21. Back...

Minden napom egyforma volt, amióta azonban összefutottunk őrült nyomozásba kezdtem...
Újra látnom kell őt...
De a nyomozásom nem vezetett sehova, szó szerint a semmiből tűntek fel és hatalmas sikereket értek el...
- Mit kutatsz? - kérdezte a kolléganőm...
- Csak a Black Veil Brides anyagát néztem...
- Nemsokára megint bent lesznek...
- Interjú?
- Az... irtó dögösek nem?
- ... az... - suttogtam magam elé...

Aznap végig a folyosót bámultam...
- Háromra jönnek - nevetgélt a kolléganőm...
- Nem is... - elvörösödtem...
- Ne szédíts... olyan vagy mint egy tini...
- Nagyon vicces...

A három óra aznap olyan lassan jött el, mintha direkt nem telne az idő...
Egyedül ültem az irodában... egy alak jelent meg előttem... azt hiszem megőrültem...
- Mire készülsz Saguna?
- Maga meg... maga ki?
- Az Isten vagyok...
- Persze, ügyes trükk... elnézést, de dolgom van... nem tudom, hogy került ide... sajnálom...
Faképnél hagytam...
A folyosón újra és újra felbukkant, szinte futottam, egyenesen neki Andynek...
- Sajnálom...
- Ez valami szokás?
- Bocs, csak... - a földön ültünk... a szemébe néztem... a fejem éktelenül fájni kezdett, mintha baltával csapkodnák... de nem érdekelt. Csak bámultam a kék végtelenségbe... nem tudom mit gondolt, de ő sem mozdult... Ashley lépett oda...
- Haver... menni kéne...
- Ja persze... az... az interjú...
Felsegített a földről.
- Szeretnélek újra látni... - elővett egy papírt és felírta a számát... - hívj fel... kérlek...
Csak bólogattam...

Este a telefonommal a kezemben ültem... kicsöngött...
- Igen?
- Szia.. tudod én vagyok a lány, aki kétszer is fellökött...
- Istenem, de örülök, hogy felhívtál... tudunk találkozni?
- Most?
- Kérlek!
- Rendben...
Megadtam a címem és gyorsan felöltöztem... A ház előtt nyikorgó kerékkel állt meg és dudált... azonnal rohantam lefelé...
Beültünk egy kávézóba.
- Honnan ismerlek? - kérdezte amikor kihozták a kávénkat...
- Nem tudom... de én is ezt érzem...
- Hihetetlen... ahogy megláttalak tudtam, hogy valahol már láttalak... de ez... olyan más...
- Én is ezt érzem...

A szomszédos asztalnál ült egy férfi, ugyanaz, aki korábban az irodámban járt...
- Őt ismerem... ma bent volt az újságnál, azt mondta, hogy ő az Isten...
- Micsoda emberek vannak... - mosolygott rám... észvesztő érzés söpört végig rajtam... annyira szerettem volna, ha megcsókol...
- Maguk egymásnak lettek teremtve... - sétált el mellettünk az öreg...
Bár viccesnek tűnt, mégsem nevettünk rajta...
- Kicsit.. későre jár... - motyogtam zavaromban
- Hazaviszlek, de csak, ha megígéred, hogy találkozhatunk még...
- rendben - egyeztem bele mosolyogva...

A ház elé kísért. Az ajtóban egyik lábamról a másikra álltam... Talán be kéne hívnom, de mit gondolna rólam, ha ezt tenném... nem tudtam dönteni...
- Remélem nem miattam vagy ennyire ideges...
- Hát.. nem... - hazudtam...
- Akkor jó, mert én nagyon szeretnélek... - közelített és ajka az enyémre tapadt... - megcsókolni... - suttogta...
Azonnal összeestem a fájdalomtól, Andy is a földre rogyott... éreztem ahogy a fogaim előtörnek az ínyemből... Ő is a száját fogta fájdalmában.
Az emlékek elkezdtek visszafolyni a fejembe... úgy éreztem szétrobban...
Hirtelen múlt el a fájdalom... épp ahogy jött... Andy felült megfogta a kezemet és rám meredt...
- Te vagy... és én... mi... - nem találta a szavakat... közelebb hajolt és megcsókolt...
- Hé minden rendben? - kiabált oda egy fazon...
- Persze, csak leesett a kulcsom... - kiabáltam vissza akkor vettem észre, hogy az Isten az...
- De most már... vigyázzatok egymásra... - nevetett és eltűnt...
Andy telefonja szólalt meg...
- Igen... igen.... megtaláltam... biztos... majd megkérdezed te... - letette...
- Ashley volt... azt hiszem mindenki emlékszik... de azt senki nem tudja, hogy mi történt...
- Az Ördög műve... aznap, mikor új életet kezdtünk itt... elvett tőlünk mindent... az emlékeinket és egymást...
- Már nem számít... most már együtt maradunk...
- Örökké...
Ajkaink csókban forrtak össze...
- Örökké... - ismételte...

VÉGE