Egy hónappal találkozásunk után azonban elkezdtem furcsa e-maileket kapni.
* örömmel vettük, hogy regisztrált honlapunkon. http://kulonoslenyek.hu
És hasonlók. Megnéztem az oldalakat. Rendszerint vámpírokról és vérfarkasokról, kentaurokról olvashattam. Eleinte még nem zavart, ám amikor naponta több száz ilyen sms-t, email-t kaptam akkor kezdett idegesíteni. Nem akartam ezzel foglalkozni mégis éjszakába nyúlóan olvasgattam a különböző oldalakat.
Egyik nap aztán szokásos rakás e-mail között találtam egyet, amin megakadt a szemem én sem tudom, hogy miért.
Megnéztem. Egy újabb weboldal.
- A vámpírok az életükkel fizetnek, ha megvédenek egy embert a haláltól. Társaik darabokra tépik őket. Ilyenkor a vámpír rendszerint elbújik, a megvédett ember közelében marad és megpróbál beolvadni a környezetbe.
Na, ne. Andy veszélyben van és csak miattam. és vajon mit jelent, hogy beolvad a környezetébe? Nem értettem semmit. Kezdődött az esti műszak a cégnél. Tovább akartam gondolkozni, de a pillanatban mintha végszóra érkezett volna főnököm hangja ütötte meg fülemet.
- Saguna! Tanítsa be az új fiút. - közben olyan mézes-mázosan leste az "új fiút" mint mindenki más az irodában. Föl sem néztem. Csak egy jegyzetfüzetet meg egy tollat fogtam magamhoz és melléjük sétáltam. Még akkor sem néztem föl mikor odaértem csak…
- rendben. - odaléptem és kezemet nyújtottam. - szia Saguna vagyok.
- én pedig Andy. - megdöbbenve néztem bele egyenesen a szemébe. Úgy állhattam ott, mint egy eszelős.
Mikor a főnököm eltűnt a látó/halló távolságból hirtelen karon ragadott és elkezdett tolni az egyik mellékhelyiség felé.
- nem követnek? - kérdezte szinte olyan kétségbeesetten hogy engem is megijesztett.
- engem? Nem… Legalábbis nem vettem észre. viszont egy csomó furcsa e-mailt kapok.
- mi az, hogy furcsa? - szeme ideges volt és lángolt. Most nem kék volt, hanem valami egészen hihetetlenül fekete. Furcsa emberi reakcióm volt rá, annyira szerettem volna megcsókolni. De most nem lehet. Mondogattam magamnak miközben neki is válaszoltam.
- hát oldalak címe van benne rendszeresen… Rólatok… - mondtam miközben kiszabadítottam a karomat a szorításból.
- értem. - hirtelen megölelt. - annyira sajnálom. hogy veszélye sodortalak, de nem lesz semmi baj. most már itt vagyok veled. - illata szinte mámorító volt. Éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon.
- baj van? - kérdezte megrökönyödve.
- nem, csak… azt hittem… hogy te már…
- meghaltam?
- igen. - Újabb könnycsepp…
- soha nem hagynálak magadra. És engem nem olyan könnyű elkapni - mosolygott. A szeme kezdett világosodni. Arca az enyémhez közelített és szája rátapadt az enyémre… nyelvemmel végigtapogattam a fogait és éreztem hegyes szemfogát.
- A toalett nem tartozik az iroda bemutatásához Saguna! - hallottam a főnökömet…
- hrrr… - Andy halk morgást hallatott.
Kimentünk és bár főnökasszonyom szemlátomást fuldoklott a dühtől Andy az arcomat a tenyerébe fogta és ismét megcsókolt. Az irodában mintha senki nem látott volna minket. Senki még csak a fejét sem fordította felénk, ahogy ott álltunk ölelkezve.
- nem látnak minket? - kérdeztem kissé zavartan még csókjától.
- nem. Ez a káprázat, olyan, mint egy varázslás. Ők azt látják éppen, hogy állunk az irodában és mutatod nekem a munka menetét. - mosolyodott el.
- ez hihetetlen - elképedtem.
- nos. Menjünk haza… a főnököd már nem fog zavarni a mai nap folyamán. - megint elmosolyogta magát.
- de hát a munka. - hogy lehet ennyire laza. nem értettem
- tudod illúzió. téged viszont meg kell védeni. mert belekeveredtél. - megint elszégyellte magát.
- rendben van. Menjünk. - ha akartam volna, sem hiszem, hogy ellent tudtam volna mondani neki.
Hazáig szinte suhantunk az emberek között olyan tempóban haladt.
- Saguna! Tanítsa be az új fiút. - közben olyan mézes-mázosan leste az "új fiút" mint mindenki más az irodában. Föl sem néztem. Csak egy jegyzetfüzetet meg egy tollat fogtam magamhoz és melléjük sétáltam. Még akkor sem néztem föl mikor odaértem csak…
- rendben. - odaléptem és kezemet nyújtottam. - szia Saguna vagyok.
- én pedig Andy. - megdöbbenve néztem bele egyenesen a szemébe. Úgy állhattam ott, mint egy eszelős.
Mikor a főnököm eltűnt a látó/halló távolságból hirtelen karon ragadott és elkezdett tolni az egyik mellékhelyiség felé.
- nem követnek? - kérdezte szinte olyan kétségbeesetten hogy engem is megijesztett.
- engem? Nem… Legalábbis nem vettem észre. viszont egy csomó furcsa e-mailt kapok.
- mi az, hogy furcsa? - szeme ideges volt és lángolt. Most nem kék volt, hanem valami egészen hihetetlenül fekete. Furcsa emberi reakcióm volt rá, annyira szerettem volna megcsókolni. De most nem lehet. Mondogattam magamnak miközben neki is válaszoltam.
- hát oldalak címe van benne rendszeresen… Rólatok… - mondtam miközben kiszabadítottam a karomat a szorításból.
- értem. - hirtelen megölelt. - annyira sajnálom. hogy veszélye sodortalak, de nem lesz semmi baj. most már itt vagyok veled. - illata szinte mámorító volt. Éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon.
- baj van? - kérdezte megrökönyödve.
- nem, csak… azt hittem… hogy te már…
- meghaltam?
- igen. - Újabb könnycsepp…
- soha nem hagynálak magadra. És engem nem olyan könnyű elkapni - mosolygott. A szeme kezdett világosodni. Arca az enyémhez közelített és szája rátapadt az enyémre… nyelvemmel végigtapogattam a fogait és éreztem hegyes szemfogát.
- A toalett nem tartozik az iroda bemutatásához Saguna! - hallottam a főnökömet…
- hrrr… - Andy halk morgást hallatott.
Kimentünk és bár főnökasszonyom szemlátomást fuldoklott a dühtől Andy az arcomat a tenyerébe fogta és ismét megcsókolt. Az irodában mintha senki nem látott volna minket. Senki még csak a fejét sem fordította felénk, ahogy ott álltunk ölelkezve.
- nem látnak minket? - kérdeztem kissé zavartan még csókjától.
- nem. Ez a káprázat, olyan, mint egy varázslás. Ők azt látják éppen, hogy állunk az irodában és mutatod nekem a munka menetét. - mosolyodott el.
- ez hihetetlen - elképedtem.
- nos. Menjünk haza… a főnököd már nem fog zavarni a mai nap folyamán. - megint elmosolyogta magát.
- de hát a munka. - hogy lehet ennyire laza. nem értettem
- tudod illúzió. téged viszont meg kell védeni. mert belekeveredtél. - megint elszégyellte magát.
- rendben van. Menjünk. - ha akartam volna, sem hiszem, hogy ellent tudtam volna mondani neki.
Hazáig szinte suhantunk az emberek között olyan tempóban haladt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése