- Angel, őszintén mondom, nem akartalak felszedni... de most már... nem tudom mit érzek, egyre jobban kedvellek... és nem csak barátként... de ez nem változtat semmin... melletted állok mindenben. - mosolygott rám
- Jake, én is nagyon kedvellek, és nagyon jó érzés, hogy biztonságban érezhetem magam melletted...
Átölelt és együtt indultunk el. Megvárta amíg elmentem a taxival.
Jayy már várt rám, de nem tudtam... haladtam a tömeggel, amikor egy kapucnis alak elrángatott, a kezét a számra tette, pedig tuti hogy sikítoztam volna.
A hátsó bejáratnál tartottunk, amikor sikerült lerántanom a kapucnit róla. Jayy felnevetett
- Megijedtél?
- Mekkora barom vagy... a frászt hoztad rám...
- Ne haragudj
Bent Dahvie ugrott a nyakamba elsőnek, aztán Jeffree ismerős hangja csapta meg a fülemet...
- Nahát a tékozló lány... - megölelt... Jayy fülébe súgott valamit... mire az elmosolyodott, majd Jeff eltűnt.
Dahvie is készülődött...
- Angel, Jeff és én... kibékültünk... azt hiszem itt volt az ideje, hogy továbblépjek, a barátodnak lenni a legjobb dolog és rájöttem, hogy ez így is marad...
- Örülök, hogy így döntöttél...
A koncert ezúttal is hatalmas siker volt... de nem tudtam ott maradni, a telefonom csörgött...
- Andy kórházban van... - hallottam meg Ash hangját... - betörte az orrát...
- A francba... - rögtön elrohantam, Jayynek hagytam üzenetet...
Már sötét volt, amikor az utcán vártam a taxira. A kórház nem volt messze. Ahogy a lépcsőn szaladtam felfelé, az agyam járt, vajon miért rohanok fejvesztve, mert neki baja esett?
Persze, szeretem, de attól még megbántott... sokszor...
A kórteremben állt mindenki, amikor beléptem Andy lila karikáival néztem szembe...
- Csinos... - ennyire futotta... - nagyon fáj?- Hát eléggé... - nyögött...
A fájdalom csillapító gyorsan hatott, Andy elaludt, a többiek hazamentek, egyedül a mindig megbízható Jake maradt ott velem... nem volt kedvem a hotelbe menni. A váróban ültem amíg elment kávéért.
Elaludtam...
Mikor felébredtem Jake ölében találtam magam. Aludt még...
Néztem, ahogy alszik... az agyam szabadon száguldozott... amikor kinyitotta a szemét és elmosolyodott...
- Ha bámulsz, akkor nem tudok aludni...
- Bocsi... - elvörösödtem...
- Hozok kávét...
Kimásztam az öléből és Andy kórterme felé vettem az irányt...
- Hogy vagy? - ültem le mellé...
- Az orrom jobban... másról nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni... azt hiszem, mindent elrontottam... és ezúttal tudom, hogy nincs bocsánat...
- Hát... elég nagy kérés lenne... és félek, hogy már nem tudnám teljesíteni...
- Tudom...
- Szeretném, ha azért velünk maradnál... - mosolygott fájdalmasan...
- Rendben. Azt hiszem ennek semmi akadálya
- Haza megyünk, mert így nem tudunk fellépni...
- És Angel... sajnálok mindent...
Örültem, hogy újra LA-ben lehetek. A repülőtérről azonnal Ash és CC közös házába mentünk. A srácok itt voltak a legtöbbet, mert itt volt elég sok hely.
- Én hívok egy taxit... - mondtam - bejelentkezek a hotelbe
- Azt felejtsd el... majd itt elszállásolunk... - csapott a fenekemre Ashley...
- Na az kizárt... ezt nem bírnám... inkább a híd alatt...
- Te tudod... - nevetett Ash
- Lakhatnál nálam... - hallottam meg Jake hangját...
- Komolyan? - kérdeztük szinte mind egyszerre...
- Persze, miért csodálkoztok ennyire...? - nézett körbe...
- Haver, még egyikünk sem járt a lakásodban...
- Soha nem akartatok...
Mind nevetésben törtünk ki...
Jake ajánlatát elfogadtam ugyan, de aznap mind Ashleyéknél maradtunk. Andy a kanapén feküdt és szenvedett, mert elmúlt a fájdalomcsillapító hatása.
Pár nappal később Jake-nél bulit csaptunk, hogy mindenki megnézhesse a lakást. Andy sokkal jobban volt. Mosolyogva nézett rám és kacsintott... jobb volt nekünk barátokként.
- Bocsánatot kell kérnem... - léptem Ashleyhez....
- Nahát...
- Tudod, mindenben az igazat mondtad... bár nyers vagy de legalább őszinte...
- Jajj gyere ide... - átölelt... a keze hamar a fenekemre vándorolt...
- Attól még pofon váglak, ha még egyszer a seggemhez nyúlsz... - nevetett....
- Na és mik a terveid? Andyvel vége?
- Hát igen... - kicsit nehéz volt ezt kimondani, de tudtam, hogy Andy nem hozzám való...
- Hmm akkor szabad a pálya... - vigyorgott rám... - nyomulhatok...
- Ash... elrabolhatom a hölgyet? - lépett oda Andy.
- Hát nem is tudom... - vigyorgott
- Csak pár szóra...
Kimentünk dohányozni...
- Azt hiszem, hogy meg kell köszönnöm... elég volt a bocsánatkérésekből... - mosolygott
- De mit?
- Hogy rádöbbentettél, mennyit veszíthetek, ha így folytatom az életemet...
- És hogy hívják? - nevettem rá...
- Juliet... - szinte sóhajtotta a lány nevét.
Megölelt még egyszer.... aztán bement.
- Na mi újság? - egy percig sem marad egyedül az ember ezekkel a srácokkal... Ash jött utánam, amint Andy bement.
- Azt hiszem, megjött az esze...
- Szerintem nem... akkor itt könyörögne... - mosolygott
- Nem... ez így jó.
Ashley átölelt...Miért ölelget mindig mindenki?
- Olyan aprócska vagy - mosolygott... mintha gondolat olvasó lenne - mintha mindig vigyázni kéne rád...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése