Az út további részében csöndben ültek, majd a fiú vállára hajtotta a fejét és érezte, hogy elnyomja az álom... Régóta nem aludt.
Andy megpróbált a lány lelkébe hatolni, hogy megállítsa az álmait, de már ő is fáradt volt.
Táplálkoznia kellene.
Óvatosan kimászott a lány mellől, elfektetve őt az üléseken és elindult a vonaton zsákmányt keresve. A vadállat a belsejében már tombolt. Az utolsó vagonba érve meglátott egy fiatal férfit. Egyedül volt, nincs kockázat. Andy profi volt... elcsalta őt egy félreeső helyre, ott hipnotizálta majd lakmározni kezdett belőle. Miután végzett nyálával eltüntette a fiú nyakáról a sebet, visszaültette őt ülésébe. Látta, hogy kicsit kába a vérveszteségtől...
- Sebaj haver... majd rendbe jössz
- Rendben - a fiú megnyugodott és elaludt...
Andy épp visszafelé indult, de ahogy megfordult szembe találta magát Sandy kéken villámló szemeivel...
- Én... mindent láttam...
- Sajnálom...
- Miért nem szóltál, hogy éhes vagy? - a lány sírt...
- Miért sírsz? - döbbent le Andy
- Azt akartam... hogy... - Sandy elszégyellte magát. Arra vágyott, hogy a fiú belőle táplálkozzon...
- Te komolyan azért sírsz, mert azt akarod, hogy belőled igyak?
- Hát... tudni szeretném, hogy milyen érzés, egyszerűbb lenne és legalább... meghálálhatnám, hogy megmentettél engem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése