16. The Death would be better

Minden eltűnt... A hangok, a Sátán, Andy... minden... egyedül voltam és vártam a halált... Andy megmenekült... remélem...
Drakula lépett be...
- Megszökött a katonád... - sziszegte... - nem tudom, hogyan... de az biztos, hogy téged nem talál majd meg... soha...

A fejemben hallottam valami gonosz nevetést... mikor kinyitottam a szemem a kórház falai szinte rám zuhantak... A fejem nagyon fájt... de nem tudtam, hogy kerültem ide... sőt... semmi mást sem tudtam.
- Miss Saguna? - jött be egy orvos...
- Azt hiszem...
- Nem emlékszik? - kérdezte a furcsa kinézetű orvos... meglepően fiatalos megjelenésű, haja fehéren meredt az égnek. Magas és kifejezetten jóképű volt.
- Semmire... - néztem üresen magam elé...
- Rendben... súlyos balesetet szenvedett...
- Hogyan? - dadogtam... a fejemben éreztem az emlékek súlyát... de nem törtek elő... akárhogy is próbáltam felidézni...
- Ne izgassa fel magát... ez egy magán klinika... egy ismeretlen hozta önt ide... tudjuk, hogy vámpír... és ennek megfelelően látjuk el...
- Mi a fene?????
Szerettem volna szabadulni erről az őrült helyről...
- Nézze... egy tükröt tartott elém és felhúzta az ínyemet... szemfogaim valóban hegyesen meredeztek... bőröm mint egy halottnak... hajam pedig hófehér...
- Nahát... - néztem az orvosomra...
- Nagyon csinos... és hamar rendbe fog jönni...
- Köszönöm... azt hiszem...
- Pihenjen...
- Várjon... hol vagyunk?
- Izland... ez egy kis sziget....
- ... jó, ezt tudom... de hogy kerültem ide?
- Itt élt...
- Tudja mit? ... hagyjuk inkább megpróbálok visszaemlékezni...
Különös ismerős vigyorral bólintott, majd eltűnt a kórteremből...

Nem tudtam emlékezni... a fejem mintha beleszakadt volna, amikor megpróbáltam...
Az ágyon fekve szenvedtem...
Végül úgy döntöttem, hogy biztos vérre van szükségem ezért az ablakhoz léptem... odakint mindent hó takart...
Egy pillanatra elgondolkoztam a párkányon billegve, majd leugrottam. A három emelet után simán talpra érkeztem...
Szaladni kezdtem. A hó nem volt hideg...
Pár perc futás után egy síelőre lettem figyelmes... egyedül volt. valószínűleg eltévedt. Egy bucka mögé húzódtam, és vártam, hogy közelebb érjen.
Az áldozatom már mellettem is volt.
Egy pillanatig sem vártam. Azonnal ráugrottam, egy halk sikoly hagyta el a torkát, vére pedig vörösre színezte a havas tájat...

Csendben ültem a hulla mellett... aztán hirtelen a fejfájás előtört, mint egy hullám... azt hittem beleőrülök... az agyamba azonnal áramlottak az emlékképek... a szememből vércseppek törtek elő... sírtam...

A végtelenbe üvöltöttem a bánatomat és a kórház felé indultam... Most meg fogom ölni azt aki ezt tette velem... még, ha a bátyám is...