Újra egy vonaton ültek. Sandy ezúttal békésen aludt a fiú karjaiban. Soha nem gondolta volna, hogy ez boldoggá teszi a lányt... boldog attól, hogy ő a vérét veszi...
Az állomáson sem ébresztette fel, csak felkapta és leszállt a vonatról. Erdély... nem tudta, hogy vezették idáig a nyomok, de erősen aggódni kezdett régi otthonára gondolva... a lány mocorgott a karjaiban, de nem kelt fel.
Lassan lépkedett a hidegben, mikor Sandy remegni kezdett, csak akkor gyorsított... Egészen a házig cipelte, ebben a házban élte napjait régen... emlékezett mindenre, de most nem hagyta, hogy az emlékek feltörjenek. Miután biztonságba helyezte az alvó lányt és begyújtott, elindult, hogy kövesse a nyomokat. Az apróság ideges lenne, ha tudná, hogy egyedül indult válaszokat keresni... mindent tudni akar, de ő most jobban örült a magánynak, a lány biztonsága fontosabb lett, mint az, hogy ne haragudjon rá...
Sandy a ropogó tűz hangjára ébredt, egyedül egy idegen házban... El sem tudta képzelni, hogy hol van... párszor szólongatta Andy-t de miután meggyőződött róla, hogy teljesen egyedül van, lehuppant a kanapéra... és törni kezdte a fejét, hogy mit csináljon a hirtelen jött magányban.
Írok... gondolta, és keresett egy tollat, egy szalvétára kezdte róni a betűket, mikor az megtelt, akkor újat és újat vett elő... végül az asztalt beterítették legújabb könyvének "lapjai"...
- Ne haragudj, hogy egyedül hagytalak... - lépett be Andy...
- Merre jártál?
- Nyomokat követtem... - húzta el a száját...
- Egyedül? - felvonta a szemöldökét kicsit mérgesen...
- Muszáj volt... kellett egy kis... futás... - mosolygott...
- Legközelebb írhatnál egy cetlit, hogy... "elmentem, ne keress... " - fintorodott el Sandy...
- Jogos... de hoztam enni meg egy kávét...
- Én pedig írtam neked egy új történetet... - mosolyodott el végre a lány...
Andy mellé ült és pár perc alatt végiglapozta a rengeteg oldalt... emberi szem szinte nem is látta a lapok mozgását...
A lány addig elkezdte inni a kávét.
- Ez... nagyon szép... - tette le a szalvétahalmot végül a fiú...
- Igyekeztem...
- Az a rész különösen tetszik, hogy a főhősnő "irtó dögösnek találta a fiút..." - közelebb hajolt a lányhoz, mire az rögtön a szájára tapadt, de el is rebbent egy pillanat alatt...
- Találtál valami nyomot?
A fiú sóhajtott egyet...
- Igen, megígérem, hogy holnap megnézzük, rendben, de most... nagyon hideg van és pihenned kell...
- De végig aludtam...
- Akkor sem megyünk most sehová... - jelentette ki... átölelte a lányt, aki bosszankodva ugyan de rögtön a karjaiba simult...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése