- Te még véded? Most tudtam meg miért léptél le...
- Ashley, ez az én dolgom... - sziszegtem - ezért nem kell nekiugrani...
- Jó de úgy felba... - Andy hirtelen felpattant és vissza próbált támadni, de elesett... Ashley kacagott egyet...
- Haver másnapos vagy? - segítette fel...
- Már nem... - duzzogott... - és kösz, hogy észhez akartál téríteni, de legközelebb először próbáld szavakkal... - barátja elé tette lábát, mire mindketten eltanyáltak... már röhögve álltak fel...
- Ez gyakori? - néztem Jayyre, mire az megvonta a vállát...
Mikor végre magukhoz tértek, Andy rám nézett...
- Most már józan vagyok... beszélhetünk? - nézett rám
- Igen... azt hiszem
Sétálni kezdtünk, a gyomrom liftezett... az idegességem csak nőtt minden lépéssel.
- Nagyon sajnálom az egészet, egy hatalmas tévedés volt... - kezdett bele... - ő nem jelent nekem semmit, tudod miután akkor elmentél, összezavarodtam, hirtelen azt éreztem, hogy talán Jayy-t akarod igazából...
- De hát, azért jöttem akkor ide... ráadásul, Jayy megelőzött... kibékültek Jeff- el...
- Óh, ezt nem is tudtam... a lényeg, hogy soha többet nem fordul elő ilyen, de kérlek, adj egy esélyt... hogy bebizonyítsam, csak téged akarlak... - fordult felém. Háttal sétált tovább...
- Azt hiszem... rendben van... - mosolyogtam rá... - de most mielőtt megcsókolnál, légyszi moss fogat... - nevettem...
- Igen, az nem lenne rossz... - visszamentem a buszhoz felöltözni, ő pedig eltűnt rendbe szedni magát...
Jayy ölelgetett...
- Ne menj vissza, szerintem ez rossz ötlet...
- Ha sokáig ölelgetsz, Jeff megint utálni fog...
- Nem vagyunk... úgy... együtt.... - bökte ki... - én még mindig téged akarlak... és Biersack el fogja baszni... - mondta
Fintorogva néztem rá...
- Nem békültetek ki?
- Nem... Jeffnek... van valakije és én sem akarom, miattad... - közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem...
- Jayy... én adtam egy esélyt Andynek... hogy bizonyítson...
- Fog... azt, hogy nem ő a hűség mintapéldánya...
szóra nyitottam a szám, de folytatta...
- Emlékszel mit írtam neked? az még mindig áll... - mosolygott szomorkásan
- Jayy, itt leszek, pár sátorral arrébb...
- Ha csak ennyi esélyem van, akkor már nincs sok időm...
Puszit nyomott a homlokomra én pedig visszaköltöztem a BVB buszba és az ottani rajongók közelébe.
Andy egész nap ölelgetett, nagyon igyekezett, bebizonyítani, hogy tényleg megbánta amit tett... a busz mellett ült mindenki és beszélgettünk, a warped tournak nemsokára vége... és utána két hétig szabadok lesznek. Aztán újabb turné következik.
- Szeretném, ha velem jönnél... akkor már nem lesz ilyen unalmas... ott lesz Sammi is és persze, ha Alice akar jönni, biztos ő is jöhet, Ash majd meggyőzi...
- Szeretnék menni - mosolyogtam
- Addig pedig hozzám költözöl és kitalálunk valami tuti programot!
- Alig vár... - nem tudtam befejezni, mert megcsókolt....
- Olyan boldog vagyok, annyira féltem, hogy mindent tönkretettem... - suttogta a számba
- Jajj ne nyálazzatok mááár - CC a kempingszékkel hintázott és végszóra hatalmasat csattant és elterült a földön...
Amikor láttuk, hogy semmi baja éktelen nevetésben törtünk ki...

Egy hét telt el a turné óta, de még mindig irtó fáradtak voltunk és már a reggeli dohányzásunknál a D.R.U.G.S. gitárosa Matt jött hozzánk, Andyvel nagyon jó barátok voltak, eltűntek egy interjúra, én pedig addig meglátogattam Jayy-t. Egy kávézóba beszéltük meg...
- Kicsi pillangó, milyen rég jártál felém... - ölelt meg, amikor odaértem.
- Sok dolgom volt...
- Láttam, hogy interjúd is volt... - vigyorgott...
- Nagyon vicces azt sem tudtam, mit mondjak - elvörösödtem... - irtó ciki volt...
- Ugyan... szerintem cuki volt nem ciki... - pár rajongó kiszúrta Jayy-t és egyik lábukról a másikra állva közeledtek milliméterenként...
- Jajj, gyertek nyugodtan - mosolyogtam rájuk... - nem harap...
- haha... honnan tudod... - csattogtatta meg a fogsorát... miközben aláírta a lányok cuccait... mikor elmentek folytattuk a beszélgetést egy darabig...
- És... Biersack megcsalt már?
- Nem és nem is fog...
- A nyakadat tennéd rá?
- Azt azért nem - nevettem el magam...
- Ez nem túl meggyőző... jobb lenne ha bízhatnál abban akivel együtt vagy...
- Igazad van, de szeretem és adtam neki egy új esélyt, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejtem neki, ami történt...
Elmerengtem ezen gondolkozva...
- Hé... látom, hogy ez kiakasztott...
- Kicsit, elgondolkoztam, hogy mi van, ha soha nem bízok majd meg benne?
- Hát... akkor itt vagyok én! - vigyorgott... - De a viccet félre téve, szerinted van rá esély, hogy megbízz benne teljesen?
- Talán... csak idő kell hozzá...
- Hát rendben... igazából te tudod...
- De amúgy te miért magyarázol állandóan Andyre? Te sem vagy szent...  ugye? - mosolyogtam
- Nem, nem vagyok... ráadásul ezt előbb bizonyítottam neked, mint bármi mást, de én legalább nem titkolóztam és nyíltan csináltam a dolgokat...
- Ne harapd le a fejem, csak vicceltem...
- Jó... na...
- Amúgy is, úgy hallottam meleg vagy...
- Igen, általában ez a bevett duma... de veled kivételt teszek bármikor Angel... tudod komolyan, soha nem vonzott ennyire egy lány sem...
- És fiú?
- Erre nem válaszolok...
- NAAA - vigyorogtam...
- Azt hiszem ennyire még fiú sem... - elvörösödött... irtó cuki volt.
- Tényleg? - néztem rá
- Tényleg, és most már hagyj békén... mert zavarban vagyok... - játszott duzzogást...
Vigyorogva ittam bele a kávémba... de közben iszonyatos lelkiismeret furdalásom lett, amiért itt ülök vele, Andyről beszélgetünk miközben tudom, mit érez... és bekönnyeztem...
- Héé Angel, mi a baj? - rögtön észrevette...
- Én csak... sajnálom...
- Mit? - kikerekedett szemmel nézett...
- Hát hogy tudod... itt ülünk és Andyről beszélgetsz velem miközben....
- Szeretlek?
- igen - suttogtam...
- Addig nincs ezzel baj, amíg boldog vagy... bár nem bánnám, ha én lennék aki boldoggá tehetne, de ha neked Biersack kell... hát áldásom rá, csak nem akarom, hogy pofára ejtsen... megint...
- hmmm...
Rávillantott a közelgő rajongók csoportjára egy ezer wattos vigyort... mire azok sikítozva olvadozni kezdtek... hát igen, irtó dögös...