A fiú legszívesebben már rég visszafordult volna, ösztönei súgták, hogy ne menjen tovább, de a kis boszi csak megy és töri magának az utat... válaszokat akar... válaszokat, hogy miért maradt egyedül... és most, mintha tudta volna, hogy közel a válasz, csörtetett előre a végtelennek tűnő erdőben... Andy gyorsan lépkedett utána... kezdett sötétedni. Előttük viszont valami fényesen ragyogott... egy ház az erdő közepén.
A ház előtt álltak páran...
Vámpírok... ezeknek a szagát érezte akkor éjjel, mikor megmentette Sandy-t... elkapta a lány kezét de késő volt, kiszúrták... a lány illatát követték... azonnal felkapta és suhanni kezdett vele, de tudta, hogy már nincsenek biztonságban sehol...
- Most akkor üldözni fognak? - kérdezte a lány meredten mikor már a vonaton ültek újra...
- Igen, követik a nyomainkat... ez nagyon nagy hiba volt... - hajtotta le a fejét Andy. Fekete haja a szemébe lógott, a lány óvatosan nyúlt oda, a fiú mégis megrezzent érintésétől...
- Sajnálom... - suttogta a lány...
- Én is, meg kéne, hogy védjelek, de helyette, hagyom, hogy a fejed után menj... - érezte, hogy a vadállat kitört belőle... mérges volt magára és a lányra is...
Meredten nézte, ahogy a lány szemébe könnyek gyűlnek... de ezúttal nem tudott uralkodni magán... a karjánál fogva húzni kezdte őt a vonat hátulja felé...
A lány érezte , ahogy a háta koppan a mosdó falán. Andy ott állt előtte, ő is látta ezúttal, hogy az állatias oldala eluralkodik rajta... de hagyta magát. Hagyta, hogy a vérét vegye újra, ezúttal minden kedvesség nélkül... csak a táplálkozás céljából...
Felhördült a fiú...
- Mennünk kell...
Felkapta a lányt és kimászott az ablakon. Testével védve őt kiugrott...
Tovább futott egy darabig a sínek mentén, de aztán letért...
- Követnek még? - suttogta csendesen a lány egy idő múlva...
- Nem... most egy ideje nem...
- Akkor tegyél le... - követelte...
A fiú talpra állította...
- Sandy... én sajnálom, amit mondtam... és amit tettem...
- Tudom...
A lány határozottan lépkedett mellette...
Egyszer csak megállt minden előjel nélkül... és a fiú felé fordult... ajkait az övére tapasztotta, bizonyítva, hogy nem haragszik rá... Andy egy pillanatra boldogan visszacsókolt, majd kicsit eltolta a lányt...
- De komolyan, nagyon oda kell figyelnünk mostantól... nagy bajban vagyunk...
Újra megcsókolta a lányt, majd tovább sétáltak a hóban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése