17.

A bulinak akkor lett vége, mikor Ashley részegen táncolt alsógatyában...
Jinxx és Sammi hazamentek, Andy elvitte CC-t és a nagyon kiütött Ashley-t, aki a lábamba kapaszkodva közölte, hogy ő már pedig itt marad és velem alszik, vagy hazavisz magával... végül Jake és CC lefejtették az ujjait rólam, mire hisztizni kezdett és közölte, hogy mindenkit utál, mert elveszik tőle a kedvenc Barbie babáját...
Aztán a padlón kifeküdt és elaludt. Így Andy és CC kettesben távoztak, Ashley az ajtóban a padlón aludt.
A szobámban ültem és az ablakon bámultam kifelé. Egy pillanat alatt kiültem az ablakba és rágyújtottam.
Miközben a cigimet szívtam eszembe jutott, hogy be kellett volna zárni az ajtót, mielőtt Ashleyt elrabolják... mikor elszívtam elindultam az ajtóhoz. Ashley nem volt sehol... kinéztem, de ott sem... biztos keresett egy kényelmesebb helyet.
Nem zártam be az ajtót, hátha mégis megszökött...
Visszamásztam az emeletre a szobába.
A sötétben megmozdult valami az ágyamon... Ashley tényleg megtalálta a kényelmesebb helyet...
Elindultam kifelé...
- Ne menj, elférünk...
- De semmi tapi...
- Ezt nem ígérhetem... a kezem éjjel külön életet él...
Nevetett... aztán jelképesen a háta mögé tette a kezeit...
Befeküdtem mellé, ő pedig átölelt.
Reggel mikor felébredtem még aludt. Halkan kiszöktem és a konyhába mentem kávét csinálni. Jake ott ült...
- Ashley?
- Az ágyamban talált magának menedéket...
- Úgy érted?
- Neeem...
- Akkor jó... csak mert szeretnék kérdezni valamit...
- Igen?
- Eljönnél velem vacsizni?
- El, de csak, ha ez nem... randi...
- Megegyeztünk...
- Nem szeretnélek elveszíteni téged is... szükségem van a barátságodra...
- Ennek talán jobban örülök, mint egy randinak... - mondta
belekortyoltam a kávémba... Jake elment készülődni egy interjúra...
- Minek örülünk? - lépett be Ashley a fejét fogva... - és hogy kerültem az ágyba? Mi...együtt
- Aludtunk! Gondolom életedben először aludtál egy lány mellett anélkül, hogy lett volna közöd hozzá...
- Neem... oviban volt ilyen... és minek örülsz?
- Jake vacsizni hívott... - Ashley lemerevedett...
- De jó... - nyögte végül színlelt örömmel... - van fájdalom csillapító és kávé?
- Van... Ash... elmondod miért zavar ez téged? - nyomtam a kezébe egy gyógyszert és egy bögre forró kávét.
- Emlékszel, amikor a bulin elmondtam neked, hogy tetszel? - kérdezte... - majdnem elmosolyodtam...
- Részegen...
- Tök józan voltam... csak megjátszottam magam, hogy ne haragudj rám...
- Átvertél... - tudtam...
- Ne haragudj... - hogy is tudnék... az éjszakai együtt alvás alatt úgy öleltük egymást, hogy tudtam, rá van szükségem...
- Te se...
- Mi?????? - nézett rám értetlenül... - fáj a fejem... de ennyire nem lehetek másnapos...
- Jake nem randira hívott, csak baráti vacsira megyek vele... - felültem a konyhapultra...
Eltelt pár pillanat amíg felfogta.
- Akkor szabad a pálya? - kérdezte végre...
- De csak, ha komolyan gondolod... - már a lábam között állt...
- Erre az esélyre várok hónapok óta... - suttogta vallomását a számhoz közelítve... A csókja tökéletes volt sőt, jobb... leemelt a pultról és az ölében tartott. A szobáig cipelt, ott az ágyra fektetett és fölém hajolt... a haja megcsikizte a vállamat. Felült és mosolyogva rám nézett...
- Nem vagyok vadállat... Angel... eljönnél velem randizni? - kérdezte mosolyogva
- Boldogan...
Mosolyogva csókolt újra... végigsimítottam a hasán lévő tetoválásán...
Hosszú volt az utam idáig, de Ashley előtt egyszer sem voltam ennyire saját magam és ennyire boldog...

Két évvel később a busz mellett álltam. Ashley a derekamat ölelte. Andy-t és Julietet vártuk. A turné következő állomása Bécs... alig vártam, hogy láthassam anyut. Ash a fülembe súgott...
- Végre nem ránk kell várni. - megcsókolt...
Mikor Andyék befutottak, végre elindulhattunk...

~Vége~

16.

Az ajtóban állt és meredten nézett...
- Angel, őszintén mondom, nem akartalak felszedni... de most már... nem tudom mit érzek, egyre jobban kedvellek... és nem csak barátként... de ez nem változtat semmin... melletted állok mindenben. - mosolygott rám
- Jake, én is nagyon kedvellek, és nagyon jó érzés, hogy biztonságban érezhetem magam melletted...

Átölelt és együtt indultunk el. Megvárta amíg elmentem a taxival.
Jayy már várt rám, de nem tudtam... haladtam a tömeggel, amikor egy kapucnis alak elrángatott, a kezét a számra tette, pedig tuti hogy sikítoztam volna.
A hátsó bejáratnál tartottunk, amikor sikerült lerántanom a kapucnit róla. Jayy felnevetett
- Megijedtél?
- Mekkora barom vagy... a frászt hoztad rám...
- Ne haragudj
Bent Dahvie ugrott a nyakamba elsőnek, aztán Jeffree ismerős hangja csapta meg a fülemet...
- Nahát a tékozló lány... - megölelt... Jayy fülébe súgott valamit... mire az elmosolyodott, majd Jeff eltűnt.
Dahvie is készülődött...
- Angel, Jeff és én... kibékültünk... azt hiszem itt volt az ideje, hogy továbblépjek, a barátodnak lenni a legjobb dolog és rájöttem, hogy ez így is marad...
- Örülök, hogy így döntöttél...
A koncert ezúttal is hatalmas siker volt... de nem tudtam ott maradni, a telefonom csörgött...
- Andy kórházban van... - hallottam meg Ash hangját... - betörte az orrát...
- A francba... - rögtön elrohantam, Jayynek hagytam üzenetet...
Már sötét volt, amikor az utcán vártam a taxira. A kórház nem volt messze. Ahogy a lépcsőn szaladtam felfelé, az agyam járt, vajon miért rohanok fejvesztve, mert neki baja esett?
Persze, szeretem, de attól még megbántott... sokszor...
A kórteremben állt mindenki, amikor beléptem Andy lila karikáival néztem szembe...
- Csinos... - ennyire futotta... - nagyon fáj?
- Hát eléggé... - nyögött...
A fájdalom csillapító gyorsan hatott, Andy elaludt, a többiek hazamentek, egyedül a mindig megbízható Jake maradt ott velem... nem volt kedvem a hotelbe menni. A váróban ültem amíg elment kávéért.
Elaludtam...

Mikor felébredtem Jake ölében találtam magam. Aludt még...
Néztem, ahogy alszik... az agyam szabadon száguldozott... amikor kinyitotta a szemét és elmosolyodott...
- Ha bámulsz, akkor nem tudok aludni...
- Bocsi... - elvörösödtem...
- Hozok kávét...
Kimásztam az öléből és Andy kórterme felé vettem az irányt...
- Hogy vagy? - ültem le mellé...
- Az orrom jobban... másról nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni... azt hiszem, mindent elrontottam... és ezúttal tudom, hogy nincs bocsánat...
- Hát... elég nagy kérés lenne... és félek, hogy már nem tudnám teljesíteni...
- Tudom...
- Szeretném, ha azért velünk maradnál... - mosolygott fájdalmasan...
- Rendben. Azt hiszem ennek semmi akadálya
- Haza megyünk, mert így nem tudunk fellépni...
- És Angel... sajnálok mindent...

Örültem, hogy újra LA-ben lehetek. A repülőtérről azonnal Ash és CC közös házába mentünk. A srácok itt voltak a legtöbbet, mert itt volt elég sok hely.
- Én hívok egy taxit... - mondtam - bejelentkezek a hotelbe
- Azt felejtsd el... majd itt elszállásolunk... - csapott a fenekemre Ashley...
- Na az kizárt... ezt nem bírnám... inkább a híd alatt...
- Te tudod... - nevetett Ash
- Lakhatnál nálam... - hallottam meg Jake hangját...
- Komolyan? - kérdeztük szinte mind egyszerre...
- Persze, miért csodálkoztok ennyire...? - nézett körbe...
- Haver, még egyikünk sem járt a lakásodban...
- Soha nem akartatok...
Mind nevetésben törtünk ki...
Jake ajánlatát elfogadtam ugyan, de aznap mind Ashleyéknél maradtunk. Andy a kanapén feküdt és szenvedett, mert elmúlt a fájdalomcsillapító hatása.

Pár nappal később Jake-nél bulit csaptunk, hogy mindenki megnézhesse a lakást. Andy sokkal jobban volt. Mosolyogva nézett rám és kacsintott... jobb volt nekünk barátokként.
- Bocsánatot kell kérnem... - léptem Ashleyhez....
- Nahát...
- Tudod, mindenben az igazat mondtad... bár nyers vagy de legalább őszinte...
- Jajj gyere ide... - átölelt... a keze hamar a fenekemre vándorolt...
- Attól még pofon váglak, ha még egyszer a seggemhez nyúlsz... - nevetett....
- Na és mik a terveid? Andyvel vége?
- Hát igen... - kicsit nehéz volt ezt kimondani, de tudtam, hogy Andy nem hozzám való...
- Hmm akkor szabad a pálya... - vigyorgott rám... - nyomulhatok...
- Ash... elrabolhatom a hölgyet? - lépett oda Andy.
- Hát nem is tudom... - vigyorgott
- Csak pár szóra...
Kimentünk dohányozni...
- Azt hiszem, hogy meg kell köszönnöm... elég volt a bocsánatkérésekből... - mosolygott
- De mit?
- Hogy rádöbbentettél, mennyit veszíthetek, ha így folytatom az életemet...
- És hogy hívják? - nevettem rá...
- Juliet... - szinte sóhajtotta a lány nevét.
Megölelt még egyszer.... aztán bement.
- Na mi újság? - egy percig sem marad egyedül az ember ezekkel a srácokkal... Ash jött utánam, amint Andy bement.
- Azt hiszem, megjött az esze...
- Szerintem nem... akkor itt könyörögne... - mosolygott
- Nem... ez így jó.

Ashley átölelt...
Miért ölelget mindig mindenki?
- Olyan aprócska vagy - mosolygott... mintha gondolat olvasó lenne - mintha mindig vigyázni kéne rád...

15.

- Angel, indulhatunk? - kérdezte Jake, a szobámba lépve
- Persze
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Tuti... nem akarom feladni... ahhoz túlzottan szeretem... ezúttal megpróbálok megbocsájtani...
- Ez igen, Andy egy mázlista veled... - egy puszit nyomott a homlokomra... Nagyon jóba lettünk azóta az este óta.
Bécs óta eltelt pár hét és én még mindig nem bocsájtottam meg szóban Andynek, bár a kérlelése után velük tartottam, viszonylag kevés időt töltöttem vele és többet a többiekkel. Főleg Jake társaságában éreztem jól magam. Bíztam benne és mellette biztonságban éreztem magam...
Bezártam a bőröndöt és elindultam a hotel liftje felé. Ashbe futottam bele. félmeztelenül támasztotta a liftajtót...
- Hé neked nincs pólód? - vigyorogtam rá...
- Túl izgató, mi?
- Álmodban... - bokszoltam a mellkasába. Elkapta a kezem...
- Nem csak az enyémben... ugye?? - mosolygott ördögien
- Engedj el...
- Miért?? Most úgy sem vagy együtt Andyvel...
- Attól még, mert nem bocsájtottam meg neki, ez csak mosolyszünet. Nem arról van szó, hogy nem vagyunk együtt...
- Ezt ő is tudja?
- Ashley, állítsd magad takarékra... - ért utol minket Jake - ... jó lenne, ha nem áskálódnál mint egy ezer éves nyanya...
- Naa megjött Jake... az ártatlanság mintaképe, mondd, te mégis miért vagy mostanában állandóan Angellel? Az igazat...
- Semmi közöd hozzá haver... és jó lenne ha kicsit észbe kapnál...
- Óh hát persze... pusztán szívjóságból nyomulsz a haverod csajára... én legalább nyíltan csinálom...
- Fogd be mielőtt én fogom be...
- Hagyjátok már abba, hát itt állok... - szóltam közbe... - nem vagyok valami tárgy...
A liftben csönd volt, mikor kinyílt az ajtó pár fotós kapott le minket... most már tudom miért nem volt póló Ashley-n.

- pff... - hagyta el a számat az első hang... Jake pedig röhögni kezdett...
- Hát ez mindent megért... csajszi komolyan... ennél jobban senki nem tudta volna kifejezni magát...
- Kösz... - nevettem én is áthaladva a tömegen.
Andy a busznál várt...
- Na végre... Ash?
- Fényképezik...
- Hol hagytad a testőrödet? - vetette oda cinikusan...
- Itt vagyok... - morgott mögöttem Jake - ma mindenkinek megjött a havi baja?
Bevágódott a buszba... Andyvel kettesben maradtunk Jinxx és CC már rég a buszban ültek. Rágyújtottam.
- Miért kísérget Jake mindenhova? - hangja féltékenységtől izzott...
- Tudod, amikor Bree a szádba mászott... Jake volt ott, hogy megvigasztaljon és jóba lettünk... a féltékenységed pedig alaptalan...
- Jah... értem... - busznak dőlt és kifújta a füstöt... - Angel... szeretlek
- Én is szeretlek, különben nem lennék itt...
- Meg tudsz bocsájtani valaha?
- Remélem igen, mert szörnyű a csókjaid és az ölelésed nélkül... - elmosolyodott és átölelt... lehajolt és a szája az enyémet súrolta... Ashley szakította félbe
- Na mi van gerlepár? Elkergetted az éjszakai csajodat és megtaláltad az utat a napközbeni csajodhoz... - a kezem lendült és hatalmasat csattant Ash arcán...
- Jó lenne, ha tényleg észhez térnél... - az arcát fogdosva beszállt a buszba... én pedig Andyre néztem... - ugye jogosan ütöttem meg...?
Nem tehettem róla és hiába idegesített Ashley bunkó beszólása, féltem, hogy igazat mondott... Andyvel a bécsi eset óta minden szállodában külön szobában szálltunk meg... nem tudhattam mi az igazság...
- Nem mondott igazat... - szemébe néztem és nem láttam őszinteséget benne... de nem firtattam. Bemásztam a buszba ő pedig követett.
Egész úton az arcát fürkésztem. A repülőn is folytattam a tevékenységemet... aztán úgy döntöttem megpróbálok nem foglalkozni vele, ezzel ugyan hülyének nézetem magam, de legyen...
- Angel... - Jake zökkentett ki, miközben a kocsit toltam a cuccaimmal a reptéren...
- Igen?
- Nézd csak - mutatott a reptéren a tömegbe... BVB&Angel feliratú tábla nézett szembe velem és Jayy... a kocsit hátrahagyva rohantam felé boldogan. Mikor odaértem, úgy öleltük egymást, mint akik ezer éve nem találkoztak...
- Hát te, hogy kerültél ide????
- Koncert... annyira szép vagy még mindig... de... ne sírj... - nyugtatott, amikor elkezdtek potyogni a könnyeim... Jake a cuccaimmal és a sajátjával odaért hozzánk.
- Nahát, micsoda meglepetés... Andy-t hol hagytad? - nézett rám Jayy... és azt hiszem a tekintetem már is lebuktatott... valami nincs rendben...
- Monroe, szerintem ez nem a legjobb pillanat, hogy te is megpróbáld felszedni Angelt... - haladt el mellettünk Ashley...
- Ennek meg mi baja?
- Menstruál... - morgott Jake... - ma majdnem mindenki ezt teszi a bandában... csajokkal vagyok körülvéve...
Andy is befutott. Szúrós tekintettel méregette Jayy-t, aki engem ölelt még mindig...
- Szevasz Biersack... - morgott rá Jayy
- Hát te?
- Koncertünk van... és gondoltam meglátogatom a csajodat... - vigyorgott a képébe. Andy rögtön villámló tekintettel nézett rá...
- Na mi van?
- Monroe, jó lenne, ha eltűnnél...
- Miről beszélsz?
- Állandóan a csajom körül legyeskedsz, jó lenne, ha végre rádöbbennél... nincs helyed az életében...
- Andy állj le. Jayy hozzám jött, neked pedig semmi közöd hozzá... jó lenne ha ezt észben tartanád...
- A warped- en nem voltál ennyire harapós... - vigyorgott Jayy Andyre... az majdnem nekiugrott, de aztán a testőrök tovább tereltek minket. Jayy tolta a kocsimat.
- Mi baja lett Andynek? - kérdezte...
- Hát, miután megcsalt még nem bocsájtottam meg neki... viszont nagyon jóba lettem Jake-el és azt hiszem féltékeny mindenkire...
- És Ashley?
- Ash bevallotta, hogy bejövök neki, részegen, és miután elutasítottam...
- ... értem
- És miért nem bocsájtottál meg Andynek?
- Azt hiszem, nem tudok benne megbízni... és már majdnem megtörtem, de akkor mielőtt elindultunk a reptérre, Ash elültette a bogarat a fülemben... rákérdeztem Andynél... és azt hiszem, hogy hazudik...
- Remek... - nyögte Jayy... és elindult Andy felé...
- Ne Jayy... - visítottam, de ez csak arra volt elég, hogy Andy megfordult és Jayy ökle egyenesen az orrának csapódott...
- Mi a... - CC és Jinxx talpra segítették Andyt, miközben Jake lefogta Jayyt... Ashley pedig a hasát fogva röhögött...
- Kurva vicces... - vágta oda neki... - akkor miért nem röhögtél, amikor felpofoztalak?
- Bocs... nyugi már... - csitított le
Jayy lehiggadt, odaköpött Andynek egy rohadj meg- et, aztán egy puszit nyomott a homlokomra és sarkon fordult...
- Nézz meg kicsi lány, ha lesz időd... - Jake átölelt, amikor meg bírtam mozdulni, Andy felé indultam aki a buszban ült és a szemét fogta...
- Jól vagy?
- Nem, tudod, leütött egy homokos, aki mellesleg a csajomra hajt...
- Úgy érzem az egód sérült nem te...
- Angel... én... - láttam, hogy nehezére esik kimondani... - tudod...
- Ashel igazat mondott ugye?
- ... igen... - lehajtott fejjel ült...
- Akarod, te egyáltalán, hogy megbocsássak?
- Persze, mindennél jobban, de amikor láttalak Jake-el... tudod elborult az agyam... folyamatosan együtt lógtok...
- És ez már elég ahhoz, hogy egy új csaj kerüljön az ágyadba? Jake nagyon kedves velem, Jayy pedig a legjobb barátom... mindketten mellettem állnak... pedig igazából neked kéne... de te csak... magaddal foglalkozol és sajnálod magad, miközben te vagy a hibás.
Elvette a szeméről a kezét... szép monokli volt a szeme alatt... lehajtotta a fejét én pedig dühösen otthagytam...
Jake rögtön mellettem termett... és magához ölelt... gondoskodott rólam. Ashley duzzogva a buszba ült... de én nem akartam Andy közelében lenni ezért megkértem Jake-et, hogy menjünk taxival. A hotelben is elkerültem Andyt. A koncertre sem mentem, helyette felhívtam Jayy-t, hogy ők hol lépnek fel és el kezdtem készülődni...
- Biztos nem jössz Angel? - kérdezte meg Jake hatodszor...
- Nem, ne haragudj, de ma inkább Jayy-t nézem meg, rég láttam őket fellépni...
- Rendben... - mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra...
- Jake... akartam kérdezni, hogy amit Ashley mondott... tudod, hogy megpróbálsz felszedni...
A kérdés megállította a mozdulatában.

14.

CC Andy hátán lovagolt megint amikor hazafelé indultunk. Úgy döntöttek, hogy sétáljunk, mert vannak akiknek nem árt a levegő. CC pont három lépés után akaszkodott barátja hátára ismét.
Andy hűséges lovacska volt CC-nek, úgy cipelte a részeg dobost, mintha kötelező lenne. Mindenki nevetett. Bree ugrabugrált agy darabig, Tom pedig Ashley-t faggatta még mindig, aki kezdte elveszíteni a türelmét az egyensúlyával együtt.
Nem jutottunk túl sokáig, végül Andy hívta a sofőrt, hogy jöjjön értünk a busszal. Az út szélén álltunk és vártuk.
- Hé mi lesz a vendégeinkkel? - sustorgott rosszindulatúan Ashley
- Nem tudom, nagyon úgy fest, hogy nem akarnak elszakadni a kedvenc bandájuktól...
- ... És valaki Andytől sem... - tette hozzá
- Ashley...
- Komolyan Angel... nem látod, addig fog nyomulni, amíg meg nem kapja... de majd meglátod, hogy igazam lesz.
- Nem szívesen értek egyet, de Ashnek igaza van... sok ilyen csajt láttunk már... - kegyelemdöfés a fülembe ültetett bogaraknak Jaketől...
A buszban ülve azon gondolkoztam, hogy mi a finom kifejezés arra, hogy akadj le a pasimról, mert nehezen bír magával... haha ez még a fejemben is gázul hangzik... ennyire bizalmatlan vagyok Andyvel...
Alice már alig várta, hogy hazaérjünk és kioszthassa a részeg Ashleyt, de közbeléptem és elrángattam a barátnőmet.
- Alice, állj le... állandóan szapulod Ashleyt, bármit csinál kifogásod van ellene... miért nem hagyod? Látom, hogy nem jó neked így... ismerlek ezer éve. - Sírni kezdett....
- Rohadék vagyok... tudom, egyszerűen... nem illünk össze...
- Akkor?
- Azt hiszem beszélnem kell vele...
- Csak ne most, ha rám hallgatsz... nagyon be van nyomva. Mosolyogva megölelt. Letörölte a könnyeit és visszament a többiekhez én pedig a tetőre indultam. A cigim a kezemben égett, mikor hangokat hallottam, belestem a tetőablakon. Bree-t láttam meg. Valakivel bájolgott.
Andy hangját hallottam meg... ezt a csajt nem hiszem el...
- Én szeretem Angelt, értsd meg...
- Nem kértem, hogy szeress... csak most az egyszer... egy olyan lány mint én, soha semmit nem kapott az élettől... most itt lehetek veletek és semmi mást nem szeretnék, csak egy felejthetetlen éjszakát, amikor a hős megcsókolja a lányt...
Láttam, hogy magához húzza Andy-t, aki, mint egy báb csak élettelenül közelebb lépett... Bree ölelte őt, és bár nem ölelt vissza, nem is ellenkezett tovább...
Az ágyon kötött ki, a lány pedig mellette ült. most tisztán láttam őket, bár nem akartam... Bree közelített Andy felé... én pedig torkom szakadtából üvöltöttem volna szívem szerint...
Jayy... mit tegyek?
Andy elfordította a fejét... de aztán megadta magát...
- Nem tudja meg... - suttogta neki Bree, miközben a száját Andy ajkaira tapasztotta...
Lemásztam az ablakból...
- Arra ne vegyél mérget... - sziszegtem...
- Angel... - pattant fel a lány zavarodottan...
- Igen... én vagyok... te pedig, most jobb lenne, ha elmennél...
Andy lecsúszott az ágy mellé. Fejét a térdére hajtotta és nem mozdult, amíg a lány és Tom távoztak. Csak álltam ott és éreztem, hogy darabokra törtem. Andy még mindig nem mozdult... tudta, hogy elveszített én pedig el akartam futni... Jake kirángatott a szobából. Átölelt, és abban a percben zokogni kezdtem... kitört belőlem minden... minden amit addig elfojtottam...
Nem tudom mennyi idő telt el. Jake ölelése nem lazult, a kanapén ült velem és nem szólt semmit, csak hagyta, hogy sírjak... Aztán elaludtam... ott a kanapén. Éreztem, hogy Jake egy idő után elmegy, aztán valaki más jött oda és ült mellém. Simogatta a hajamat. Illatát beszívtam...
- Annyira sajnálom... - Andy volt...
Nem akartam válaszolni, annyira jó érzés volt az érintése... de nem tudtam volna megbocsájtani neki... megint hagyta magát... nem ő mászott rá a csajra, de hagyta magát... és erre nem mentség, hogy ivott.
- Angel... olyan vagy nekem, mint egy pillangó, akit nem merek elég erősen fogni, nehogy eltörjem a szárnyát...
Pillangó... nahát, Jayy is mindig ezt mondta... Jayy... mit tegyek most? Nem nyitottam ki a szemem, de a könnyeim elárultak.
- Angel... tudom, hogy ébren vagy... kérlek... - az arca olyan közel volt, hogy amikor kinyitottam a szemem újra be kellett csuknom, mert kék szemei világítottak...
- Nem hiszem, hogy most kéne... beszélnünk... - mondtam csukott szemmel...
Ajkait éreztem a homlokomon. Nem ment el. Ott ült a kanapén, amíg Ashley magához nem tért és Alice-el végtelennek tűnő ordításba kezdtek...
Andy leesett a kanapéról, hangos puffanás és néhány elmorgott szitkozódás után visszamászott és a szemembe nézett...
- Angel... kérlek...
- Rendben... de nem nagyon van mit megbeszélni... - felültem. Csillogó szemekkel nézett rám.
- Nem értem...
- Láttam mi történt tegnap... láttam, hogy Bree mindent megtett, hogy becserkésszen és tudom, hogy nehezen állsz ellen... mégis megtetted... csak a végén... nem bírtál ellenállni... csak egy kérdésem van. Mi lesz? Mi lesz akkor, ha legközelebb meg azután vagy azután sem tudsz ellenállni... mindig meg kell bocsájtanom neked?
Lehajtott fejjel ült...
- Igazad van... - suttogta...
- Most telefonálnom kell... utána megbeszéljük, hogy mi legyen - azzal elindultam az ablakon át a tetőre... rágyújtottam és tárcsázni kezdtem Jayy-t
- Tündérke... - hallottam meg álmos hangját...
- Jayy... nem tudom mit csináljak...
- Andy?
- ... igazad volt, azt hiszem...
- Tudtam...
- Várj, ne bízd el magad...
Mindent elmeséltem és a végén ő sem tudott mit mondani...
- Nézd Angel... tudod hogy szeretlek, szívem szerint azt mondanám, hogy most azonnal érted megyek a világ végére és válassz engem, soha nem foglak megcsalni, de ebben a helyzetben, nem tudok mit mondani... Andy biztos, hogy szeret téged... különben nem érdekelné, hogy mit gondolsz... nem kérne bocsánatot...
- Jayy... - a fejemben csak az járt, hogy meg kéne bocsájtanom Andynek...
- Bocsáss meg neki... adj még egy esélyt, de ha összetöri a szívedet még egyszer én a csini pofiját fogom összetörni... az tuti... és Angel... szeretlek...
- Jayy...
- Igen?
- Én is szeretlek... - suttogtam a telefonba... ez volt az igazság... bármennyire szerettem Andy-t a szívem egy kis része Jayy felé húzott...
- Tudom... - nevetett a telefonba és letette.
Kicsit jobb kedvem lett... újabb cigire gyújtottam... Anyu állt a ház előtt és nézett fel rám...
- Angel, mit csinálsz? - mosolygott...
- Dohányzok... kopogj be, szerintem beengednek...
Percekkel később kimászott mellém a tetőre...
- jesszusom, hogy tudsz itt ülni... milyen magas...
- Este utazunk... - mosolyogtam... - nagyon fogsz hiányozni
- Te is kicsim... - átölelt...
- Alice nem jön velünk... szakítottak Ashleyvel...
- Nem is illettek össze... de ott lesz neked Andy... és az a lány.. nagyon szép... hogy is hívják?
- Sammi
- Ő, igen... ellesztek... aztán majd meglátogatsz...
- Vagy te engem... jó dolog világot látni...
Anyu átölelt, lemászott az ablakon és elment dolgozni... én pedig elmentem fürdeni. Közben még mindig Andy járt a fejemben... ki kell találnom valami ultimátumot... mert ha megint simán megbocsájtok, akkor az nem jó lecke...

13.

 Jayy-t bámultam, ahogy nevetve osztogatott autogramokat. Aranyosan tűrte, hogy fotózzák, majd egy lány odalépett hozzám.
- Szia, lefotózhatlak?
- Őhmmm
- Tudom, hogy Andy Biersack barátnője vagy és nem akarok gondot, amiért Jayy-el vagy...
- Ömm.. mi nem randizunk... - mosolyogtam - persze, lefotózhatsz...
Utána még pár lány vette a bátorságot és odajöttek egy- egy aláírásért, vagy fotóért...
- Olyan szép vagy! - mondta egyikük - Olyan akarok lenni mint te...
- Köszönöm
Jayy mosolyogva figyelte a jelenetet... aztán elmentek...
- Nem értem ezt, miért kérnek aláírást tőlem azért, mert a pasim híres...
- Mert ezzel közelebb érzik magukat hozzá... igazából megölnének, olyan féltékenyek rád... - nevetett...
- Jajj de jó... na most viszont megyek, még vennem kell pár cuccot, jövő héten turnézni indulunk...
- Te is turnézol? - nevetett
- Haha...
Puszit nyomtam az arcára, éreztem ahogy vissza húzott, tudtam, hogy le akar kapni, de nem hagytam...
- Jayy... ha visszajöttünk találkozunk...
- Addig nem is látlak? - legörbítette a száját...
- Nem tudom, felhívlak, ha lesz időm... - vigyorogtam

Egész héten rohangáltunk Andyvel, az indulás előtti napon még volt egy kis szabadidőm, ezért felhívtam Jayy-t és vele töltöttem a délutánt, utána elbúcsúztunk...
- Remélem hívsz...
- Persze, minden nap, amikor csak tudlak... - mosolyogtam
- És tudod, ha bármi baj van... szólj...
- Jayy... ne fesd az ördögöt a falra...

Másnap elindultunk. A repülőtéren rohanni kellett, mert Ashley túl sokáig készülődött...
Alice nem jött velünk végül. Visszament Bécsbe, majd ott csatlakozik hozzánk. Ashley nem bánta, állandóan ölték egymást, hiába békültek ki. Sammi viszont csatlakozott, aminek örültem, nagyon aranyos volt.
Andyvel végigaludtuk az utat... A hetedik állomás volt Bécs, ahol első utunk anyuhoz vezetett. Milyen régen láttam... már várt minket, amikor odaértünk. Alice otthagyta a lakáskulcsomat, úgyhogy becuccoltunk mindannyian.
- Annyira jó, hogy itt vagytok
- Én is örülök, hogy látlak anyu! - öleltem át
Nappal pihentünk, este pedig a fiúk a koncertre készültek... Alice végül nem jött a koncertre, mert összebalhéztak Ashleyvel...
Andyvel kézen fogva sétáltunk a helyszínen...
- Itt találkoztunk először... - mondta, miközben átölelt...
- Valójában a buszban, de oké...
- Már rég kiszúrtalak a tömegben
- Hazug vagy... - Nevettem
A koncert elkezdődött Sammivel a színpad mögött álltunk és néztük őket.
- Megvagytok?
- Meg... most már
- Igen hallottam... Andy sajnos nem arról híres... - elharapta a mondatot
- Tudom... többen mondták már
- Csak ne legyen igazunk, ezúttal egészen komolynak néz ki a kapcsolata veled
- Hát remélem...
A fiúk végeztek, a koncert után a testőrök a tömeg felé indultak... hát igen, megint embereket szedtek össze, pont mint engem és Alice-t. Ezúttal egy fiú és egy lány került elő akik lázban égtek, hogy kedvenc bandájukkal lóghatnak. Tom és Bree barátok voltak.
- Itt jöttetek össze? - Bree megállás nélkül velem akart társalogni, nem volt kifogásom ellene, de irtó fáradt voltam és nem volt kedvem bulizni.
- Igen, olyan szerencsés rajongó voltam mint ti...
- Komolyan???
- Aha, ugyanígy kerültem ide... - mosolyogtam a csodálkozó lányra.
Táncikáltunk, elvoltunk. Úgy döntöttem itt az ideje felhívni Jayyt... hiszen megígértem.
A szórakozóhely előtt álltam a telefonommal, rágyújtottam, miközben tárcsáztam.
- Hé kis csaj... - hallottam meg Ash hangját.
- Hát te? - a falnak támaszkodva állt.
- Gondolkoztam... - ahogy ellökte magát a faltól, akkor vettem észre, hogy részeg.
- Min?
- Hát, hogy milyen dögös vagy...
- Ash... részeg vagy.
- Az lehet, de, ha józan vagyok csak jobban látlak... - átölelt.
- És Alice?
- Ő csak alibi... hogy Andy ne jöjjön rá, hogy téged akarlak...
- Ash, szerintem ezt te sem gondolod komolyan - eltoltam magamtól és arrébb sétáltam telefonálni.
Jayy nem vette fel. Biztos dolga van, gondoltam, majd befelé indultam volna, de Ashley elkapta a karomat.
- Ne menj még... - lehajtotta a fejét...
- Ash, szerintem ez nem jó ötlet...
- Nem azért... - az ablakhoz húzott... amit láttam, az nem volt kellemes...
Bree Andy nyaka köré fonta karjait és lábujjhegyre állt. Andy lehajolt, felé lassan aztán megállt, leszedte magáról a részeg lányt és megrázta a fejét... "nem" olvastam le a szájáról...
Ash legörbítette a száját...
- Azta... hát nem erre számítottam...
- Azt gondoltam... - lefejtettem az ujjait a karomról és elindultam befelé. Büszke voltam, hogy Andy ezúttal nem ejtett pofára.
Odasétáltam hozzá, átöleltem és mosolyogva megcsókoltam.
- Köszönöm... - suttogtam a szájába
- Mit? - vigyorgott - bár a köszönet módja tetszik...
- Hogy nem csaltál meg újra... - böktem az ablakban ácsorgó Ash felé...
- Láttál? - nézett kikerekedett szemekkel rám.

- Igen... bár azt is, hogy majdnem beadtad a derekad... - néztem rá laposan...
- Neeem... rosszul láttad... - tudtam, hogy hazudik, de boldog voltam, mert végül nem tett semmit... Csókja még boldogabbá tett...
de legbelül visított a tudatalattim... méghozzá a barátomért... Jayy, merre vagy ??? Szükségem lenne rád!!!

12.

Hát igen, a jó kedvem addig tartott, amíg következő éjjel nem dörömbölt valaki a busz oldalán... A szemem azonnal kipattant, kimászva Dahvie mellől kiléptem a buszból. Andy állt ott. Már amennyire állásnak lehet nevezni. A busznak dőlt, kezében egy whisky-s üveg, az alján némi maradékkal... és énekelt...
- Angel... annyira... hiányzol... - alig tudott beszélni
- Én értem, de szerintem jobb lenne, ha ezt akkor beszélnénk meg, amikor józan vagy...
Sírni kezdett... ez annyira megdöbbentett, hogy lefagyva álltam... mint amikor láttam őket a csajjal...
- Andy... én... láttalak téged azzal a lánnyal... - suttogtam, mire szétfolyt festékes arcával rám nézett...
- Tudom... - lehajtotta a fejét és a busz mentén lecsúszott a földre.
- Akkor mit vársz tőlem? Idejössz részegen és azt hiszed megoldódik minden?
- Nem, csak látni akartalak... - nézett fel rám...
A kezéből kicsavartam az üveget és leültem mellé. Meghúztam.
- Szeretném, ha megbocsájtanál...
- Szeretnék, de nem tudom, hogy te akarod ezt, vagy csak a rengeteg pia...
- Én - mondta határozottan.
A vállára hajtottam a fejemet. De nem éreztem, hogy tudnék benne bízni.
- Nem tudom... Mi lenne, ha aludnánk rá egyet?
- Együtt?
- Hát ha elférünk - mosolyogtam, segítettem neki felállni és a buszba toltam, Dahvie morogva húzódott az ágy belső felére... Andy pedig eldőlt mellette... persze nem fértem el, ő pedig azonnal elaludt.
Jayy kuncogott egyet, amikor puffogva mellé feküdtem.
- Összeszedtél egy alkoholistát?
- Látod...
- Dahvie örülni fog...
Reggel mikor felébredtünk... annyira röhögnünk kellett, hogy kirohantunk a buszból... a látvány ami fogadott minket a következő volt... Dahvie a busz falára préselődve döbbent arckifejezéssel fekszik, Andy pedig öleli őt, mint egy plüssmacit... ami kiverte a biztosítékot az volt, hogy beszélt álmában...
- én is szeretlek mackókám... - na ez volt az a pillanat, amikor Dahvie vinnyogva kipattant mellőle, Andy a földön landolt, mi pedig röhögve távoztunk a buszból... Jayy a földön ült, annyira röhögött én pedig a hasamat fogtam, mert már fájt.
Jeffree lépett oda...
- Na mi ez a jókedv fiatalság... - mosolygott egy puszit nyomva az arcomra...
Elmeséltük neki, mire ő is röhögni kezdett. Dahvie és Andy is kimásztak a buszból...
- Ki szabadította rám ezt a Teddy megrontó állatot????? - vihogott Dahvie
- Cssss szééétrobban a fejem... - nyüszített Andy
Ashley is befutott, amikor meglátta Andy-t egyenesen neki ment... Akkorát húzott be neki, hogy az hörögve összeesett és hányni kezdett... mi meg csak döbbenten álltunk...
- Te szarházi...
- Ash? - a szám még mindig tátva volt, miközben Andy mellé hajoltam és a haját fogtam...
- Te még véded? Most tudtam meg miért léptél le...
- Ashley, ez az én dolgom... - sziszegtem - ezért nem kell nekiugrani...
- Jó de úgy felba... - Andy hirtelen felpattant és vissza próbált támadni, de elesett... Ashley kacagott egyet...
- Haver másnapos vagy? - segítette fel...
- Már nem... - duzzogott... - és kösz, hogy észhez akartál téríteni, de legközelebb először próbáld szavakkal... - barátja elé tette lábát, mire mindketten eltanyáltak... már röhögve álltak fel...
- Ez gyakori? - néztem Jayyre, mire az megvonta a vállát...
Mikor végre magukhoz tértek, Andy rám nézett...
- Most már józan vagyok... beszélhetünk? - nézett rám
- Igen... azt hiszem
Sétálni kezdtünk, a gyomrom liftezett... az idegességem csak nőtt minden lépéssel.
- Nagyon sajnálom az egészet, egy hatalmas tévedés volt... - kezdett bele... - ő nem jelent nekem semmit, tudod miután akkor elmentél, összezavarodtam, hirtelen azt éreztem, hogy talán Jayy-t akarod igazából...
- De hát, azért jöttem akkor ide... ráadásul, Jayy megelőzött... kibékültek Jeff- el...
- Óh, ezt nem is tudtam... a lényeg, hogy soha többet nem fordul elő ilyen, de kérlek, adj egy esélyt... hogy bebizonyítsam, csak téged akarlak... - fordult felém. Háttal sétált tovább...
- Azt hiszem... rendben van... - mosolyogtam rá... - de most mielőtt megcsókolnál, légyszi moss fogat... - nevettem...
- Igen, az nem lenne rossz... - visszamentem a buszhoz felöltözni, ő pedig eltűnt rendbe szedni magát...
Jayy ölelgetett...
- Ne menj vissza, szerintem ez rossz ötlet...
- Ha sokáig ölelgetsz, Jeff megint utálni fog...
- Nem vagyunk... úgy... együtt.... - bökte ki... - én még mindig téged akarlak... és Biersack el fogja baszni... - mondta
Fintorogva néztem rá...
- Nem békültetek ki?
- Nem... Jeffnek... van valakije és én sem akarom, miattad... - közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem...
- Jayy... én adtam egy esélyt Andynek... hogy bizonyítson...
- Fog... azt, hogy nem ő a hűség mintapéldánya...
szóra nyitottam a szám, de folytatta...
- Emlékszel mit írtam neked? az még mindig áll... - mosolygott szomorkásan
- Jayy, itt leszek, pár sátorral arrébb...
- Ha csak ennyi esélyem van, akkor már nincs sok időm...
Puszit nyomott a homlokomra én pedig visszaköltöztem a BVB buszba és az ottani rajongók közelébe.
Andy egész nap ölelgetett, nagyon igyekezett, bebizonyítani, hogy tényleg megbánta amit tett... a busz mellett ült mindenki és beszélgettünk, a warped tournak nemsokára vége... és utána két hétig szabadok lesznek. Aztán újabb turné következik.
- Szeretném, ha velem jönnél... akkor már nem lesz ilyen unalmas... ott lesz Sammi is és persze, ha Alice akar jönni, biztos ő is jöhet, Ash majd meggyőzi...
- Szeretnék menni - mosolyogtam
- Addig pedig hozzám költözöl és kitalálunk valami tuti programot!
- Alig vár... - nem tudtam befejezni, mert megcsókolt....
- Olyan boldog vagyok, annyira féltem, hogy mindent tönkretettem... - suttogta a számba
- Jajj ne nyálazzatok mááár - CC a kempingszékkel hintázott és végszóra hatalmasat csattant és elterült a földön...
Amikor láttuk, hogy semmi baja éktelen nevetésben törtünk ki...

Egy hét telt el a turné óta, de még mindig irtó fáradtak voltunk és már a reggeli dohányzásunknál a D.R.U.G.S. gitárosa Matt jött hozzánk, Andyvel nagyon jó barátok voltak, eltűntek egy interjúra, én pedig addig meglátogattam Jayy-t. Egy kávézóba beszéltük meg...
- Kicsi pillangó, milyen rég jártál felém... - ölelt meg, amikor odaértem.
- Sok dolgom volt...
- Láttam, hogy interjúd is volt... - vigyorgott...
- Nagyon vicces azt sem tudtam, mit mondjak - elvörösödtem... - irtó ciki volt...
- Ugyan... szerintem cuki volt nem ciki... - pár rajongó kiszúrta Jayy-t és egyik lábukról a másikra állva közeledtek milliméterenként...
- Jajj, gyertek nyugodtan - mosolyogtam rájuk... - nem harap...
- haha... honnan tudod... - csattogtatta meg a fogsorát... miközben aláírta a lányok cuccait... mikor elmentek folytattuk a beszélgetést egy darabig...
- És... Biersack megcsalt már?
- Nem és nem is fog...
- A nyakadat tennéd rá?
- Azt azért nem - nevettem el magam...
- Ez nem túl meggyőző... jobb lenne ha bízhatnál abban akivel együtt vagy...
- Igazad van, de szeretem és adtam neki egy új esélyt, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejtem neki, ami történt...
Elmerengtem ezen gondolkozva...
- Hé... látom, hogy ez kiakasztott...
- Kicsit, elgondolkoztam, hogy mi van, ha soha nem bízok majd meg benne?
- Hát... akkor itt vagyok én! - vigyorgott... - De a viccet félre téve, szerinted van rá esély, hogy megbízz benne teljesen?
- Talán... csak idő kell hozzá...
- Hát rendben... igazából te tudod...
- De amúgy te miért magyarázol állandóan Andyre? Te sem vagy szent...  ugye? - mosolyogtam
- Nem, nem vagyok... ráadásul ezt előbb bizonyítottam neked, mint bármi mást, de én legalább nem titkolóztam és nyíltan csináltam a dolgokat...
- Ne harapd le a fejem, csak vicceltem...
- Jó... na...
- Amúgy is, úgy hallottam meleg vagy...
- Igen, általában ez a bevett duma... de veled kivételt teszek bármikor Angel... tudod komolyan, soha nem vonzott ennyire egy lány sem...
- És fiú?
- Erre nem válaszolok...
- NAAA - vigyorogtam...
- Azt hiszem ennyire még fiú sem... - elvörösödött... irtó cuki volt.
- Tényleg? - néztem rá
- Tényleg, és most már hagyj békén... mert zavarban vagyok... - játszott duzzogást...
Vigyorogva ittam bele a kávémba... de közben iszonyatos lelkiismeret furdalásom lett, amiért itt ülök vele, Andyről beszélgetünk miközben tudom, mit érez... és bekönnyeztem...
- Héé Angel, mi a baj? - rögtön észrevette...
- Én csak... sajnálom...
- Mit? - kikerekedett szemmel nézett...
- Hát hogy tudod... itt ülünk és Andyről beszélgetsz velem miközben....
- Szeretlek?
- igen - suttogtam...
- Addig nincs ezzel baj, amíg boldog vagy... bár nem bánnám, ha én lennék aki boldoggá tehetne, de ha neked Biersack kell... hát áldásom rá, csak nem akarom, hogy pofára ejtsen... megint...
- hmmm...
Rávillantott a közelgő rajongók csoportjára egy ezer wattos vigyort... mire azok sikítozva olvadozni kezdtek... hát igen, irtó dögös...

11.

Nem emlékszem, mennyi ideig aludtam, de mire felébredtem sötét volt és mindenki hulla fáradtan pihent... a bulizás és a koncertezés mindenkit leszívott... A busz mellett ücsörögtek szinte szótlanul, csak Ash és Alice pörögtek, mint mindig... én pedig csak bámultam körbe... Andy mosolyogva nézett... most vettem csak észre, milyen fáradt... szemei karikásak... intett, hogy menjek oda. Az ölébe ültem és csak némán egymást néztük, hosszú percekig...
- Azt hiszem, jobb, ha beszélek Jayy-el... - suttogtam végül... mindketten ugyanarra gondoltunk.
- Menjek én is?
- Szerintem nem kell... - csókot nyomott a számra. Én pedig elindultam megkeresni Jayy-t
Ez a beszélgetés kínos lesz... de nem túl hosszú... azt hiszem.
A buszt kerülgettem, aztán benéztem a sátorba... Jayy megkönnyítette a dolgomat. Azt hiszem kibékülnek Jeffreevel... egy kicsit mardosott a féltékenység... a torkomban éreztem a gyomromat, ahogy néztem őket.
Jayy ki volt még sminkelve a fellépés után, Jeff pedig ölelte őt. Csókban forrtak össze... éreztem, hogy mennem kéne, de nem mozdult a lábam. Aztán valaki húzni kezdett hátrafelé a karomnál fogva...
- Nem mondták még neked, hogy ne leskelődj? - dorgált meg viccesen Dahvie...
- De... én csak... pont beszélni akartam vele, hogy... ne folytassuk ezt a...
- Értem... azt hiszem... ezt ő is tudja már.
- Akkor jó... - mosolyogtam rá
- Piát?
- Ja azt hiszem, az most rám fér...
A kezembe nyomott egy pohár valamit... irtó erős volt, de jól esett. Amikor újra akart tölteni nemet mondtam.
- Vissza megyek Andy-hez...
- Rendben, de csak, hogy tudd, rám számíthatsz... ha kell valami.
- Köszi
Visszafelé sétáltam amikor a következő sokk ért. Andy egy korlátnak támaszkodva beszélgetett az egyyik fellépő csajjal... nem emlékeztem a nevére, de arra igen, hogy Andy oda meg vissza volt a hangjától... és ez a beszélgetés, nem annyira volt baráti látszólag... a lábam újra földbe gyökerezett... akkor mozdult csak meg, amikor a lány közelebb hajolt és megcsókolta őt...
Két szék közül a pad alá estem... döbbenten álltam és nem tudtam megmozdulni... csak folytak a könnyeim, ahogy néztem döbbenten őket...
Nem vettek észre...
A földön ücsörögtem Jeff busza mellett... totál szétzilálva, elfolyt festékkel... vártam, hogy kijöjjenek.. a busz mozgása elárulta, hogy bent vannak... valaki mellém ült.
Dahive volt megint... a kezembe nyomta a poharat és újratöltötte...
- Gyere inkább velem és mesélj...
- Nincs kedvem mesélni... de menjünk.
Sétálgattunk aztán az egyik golfkocsit igénybe véve azzal kőröztünk. Dahvie nem faggatott... magamtól kezdtem el mondani, hogy mi a bajom...
- Nem értem... azt hittem együtt döntöttetek, hogy nem folytatjátok Jayyel az édes hármast, erre pofára ejt?
- Nem tudom mi történik...  Dahvie, alhatok ma nálad?
- Persze... ez csak természetes... - azzal a busz felé vette az irányt. Nem mentünk be, mert rágyújtottam. Az alkohol megtette a hatását, iszonyatosan bőgni kezdtem, végül becipelt és lefektetett egy ágyra. Elaludtam...
Mikor reggel felébredtem, valaki az ajtót verte kívülről. A fejem nem fájt, de a szemem égett a sok sírástól... Dahvie morogva nyitotta ki az ajtót. Jayy volt...
- Mi a picsának zárod be állandóan... Angel? - nézett rám értetlenül - mi történt?
Elmeséltem neki is mindent. Attól kezdve, hogy beszélni akartam vele... egészen addig, hogy Dahvie becipelt, hogy aludjak. Jayy először nem tudott mit mondani, de végül mellém ült és átölelt... végre éreztem, hogy a barátom és mellettem áll...
Kézen fogott és húzni kezdett maga után...
- Gyere, átmegyünk a cuccaidért... aztán velünk maradhatsz... akár itt vagy Jeffnél is elférsz...
- Köszönöm... - A BVB a busznál ücsörgött, kivéve Andyt... lehajtott fejjel a buszra másztam, összepakoltam a cuccaimat, otthagytam a BVB-s pulcsit Andy ágyán és leléptem... A srácok döbbenten néztek utánam, de senki nem szólt egy szót sem... mindenki tudhatta, hogy mi történt... Ashley utánam szólt valamit aggódva, de nem hallottam... már messzebb jártunk. Jayy a táskámat cipelte.
- Hova menjünk? Dahvie és én vagy Jeff?
- Hát ha Jeffree nem bánja... mégis csak...
- lány? - nevette el magát Jayy...
- Na jó nyertél... akkor menjünk hozzátok... - nevettem én is. Furcsa módon jobb kedvem lett.

10.

Reggel irtó másnaposan és némi szégyenérzettel ébredtem Andy mellett... az alkoholos állapot múlásával rájöttem, hogy tévedtem... az erkölcseimet nem hagytam el a Jeffreevel töltött idő alatt és valószínűleg sokat kell még dolgoznom a romlott énemen, ha itt akarok maradni... de vajon tényleg akarom?
- Nanáá - válaszolta Alice, amikor feltettem neki az élet nagy kérdését...
- Hova lett az a lány, aki leharapta a fejemet, amiért Jayy elrabolt...?
- Hát sokat gondolkozott... és rájött... egyszer élünk és irtó szerencsés vagy amiért két ilyen srác... oda van érted.
- És egymásért... - tettem hozzá... a gyomrom felfordult... a fájdalom csillapító jótékony hatása elmaradt így amellett döntöttem, hogy "kutyaharapás szőrével" alapon innom kell...felöltöztem, majd a kezemben egy sörösüveggel vágtattam át Jayy-hez, aki mosolyogva üdvözölt... egy csókkal...
- Jó reggelt kis pillangó... fejfájás? Mi ez a pulcsi??

- Olyasmi... ez a pulcsi... ajándék... Jeffree merre van?
- Nem is hozzám jöttél? - legörbítette a száját...
- De... is... - Átölelt.
- Jeffree épp interjút ad arra felé a harmadik sátorban... - mosolygott rám miközben útbaigazított.
- Köszi
Tovább ballagtam a mutatott irányba, megszabadultam az üvegtől és megtaláltam a keresett sátrat.
Jeffree épp egy szőke lánnyal beszélgetett, túl volt az interjún, így amikor meglátott felpattant és átölelt...
- Jó reggelt!
- Auu neked is... leszakad a fejem... - kézen fogott és húzni kezdett maga után. Egy mosdóhoz érve előkapott egy kis táskát belőle egy kis zacskót, fehér porral...
- Nem hiszem... - kezdtem volna bele...
- Nyugi, ez csak kokain... nem halsz bele, csak mértékkel és elmúlik a fájdalom...
Hát nem ez volt életem legjobb döntése, de belementem. Percekkel később fejfájás nélkül, soha nem tapasztalt jókedvvel lépkedtem a kezemet fogó Jeffree után. Nem tudtam, hogy hova megyünk, de valójában nem is érdekelt. Jayy jött szembe velünk, aminek viszont örültem. Az ölébe ugrottam. Nevetgélve megpörgetett...
- Vissza kéne mennem, Andy biztosan felkelt már...
- Tutira... tőle jövök... felkeltettem - vigyorgott Jayy...
- És én ezt kihagytam? - legörbítettem a számat játékosan...
- Ne haragudj...
- Na jóóóó...
Egyszer csak valami a hátamon landolt... nahát a hiperaktivitás mintapéldánya... Ashley...
Miután tudatosult benne, hogy nem bírom el, ő vett a hátára és vágtázni kezdett velem. Egy kis idő után éreztem, hogy elmúlik a kokain hatása... Jeffree látta ezt és újra felajánlotta... nemet mondtam.
- Inkább alszom egyet.
- Alszol velem? - kérdezte Jayy...
- Nagyon szeretnék - mosolyogtam rá, így hát elindultunk aludni... Andybe futottunk, aki lehajolt hozzám egy csókért, majd tovább haladt volna, de ekkor történt meg az, amire egyikünk sem számított, pedig kellett volna.
Vaku villant... én pedig Jayy kezét fogva, Andyvel épp csókot váltva virítottam másnap a bulvár lapok oldalain...
A buszban csücsültem és olvastam az újságokat. Senki sem jött rá, hogy igazából ki vagyok, de máris találtak pár szálat, ami elvezette őket Bécsig... fel kellett hívnom anyut és szólnom neki, hogy, ha felkeresik... ne mondjon senkinek semmit...
- Boldog vagy Angel?
- Nem tudom anyu... most ideges vagyok... - sziszegtem a telefonba
- Megértem, de érezd jól magad... ja és üdvözlöm Andy-t
- Átadom... szia - ahogy letettem eldőltem az ágynak csúfolt helyen... Bár elmúlna ez a felhajtás, de még csak most kezdődött és én nem tudtam, hogy nézhetnék szembe az emberekkel a busz óvó falain kívül... aztán rájöttem, hogy még a katasztrófa nem történt meg, hiszen csak azt kapták le, hogy Jayy kezét fogom és Andy megcsókol... attól még, hogy Jayy kezét fogom... nem jelenti azt, hogy együtt is vagyunk...
Rájöttem, hogy nem az újságírókkal, hanem a saját lelkiismeretemmel nem tudok elszámolni...

9.

Hamar az asztalon találtam magam a buszban, Andy a lábam között állt és vadul csókolt... mivel minden erkölcsömet elhagytam amikor döntést hoztam Jeffree mellett, ezért sokkal bátrabban nyúltam a nadrágjához, hogy lehámozzam róla... hangos koppanással csúszott a földre a sok öv... Keze a lábaim közé csúszott. Félre vert a szívem. Halk nyögés tört fel a számból, ami még jobban lázba hozta Andyt.
Lábaimat körbefontam a derekán, felemelt az asztalról és a testével nyomott a falnak, miközben belém csúszott... felnyögött. Átkaroltam a nyakát, közben a hajába túrtam. Válaszkánt azonnal a számra tapadt és gyorsabb tempóra váltott... de mielőtt elélvezhettünk volna, kopogtak...
- Ezt nem hiszem el... - Andy morogva felhúzta a nadrágját... közben felöltöztem...
Kinyitotta az ajtót...
- Haver engedj be, mert már meghalunk a napon... - hallottam Ash hangját.
Épp felkaptam a pulcsit, amit Jeffreetől kaptam, amikor beléptek.
- Óhho... csak nem megzavartunk valamit? - röhögött CC
- De haver, ami azt illeti tényleg megzavartatok... - Andy kimászott a buszból és rágyújtott...
- Bocsiiii - nézett rám Jinxx, olyan fejjel, hogy elnevettem magam...
- Semmi gáz...

A nap további részében a busz mellett ücsörögtünk és beszélgettünk. Közben végig azon járt az eszem, hogy egy bécsi koncert döntötte el az életemet... nahát... micsoda szerencsém volt...
CC és Ashley épp versenyeztek, hogy ki tud többet inni, mielőtt lemegy a nap úgyhogy kellőképpen lerészegedtek mire elindultunk a BOTDF sátra felé...

- Nekünk miért nincs golfkocsink? - dőlt Andy hátára CC... - gyite lovacska... - pattant fel rá... Sírtam a röhögéstől... Andy akárhogy próbálta nem tudta lerázni magáról...
- Megvadult a lovacska... ez azzz Csillámpóni támadááás... - a földön ültünk a röhögéstől...
Andy végül feladta és barátját cipelve haladt tovább... néhányan fotóztak minket, ami csak olaj volt a tűzre... Ashley Jake hátára pattant... Jinxx pedig felkapott... ekkor tűnt fel... nincs velünk Alice.
- Ash!! - kiabáltam neki az átmeneti lovamat hajtva... haha... irtó vicces volt. - Nem tudod hol van Alice?
- Nem... eltűnt pár órája... valakivel.... megállapodtunk, hogy ez nem fog menni kettőnk között... - hangos puffanással ért földet, Jake ledobta...
- Szakítottatok? - másztam le Jinxx hátáról.
- Hát azt mondta, hogy amíg itt vagyunk, csináljak amit akarok... aztán majd beszélünk... - meglepően értelmesen beszélt, ahhoz képest, hogy részeg volt... - szóval nevezzük... szünetnek...
- És nem mondta hová megy? - gyanús ez nekem...
- Nem... de valami azt súgja... tutira nem ment el innen... - hát ez Alice-re vall... ha megkapja amit nagyon akar akkor már nem is kell... mindegy...
- Próbáljunk meg egy jót bulizni... - kapott fel ezúttal a részeg Ashley... ezt már nem éreztem olyan jó bulinak... mert többször elborultunk majdnem... de végül odaértünk egészben a sátorban több híresség volt mint máskor egész Hollywoodban. Fel sem tudom sorolni... csak kapkodtam a fejemet... velem együtt még páran voltak ezzel így... gondoltam biztos szerencsés rajongók... vagy olyan újak mint én... Jayy felkapott és megpörgetett...
- Örülök, hogy itt vagytok! - kiabálta túl a zenét. Jeffree is odajött és megöleltük egymást... pár napja még reméltem, hogy soha nem kell őt látnom, most meg... milyen jó fej...
A kezemben egy pohár valami Andy és Jayy között táncolok alig részegen... atyám... tudtam, hogy furcsa estém lesz...
Egyszer csak megláttam Alice-t... rosszalló tekintete a múlté... épp Jeffreevel smárolnak... Ashley pedig nyál csorgatva beszáll harmadiknak... ez egy fertő... de az erkölcsöm akkor és ottmaradt... amikor megadtam magam Jeffree - nek... hagytam hogy megváltoztasson... azért egy pillanatra megzavart a látvány... de aztán önfeledten rávigyorogtam ő pedig vissza... mindketten romlottak lettünk...
Andy hajába túrtam, lehajolt hozzám, így a fülébe tudtam súgni...
- Kívánlak... - Andy felkapott, a lábammal kapaszkodtam belé, mint egy kis majom... Jayy pedig... jött utánunk...
Mindketten akartak...
- Benne vagy? - kérdezte Jayy... miközben a nyakamat csókolta... Andy nem tiltakozott, végigsimította az arcomat...
- Ha nem akarod nem kényszer - mosolyogtam egyet, amitől felbátorodott... Lehúzta a pulcsimat... Miközben mindketten a testemet követelték megcsókolták egymást... és ekkor éreztem először... a féltékenység majd szét vetett, de nem azért, amit csináltak... hanem hogy engem kihagytak... de nem tartott sokáig Jayy áttért az én számra, Andy pedig a nyakamat csókolta, lassan haladva a melleim felé... Őrületes érzés fogott el... Andy felemelt és belém hatolt... Jayy pedig csókolt, miközben kézzel könnyítettem rajta... Lihegve, nyögve élveztünk el lassan hullámozva az élvezetek tengerén...
Jayy visszament a buliba, de én át akartam öltözni... Jeffree - től kaptam pár ruhát kölcsön, úgyhogy ez nem volt nehéz, csak vissza kellett menni a BVB buszhoz.
Andy vígan nézte, ahogy átöltözök.
- Te tényleg nem bánod? - kérdeztem...
- Őh... nem... igazából, te vagy az első, akinek el mertem mondani ezt az egészet és ez az őszinteség jó... végre nem kell... titkolóznom valaki előtt.
Mosolyogtam csak... de közben azon gondolkoztam, hogy ez vajon meddig működhet így...
Mikor visszaértünk a buliba Jeffree ugrott elém...
- Gyorsan tanulsz! Nagyon csini vagy! - pörgetett meg... vigyorogva néztem rá és a kezembe került végre egy pohár...

8.

Egy asztalt támasztva dohányoztunk, amíg a többiek aláírásokat osztogattak és fotózkodtak a tömeggel...
Andy pillanatonként nézett oda... nem volt elragadtatva tőle, hogy Jayy a társaságom. Alice pedig dühös pillantásokat lövellt felém... a tömegből is hallottam pár kellemetlenül hangzó beszólást, de próbáltam nem törődni vele... Jeffree közeledett felénk... Andy észrevette és máris mellettünk termett átölelve a derekamat...
- Jayy már mindenhol... nahát... a Bécsi cafka...
- Neked is szia... - hárított Andy
- Hé szupersztár... jó volt a koncert... na Jayy... jössz végre?
- Én most... nem... még kicsit maradok, beszélnem kell Andyvel...
- Egyszer már ezt hallottam... déjà vu... csak nehogy megint...
- ... kussolj... - sziszegte Andy... ez még jobban felkeltette az érdeklődésemet... Andy visszament még pár percre Jeffree elviharzott gonosz kacajt hallatva, Jayy pedig felém fordult...
- Azt hiszem ez érdekes lesz... - idegesen nevetgélt...
- Én most... sétálok egyet... egyedül - szóltam rá, mikor utánam indult...
Persze az első ember akibe belefutottam újra a rózsaszín ciklon volt...
- Nahát drágám... utánam jöttél? - szórakozott...
- Ami azt illeti...
- Kíváncsi vagy? Na jó gyere, nem harapok... - azzal kézen fogott és egy golfkocsi felé húzott... biztos, hogy ez jó ötlet? Ki fog nyírni... éreztem, hogy szúrós tekintetek követnek mindenfelé... talán mégis jobb, ha ő öl meg, és nem a rajongók sokasága...
- Na csüccs... - mutatott maga mellé...
- Eh... jó... - bemásztam és hagytam, hogy elraboljon...
- Szóval Jayy és én elég régóta ismerjük egymást... tudod, a múltkor... Bécsben... csak szórakoztam ám veled... nagyon cuki kis csaj vagy... de nagyon naiv is... ez a világ megöl, ha nem tudod elfogadni a különös dolgokat... - el sem hiszem, hogy a tanácsait hallgatom... és kezdtem úgy érezni... mintha hasznos lenne amit mond...
- Értelek...
- Nem... még nem... - egy busznál állt meg és beinvitált... bent leültetett egy hatalmas tükör elé és a hajamat kezdte babrálni, féltem, hogy kitépi... - lepjük meg ezeket a buzikat...
- öhhmm...
- Igen szépségem... ez az igazság... itt nincs olyan akiben nem járt még fasz... - Azért ez mellbe vágott...
- Úgy érted...
- úgy értem, hogy Andy és Jayy... néha kicsit összemelegednek... - nevetgélni próbált, de látszott, hogy fájdalmas emlékeket tépett fel...
- Ti... együtt voltatok...? - kérdeztem, mikor végre visszanyertem a hangom...
- Jayy és én... hát igen... Andy... hát... nem nevezném... együttlétnek... csak...
- Jó ez már kicsit sok infó... - kényszeresen elnevettem magam...
- Erős kiscsaj vagy... tetszik... jól van. Még nem szaladtál el sírva... - nem is tudta, mennyin múlt... - segítek neked... legyél egy kicsit... vadabb....
Órákig cicomázott és a hajamat festegette... éreztem, hogy most erre van szükségem... tudtam, hogy ez most jót fog tenni.Mikor kész lettem és a tükörbe néztem azt hittem, hogy csak álmodok. A hajam rózsaszín lett... a sminkem pedig olyan... Jeffree-s... de ez most feldobott... az agyam egész végig azon járt, hogy mi lenne a helyes döntés... de közben a hajammal és a külsőmmel valami más is megváltozott... én.


- Na gyere... keresünk valami extra göncöt...
- Nem... ezt nem veszem fel... - mutattam a Fuck Me feliratú pólóra...
- Naaaa a kedvemééért... - vicces volt... mintha hirtelen barátnők lennénk... végül kiegyeztünk... nem vettem fel a pólót... rájött, hogy tökéletesen illik majd rám ez...
Kicsit kellemetlenül éreztem magam először benne... pláne, hogy eddig is mindenki meg akart ölni...
- Na akkor lépjünk tovább. - Mosolygott...
- Azt hiszem már nem utállak... - morogtam magam elé...
- Hahha... én sem... pedig eleinte meg tudtalak volna ölni...
Megölelt... hirtelen ő lett a támaszom, miközben épp átváltoztam valamiféle szörnnyé legbelül... olyan akartam lenni mint ők... erkölcsök és korlátok nélkül.
A golfkocsiban ülve csak az vettem észre, hogy tátott szájjal néznek minket, de most nem rosszindulatúan, hanem... olyan volt, mintha szár lennék mellette...
Mikor megállt, egy ördögi vigyor terült szét az arcán...
- Most jön a második fázis... amikor bemegyünk... - elsuttogta a tervét... én pedig nevetgélve beleegyeztem...
Kézen fogva lépkedtünk a még mindig az asztalt támasztó Jayy felé... mikor kellőképpen tátott szájjal bámult, Andy felé néztem akiben szerintem megállt az ütő... tudták mind a ketten, hogy Jeffree nem csak megváltoztatta a külsőmet, hanem beavatott a titkaikba is... De Andy-re mosolyogtam és láttam, ahogy leesik a kő a szívéről...
- Na mit szóltok? - vigyorgott a "művésznő"... majd a következő pillanatban a választ meg sem várva lesmárolt... amitől éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom... de furcsa módon nem bántam... a srácok arca... megfizethetetlen volt...
Mikor végül eleresztett Andyhez léptem...
- Elmondhattad volna a titkodat... akkor is veled lennék... - elengedte magát és megcsókolt...
- Te vagy az első aki tudja...
- Este a bulin talizunk... - csapott a fenekemre Jeffree, majd Jayy-t elráncigálva otthagytak minket...
- Azonnal kettesben akarok lenni veled... - suttogta a sapkámat pöckölgetve...
- És mik a terveid?
Halk morgással válaszolt, kézen fogott és húzni kezdett a busz felé...

7.

Az út nagyon hosszú volt, de már a látványért megérte... Alice is eljött Ashleyvel, aminek önmagában örültem volna, de folyamatosan beszéltek... mind a ketten...
Alice-el megállapodtunk, hogy szállodába megyünk, de a tervünket megdöntötték...
- Most lesz a Warped Tour... oda megyünk, csak előbb összeszedjük a banda többi tagját és indulunk... - örvendezett Ash
Így is történt...
Életemben nem láttam ennyi embert és ennyi buszt és ennyi zenekart... magamhoz vettem egy doboz cigit, a telefonomat és Andyvel nekiindultunk megkeresni valakit... de nem találtuk...
Mikor visszaértünk már állt a BVB sátra és a többiek egy asztalnál ülve autogramokat osztottak néhány szerencsésnek...
- Visszatalálsz? - nézett rám Andy...
- Azt hiszem...
- Akkor menjetek Alice-el nézzetek körbe... - hosszan megcsókolt több rajongó döbbenten nézett... "az nem az a csaj aki Jayy csaja volt Bécsben?" hallottam ki egy hangot... "de, szerintem is az... tuti valami ribanc..."
Remek máris szereztem pár barátot...
- Lehet, hogy jobb, ha valaki veletek megy... - Andy odaintett egy őrnek, hogy sétálgasson velünk... ettől még inkább kellemetlenül éreztem magam, de Alice láthatóan élvezte...
A buszok mellett haladtunk, amikor megláttam pár srácot.. ismerősnek tűntek... hatalmas cuccokat toltak és baromkodtak mosolyogtam, de nem sokáig... egy golfkocsi szerű valami közeledett... rajta Dahvie és Jayy... aki ahogy meglátott felém hajtott... Elkapta a karom, az ölébe húzott és elrabolt... Alice és a BVB testőre csak lestek... én pedig sikítottam magamban... de nem ellenkeztem...
- Szia, Angel vagyok... - mutatkoztam be Dahvie felé nyújtva a kezem...
- Szia, tudom... - vigyorgott...
- Szia Jayy vagyok... - vicceskedett az el rablóm...
- Nem vagy túl vicces... tudod így is én vagyok a ribanc miattad...
- Nem miattam... Biersack miatt... - vigyorgott...
- Hova viszel?
- A buszba... és megerőszakollak... - nevetett - csak viccelek... csak megyünk pár kört... ha nem baj...
- Nem tudom... mindenesetre meg akartam köszönni a képet... nagyon aranyos... - elpirultam...
- Komolyan gondoltam... és most kezdem úgy érezni... be kell váltanom az ígéretemet... mert úgy látom... nem bánod, hogy elraboltalak... - ettől még jobban elvörösödtem...
- Szerintem jobb lenne, ha kiszállnék, mielőtt a vadmacskád letépi a fejem... - szóltam, mikor megláttam Jeffree-t...
- Jajj... sajnálom - nyögött egyet és megállt... szóval igazam van... kimásztam az öléből és elveszetten körbenéztem... Dahvie irányt mutatott...
- Arra van a sátratok... - vigyorgott... - örülök, hogy megismertelek... egy élmény volt...
Azzal elhajtottak...
Vissza sétáltam a sátorhoz... Alice és a testőr már ott ácsorogtak...
- Elment az eszed? - suttogta Alice... - halálra aggódtam magam...
- Ne túlozz... Jayy volt az, te is tudod...
- Tudom, pont azért aggódtam... jó lenne, ha eldöntenéd mit akarsz... - vágta a fejemhez... sajnos jogosan...
- Igazad van... Andyt választottam... miatta vagyok itt... és szeretem... de Jayy attól még...
- ... mi? Fontos neked?
- Alice...
- Angel... megbántott téged... elvette az eszed a kisautóval száguldozás? Szerintem jobb lenne, ha ide koncentrálnál...
- Elmondom Andynek...
- Szerintem nem a legjobbkor...
- Nem baj, nem fogok hazudni... és nem történt semmi... csak beszélgettünk...
- Te tudod... - Alice elvonult... mikor lett ekkora szakártő nem tudom... bosszúsan álltam a testőr mellett aki vigyorgott... bár ne lenne ekkora, tuti beolvasnék neki, hogy min vigyorogjon... nem... akkor is beszari lennék hozzá...
- Hé... halló... - Andy mellettem állt pár perce...
- Jajj bocs...
- Minden rendben...
- Tudod... az előbb kicsit összezörrentünk Alice-el...
- Miért?
- Mert amíg sétáltunk... Jayy és Dahvie elraboltak...
- Mivan? - nézett rám értetlenül...
- Egy olyan kocsival száguldoztak... és Jayy észrevett.. berántott a kocsiba és elszáguldott velem... de nem történt semmi katasztrófa... beszélgettünk kicsit és kitettek... Alice pedig felfújta a dolgot... azt hiszi, hogy ez jelentett nekem valamit...
- És jelentett? - nézett Andy nagyon komolyan...
- Nem... tudom, hogy akkor nem Jayy volt a hibás, de ennek ellenére téged választottalak... mert szeretlek... - suttogtam már az ajkaiba amit az enyémre tapasztott...
- Nem haragszol?
- Nem tilthatom meg neked, hogy beszélgess a barátaiddal... csak Jeffree-t kerüld el... szerintem...
- Ez egyértelmű...
- Egyébként... nemsokára fellépnek... nem akarod megnézni?
- Nem bánnád? - mosolyogtam rá
- Kicsit sem... sőt, ha szeretnéd veled megyek... csak nehogy elraboljanak...
- Haha... nagyon vicces, de örülnék, ha együtt mennénk...
A színpad mellé keveredtünk... a tömeg akkora volt, hogy el sem hittem... a srácok fellépése nagyon durva volt... és persze megjelent Jeffree... megint Jayy szájában kötött ki a kígyó nyelve...de most nem érdekelt... Andy átölelte a derekamat és ez mindennél többet ért...

Jayy párszor odanézett, de nem tudtam eldönteni, hogy észre is vett, vagy csak bambult bele a tömegbe... a végén pont felénk jöttek le...
- Biersack... hogy tetszett? - lépett oda hozzánk...
- Ütős... - mosolygott Andy...
- Majd én is megnézlek... addig vigyázok a csajodra - kacsintott egyet...
- Az remek lesz... - Andy kicsit szorított az ölelésén...
Később Jayy beváltotta az ígéretét... amikor BVB elindult fellépni értem jött a sátorhoz...
- Én is ölelgesselek, hogy az agyára menjek? - kuncogott gonoszan
- Jayy...
- Miért ő? - kérdezte... de nem volt kész válaszom...
- Mert... nem tudom...
- EZAZZZ - vigyorgott... - akkor még nincs veszve minden...
- Jayy... nem szeretném, ha... rivalizálás lenne ebből... szeretem őt...
- De engem is... - mosolygott... - nem tudsz hazudni... a szemed elárul...
Becsuktam...
- Szeretném, ha most inkább... elmennél... - suttogtam... de csak nevetett...
- Rendben... elmegyek, de csak ha a szemembe mondod...
- Nem megy... - mosolyogtam rá... - azt akarom, hogy a barátom legyél...
- Oké... kezdetnek jó lesz... akkor barátom... bulizunk egyet a koncert után?
- Benne vagyok, de csak ha ő is... - mutattam a színpadon száguldó énekes felé...
- Benne lesz... hidd el... ki nem hagyna egy Monroe féle bulit... - olyan mosoly suhant át az arcán amit még nem láttam eddig...
Kíváncsivá tett...

6.

- Angel.. várj - szólt utánam újra...
- Andy... minek vagy itt? - suttogtam...
- Mert tartozom egy óriási bocsánat kéréssel...
- Nem lehetne ezt... holnap? - kérdeztem még mindig könnyes szemmel...
- Mi történt?
- Az hiszem csúnyán ráfáztam... újra... - abban a pillanatban megállt két taxi... az egyikből Jayy a másikból Jeffree sszállt ki... Andy köpni nyelni nem tudott...
- Fél LA Bécsben van? - morgott... - ráadásul... te... - mutatott Jayy felé aki hozzám igyekezett..
- Mondtam... megkértelek... - kezdte Jayy...
- Ne már, igaza volt hogy lelépett... mindenki tudja, hogy összetartozunk...
- Nem érdekeltek... se te, se te... te meg pláne nem... - mutattam sorba rájuk... Jeffreevel a végén... - csak hagyjatok békén...
- Ha ezt akarod... - Jayy könnyen feladta... a karjánál ráncigálva Jeffree-t beült a taxiba... eltűntek...
- Mi történt itt Angel?
- Te még mindig itt vagy... - jegyeztem meg...
- Itt és maradnék is... ha nem akarnál ellökni... és hagynád, hogy bocsánatot kérjek...
- Rendben... menjünk be... de ne számíts most túl sokra... az agyam még sokkban van...
- Nekem is... túl sok volt a rózsaszín... az elmúlt pár percben... - motyogta maga elé jót vigyorogva saját idióta poénján... csak csúnyán ránéztem...
Odabent Ash és Alice a kanapén ültek...
- Mi volt a nagy vircsaft? - nézett fel Ash... - Andy???????
- Köszi Ashley... már rájöttem mi Jayy hibája...
- OHhhh...
Azzal faképnél hagyva őket a szobám felé indultam a nyomomban a megkukult Andyvel...
A tetőre másztam...
- Nahát milyen szép itt... - jegyezte meg vagy fél óra néma csönd után...
- Itt általában megnyugszom... - halkan elkezdett dúdolni... aztán hirtelen...
- Összejöttél Monroeval?
- Tegnap találkoztunk először... és tudod... vele nem bújtam ágyba rögtön... - ezen elmosolyodott... - meghívott a koncertre... ahol megkért, hogy ne higgyek a szememnek... mikor Jeffree a szájában tartott sos mandulaműtétet... gondoltam rendben... ez biztos valami önsztárolás... de aztán... az a ... odajött hozzám és szó szerint a sárga földig alázott...  és talán emlékszel... elég könnyen zavarba jövök... - azzal el is pirultam...
- Jeffree egy ripacs... semmi más... Jayy évek óta nem tud tőle szabadulni... valahogy olyan mint egy jojó mindig visszajön... de ettől függetlenül, sajnálom, hogy megbántott... - őszintének tűnt, amitől még rohadtabbul éreztem magam...
- Te nem bánod?
- De... őszintén azt terveztem, hogy visszajövök, a karjaimba ugrasz...
- És...Ellie? - vittem be a kegyelemdöfést...
- Oké... ön nyert... de tudod mit... van egy jó ötletem... kezdjük újra...
- Szia! Angel vagyok - nyújtottam a kezem
- Andy... és azt hiszem totál beléd estem...
Megcsókolt... féltem, hogy annyira beleszédülök a csókjába, hogy leesek a tetőről... közelebb mászott, miközben nem hagyta félbe csókunkat...
- Sajnálom... - suttogta... - sajnálom, hogy csak most jöttem rá... hogy mennyire hiányoztál...
- te is nekem... - hanyatt feküdt, én pedig mellé és a csillagokat néztük...
- És hogy akadtál össze Monroe-val?
- Nem hagyhatjuk ezt a témát?
- De... egyenlőre... - hallottam hogy vigyorog...
A tetőn aludtunk el, kabátban szerencsére...
Reggel vacogva ébredtem a nevemet hallva... majd meg fagytam...
- Angel... - anyám kiabált... mire felültem kócosan...
- Naa...
- Mit csinálsz megint... Andy? - nézett a mellettem ülő, kócos, álmos fejre... - te hogy kerültél oda?
- Anyu, ez egy elég hülye kérdés...
- Itt egy boríték... a másik nyomta a kezembe... - mutatott fel egy papírnak látszó tárgyat...
- Megyek... - Andyvel lemásztunk a tetőről... máris éreztem a tetőn alvás káros hatásait...
- Elmegyek a fürdőbe... - elég morgós volt...
Anyu az ajtóban állt egy hatalmas kérdőjellel a feje fölött...
- Gyere be mert nagyon hideg van... - vacogtam...
- Nem fáznál, ha nem a tetőn aludnál... Andyvel, miután elmentél Jayyel, aki itt rohangált fel-alá egész hajnalban a nyomában egy rózsaszín ciklonnal... aki nem hiszem hogy valóban nő lenne... tehát... leszel szíves... elmagyarázni mi történik itt???
- Szeretném... de azt hiszem még nem tudom... - kibontottam a borítékot... egy kép volt benne... a hátulján ennyi állt...

" Leszek egy szép emlék neked... de ha egyszer is azt látom rajtad, hogy mást szeretnél... kérned sem kell küzdeni fogok érted...és a bocsánatodért... Jayy"

- És most már tudod? - nézett anyám mosolyogva...
- Azt hiszem itt az ideje egy anya lánya beszélgetésnek... - nevettem rá...
- Veszek fagyit... addig tedd magad szabaddá estére... - végigsimította a hajamat... - azt hiszem ez mindkettőnknek jót tesz majd...

Andy megértő volt, az anya lánya estét kifejezetten jó ötletnek tartotta... addig legalább beszélgethet Ashleyvel...

Anyu az ajtóban várt... fagyis dobozok sokaságával... 

- De jó, hogy megjöttél... már alig bírtam visszafogni magam a fagyikkal...

- Azt látom... 

A kanapéra telepedtünk és én elmeséltem mindent... Az első Bécsi napomtól... az utolsó percig... Anyu komolyan hallgatta a problémáimat... analizált...

- Nem hiszem hogy értem... hogy az a meleg srác mit akar tőled...

- Anyu...

- Jóóó csak vicceltem... szerintem ő nem hibázott... szólt neked... hogy meglepő dolgok történhetnek ott...

- Anyu nem is az rázott meg igazán... hanem... mindez csak kapóra jött, hogy Andynek megbocsássak...

- Igen azt hiszem én is, hogy ez az igazság... és bánod?

Megmutattam,a képet amit Jayy küldött...

- Nem, még nem bántam meg... azt hiszem... adnom kellett még egy esélyt Andynek...

- Csak a szívedre hallgass... - mondta anyám...

- Mikor lettél ilyen nyálas? - a következő egy párna volt az arcomban amit éreztem... nevettünk...

- De komolyan, nehogy megbánd... Andy helyes fiú... de egyszer már rászedett... ne hagy magad még egyszer...

- Nem is... - azzal nekiláttunk a fagyinak...

Egyszer csak gitárt hallottunk... anyu nevetve az ablakhoz húzott...

Ashley állt pulcsiban és gitárral a kezében az ablak alatt... Anyu rám nézett... 

- Ezt még én sem értem... - bambultam tovább... a következő pillanatban egy kocsi reflektora világította meg az aszfaltra firkált betűket...

"Gyere velem LA-be! Andy"

Odalépett a fény elé a betűkre és vigyorogva felnézett...

Anyám kabátot vett körbecsavart egy pléddel és kifelé lökdösött...

- Ha nem mondasz igent, én megyek vele... - vigyorgott...

- Anyu... de hát... 

Andy egy rózsával a kezében állt... és vacogott... 

- Velem jössz? 

A szemembe könnyek szöktek... Anyunak igaza van... 

- Igen, nagyon szeretnék... - a rajtam lévő pléd elég volt kettőnknek is. mosolyogva ölelt át és csókolt meg... Anyám pedig boldogan tapsikolt egyet és rágyújtott...

5.

- Ha elmondanád, hogy miért ez a véleményed, azzal azért segítenél... - morogtam magam elé... hajnal három volt és Ash folyamatosan a fejemet mosta, hogy ne találkozzak Jayy-el, mert csak bajba keverem magam... és várjak még, mert Andy csak megold egy "problémát..."
- És hogy hívják a problémát? - kérdeztem rá...
- Ellie... basszus... - a fejét lehajtva ült le a kanapéra... - sajnálom Angel...
- Én is... - a szobámba mentem, kimásztam az ablakon a tetőre és ott gyújtottam rá...
- Angel... - jött utánam Ash... - sajnálom, nem akartam, hogy tudd... mert megígérte, hogy lezárja... de aztán...
- Ashley... Alice-hez jöttél... nem hozzám... én is sajnálom, hogy Andy így döntött, de nem vártam többet... egy éjszaka volt... és nem több, nem vártam, hogy feleségül vesz... te visszajöttél Alice kedvéért... és örülök neki... de nem kell, hogy magyarázkodj nekem Andy helyett...
- Rendben... de Monroe-t akkor sem tartom jó ötletnek... van valaki aki nem örülne neki, hogy... ismerkedik... maradjunk ennyiben...
- Barátnő? - Ashley elfintorodott...
- Nem... azt nem mondanám...- mosolyogta el magát...
- Ash, ha nem mondod el, akkor ne idegesíts...
- Rendben... - elindult befelé az ablakon... - csak egy jó tanács... hidd el, hogy jobb, ha nem folysz bele...
- Jó, elmondtad... - nevettem bele az éjszakába...
Másnap reggel korán ébredtem. A tükörben bámultam magam, majd hirtelen döntöttem és neki estem a hajamnak szőke festékkel... nem akartam kék hajat... azt akartam, hogy ne olvadjak bele Jayy rajongói táborába...
Pont tízre lettem kész. A tetőn dohányoztam és néztem az utcán közlekedő autókat... Anyám integetett fel...
- Hova lett a kék hajad? - állt meg pont alattam...
- Várj, lemegyek... - nevetgéltem... Majdnem lezakóztam, miközben bemásztam az ablakon és a földszintre rohantam. Anyu az ajtóban állt, de nem hívtam be, hanem kimentem hozzá és rágyújtottam még egy cigire...
- Kérsz?
- Igen... - vett egyet... - szóval hova lett a kék hajad Angel?
- Úgy döntöttem, hogy most szőke leszek...
- És ennek semmi köze a fiúhoz, aki tegnap hazakísért...
- Anyu, te kukkolsz?
- Nem, de az illető ott jön... - mosolygott... Jayy gyors tempóban sétált... mögötte három lány bujkált, fától, falig... anyu értetlenül nézett rám...
- Ő... Jayy... ők pedig a rajongói... - vigyorogtam
- Rajongói... nem volt elég egy zenekar?
- Anyu... kérlek, ne rontsd el a napomat... élj a mának... - vihogtam anyám felháborodására...
- Rendben... én megyek... ez a srác... tele van tetoválva... pont mint az előző... kár volt hajszínt változtatnod...

Anyu... hangulatrombolása...  

- Akkor sem hagyom, hogy elrontsd a kedvem... - kiabáltam még utána... mire csak ennyi...volt a válasz...
Ettől aztán vigyorogva fordultam a mellém érkező Jayy felé...
- Ki volt az? - Nézett érdeklődve...
- Ő az anyám...
- Komolyan? - döbbenten nézett utána... - nagyon fiatal...
- ... nak néz ki... - fejeztem be gonoszul...
Megfogta a kezem...
- Hova megyünk? - kérdeztem...
- Titok...
- Fogalmad sincs?
- Úgy valahogy - nevette el magát...
A nagy sétálásban egy csapat rajongó között találtuk magunkat újra. Jayy türelmesen osztogatta aláírásait, majd magához húzott, hogy biztosan ne tűnjek el a tömegben. Ez kisebb felháborodást keltett a tömegben.  Néhányan rögtön kérdezgetni kezdték, hogy ki vagyok... de ez az én szégyenlősségemnek túl sok volt Jayy mellkasába temettem a vöröslő arcomat. Ő pedig átölelt. Ha ez nem lett volna elég, még mosolyogva felemelte a fejemet...
- Annyira aranyos vagy... - és megcsókolt... ott mindenki előtt... totális zavarban voltam... és még nem tudtam, mekkora bajban
Mikor kiszabadultunk a rajongótáborból, tovább sétáltunk egy kávézóig.
- Kérdezhetek valamit? - végre megjött a hangom...
- Persze...
- Ashley azt mondta, hogy ne találkozzak veled... mert valakinek nem tetszene...
- Ashleynek nagy a szája... de rendben... elmondom mire gondolt... ha elmondod, hogy miért várod még mindig Biersack hívását...
- Már nem várom... - mosolyogtam rá... - ... ő így döntött...
Mosolyt erőltettem, ami leplezte, hogy valójában kicsit bántam a dolgot...
- Oké... reméltem is - odahajolt, hogy megcsókoljon... a kérdésemre nem kaptam választ... pedig még órákig együtt voltunk... Aztán hazakísért és nekem csak otthon jutott eszembe, hogy nem válaszolt... vajon direkt?
Ez járt a fejemben amikor este a koncertre igyekeztem... A hátsó ajtóhoz siettem, ahol már várt rám Jayy... Egész más volt, világító kontaktlencséjével és sminkkel...
Egy csók után maga után húzott és a színpad mellett álltunk...
- Bármit látsz... ne higgy a szemednek... kérlek...
- Mi?
- kérlek...
- őhm... rendben... azt hiszem... - még egy csókot nyomott a számra majd eltűnt.
A legjobb helyen álltam, innen mindent látni lehet majd... de olyan más volt ez, mint koncertre menni... így olyan magányos voltam... a zenéjük jó volt... megtudtam végre ki az a Dahvie... és megtudtam még valamit... Egyszer csak egy szám közepén Jeffree Star állt a színpadon... róla azért tudtam, hogy kicsoda... és Jayy szájában volt... én pedig elindultam kifelé... de aztán megállított valami...
* ne higgy a szemednek... * eszembe jutott Jayy kérése és maradtam... Jeffree a következő pillanatban mellettem állt...
- Szeva szöszi... - igazán szívesen fejbe vágtam volna...
- Szia... - próbáltam mosolyt erőltetni...
- Ilyenkorra már rá szoktak jönni Jayy aktuális partnerei, hogy nincs itt keresni valójuk... -végighúzta arcomon zöld műkarmát...  - szerintem ideje, hogy elindulj...
Azzal visszaszaladt a színpadra...
Azt hittem elsüllyedek... szégyen és zavar... remek párosítás... azonnal elrohantam... a taxis irtó kedvesen kérdezgetett, miközben kibőgtem magam... aztán a ház előtt csak arra nem vágytam, hogy Ashley "én megmondtam" arcát lássam...
Cigiért nyúltam...
- Megkínálhatlak? - alig hittem a fülemnek...

4.

Ahogy kiléptem az ajtón... Ashley-t láttam meg, aki mosolyogva ölelte a nekem háttal álló Alice-t... de örömöm nem tartott sokáig...
- Andy?
- Ő nem tudott eljönni... valami dolga... van...- Ashley ezt úgy mondta, hogy pontosan tudni lehetett... ez nem az a fajta "dolog" ami csak kicsit fontos...
- Értem, azért örülök, hogy te itt vagy... - megölelt...
Alice könyörögve nézett, úgyhogy úgy döntöttem, aznap keresek valami bulit... hogy kettesben lehessenek...
- De biztos, hogy nem gond? - kérdezte vigyorogva
- Nem... - úgy döntöttem, hogy nem viszem túlzásba a dolgokat...  egy rövid farmernacit és egy sima fekete pulcsit vettem fel, meg persze az elmaradhatatlan tornacipőmet... Amikor kiléptem az ajtón Ashley és Alice a kanapén ülve néztek valami filmet, de fogadni mertem volna, hogy, amint kilépek egymásnak esnek... Ritka szarul éreztem magam... és elárultak... Ash, aki köztudottan az egyik legnagyobb csajozógép képes volt Bécsbe jönni, mert megígérte... Ő viszont nem... és ez irtóra bosszantott...
Egy kicsit sem voltam bulizós hangulatban ezért sétálni indultam. Aztán azt is meguntam... leültem egy padra és a cigimért nyúltam, amikor odalépett hozzám egy idegen...
- Bocsi, van tüzed? - kérdezte... atyám, ez tuti valami sztár... agyon tetovált testét bámultam, legalább is ami kilátszott belőle...
- Őh.. bocs, ja persze... - már megint zavarban vagyok... remek...
- És adsz is? - kérdezte mosolyogva...
- Jajjj... bocsi - most aztán már vérvörös lettem...
- Leülhetek? - kérdezte miután végre megkapta a hőn áhított gyújtót...
Elfogott az érzés, hogy tudnom kéne, ki ő...
- Amúgy Jayy vagyok...
- Angel... - arrébb húztam magam zavaromban...
- Midig ilyen csöndes vagy? - mosolya kiakasztó volt... akár hányszor mosolygott annyiszor olvadtam a pad alá...
- Igen... sajnos... nehezen oldódok...
- Hát segítsünk ezen... - vigyorgott... - meghívhatlak? - mutatott egy bár felé...
Egyszer élünk... hát Andy úgyis lemondott rólam... én is így teszek...
- Remek ötlet - pattantam fel... jobban végigmérve őt....
Tutira tudnom kéne, hogy ki ő... sétálunk... beszél.. én meg csak azon gondolkozok, hogy azért bámulnak, mert kék a hajam és egy irtó dögös srác sétál mellettem, vagy mert rajtam kívül mindenki tisztában van vele, hogy ő valami híresség... aztán egyértelmű lesz... egy csapat kis csaj színes hajjal egyenesen felénk rohan... fotóznak és mikor odaérnek sikítozva kérnek autogramot... remek... érzem, hogy a lábaim elindulnak önkéntelenül a másik irányba... nem még egyszer nem akarok beleesni ebbe a hibába... nem kell több sztárocska, de Jayynek határozottabb elképzelése van erről és lerázva a rajongóit elkapja a kezemet és maga után húz... a rajongói ribancoznak... hahh ennyi... ribanc lettem... valaki miatt, akiről csak én nem tudom hogy kicsoda...
- Sajnálom... - megint leolvasztja az agyam egy mosollyal...
- Semmi gond... de mi lenne, ha... keresnénk valami más helyet... - mutattam rá, hogy egyre több színes ember gyűlt körénk... követtek egy darabig, aztán taxiba ültünk... végre nem voltunk körülvéve emberekkel...
- Tudom, hogy ez milyen idegesítő... - morogta maga elé... - sajnálom, de, hát ez ezzel jár...
Mikor meglátta értetlen arckifejezésemet... leesett neki...
- Te nem is tudod, hogy ki vagyok... - mosolygott...
- Lebuktam... - nyögtem... kisebb mosoly és újabb pirulás mellett...
- Hát ez nagyszerű... - nem tudtam eldönteni, hogy sértődött, vagy örül...
Mikor a taxi kitett, egy kávézó előtt álltunk, újra megfogta a kezemet és a teraszra húzott... most olyan volt, mintha magával hadakozna...
Kért két kávét... aztán, leültünk, egy pillanatra sem engedte el a kezemet egészen addig amíg végül leültünk...
- Nos kedves Angel... Jayy Von Monroe vagyok... a BOTDF...
- Várj... a barátnőm épp ma lelkendezett, hogy koncertetek lesz... holnap... - esett le... tudtam, hogy nem lehet átlagos ember...
- Na... akkor, ha te nem is, de a barátnőd tudja ki vagyok...
- Hát... biztos örülne neked, ha nem épp a... - elhallgattam... Ashleyvel van... és Andy nem jött... hiába reméltem... de most itt ez a srác, aki rettentően jól néz ki... de olyan furcsa... nem tudtam kiigazodni rajta, hogy örül e neki, hogy nem tudtam, hogy kicsoda, vagy sértőnek találja, mert akkora sztárnak érzi magát... csöng a telefonja... de kinyomja...
- Szóval, eljöhetnél holnap... megnézhetnél minket, ha már nem tudtad, hogy ki vagyok... - tuti, hogy megbántottam...
- Jó, benne vagyok... remélem nem bántottalak meg... - tettem hozzá inkább kíváncsiságból...
- Nem... csak a hajad kék... és láttad a rajongókat... mind olyan színes mint Dahvie... - na erre megint okosan nézhettem, mert elnevette magát... - hagyjuk a zenekart...
Az este további részében sétáltunk... többször botlottunk bele kis csoportnyi rajongóba... néha elidőztünk, néha menekültünk... aztán hazafelé vettem az irányt... Jayy közölte, hogy hazakísér...
- Örülök, hogy megismertelek... szeretnélek holnap látni... még a koncert előtt... legyen 10, érted jövök...- mosolygott jéghegyolvasztóan...
- Rendben... örülnék neki... - Abban a pillanatban nyílt az ajtó... belülről... a következő percben már Ashley és Alice bámulták a kísérőmet...
- Ashley? - vigyorgott Jayy...
- Monroe... te meg hogy kerülsz ide? - Ashley mosolya nem volt túl őszinte...
- Csak elkísértem Angelt... de te bent voltál? - vigyorgott...
- Alice a barátnőm, Angel lakótársa... talán valami gond van ezzel... - idegesnek látszott...
- Niiincs... most már tudom mi húzta a BVB-t Bécsbe...  Angel... örültem... holnap találkozunk... - mosolygott rám egy utolsót, elengedte a kezemet... majd vigyorogva tovább állt... én pedig értetlenül bámultam Ash-re... aki fújtatott egyet idegességében...

10/10 A látomás...

Borzalmas volt... mintha kirántanák alólam a talajt... semmi nem volt a helyén. A ház nem létezett... a parton ültem és sírva a homokot markoltam...
- Alex, mi a baj? - lépett mögém Dave....
- Azt hiszem megőrültem...
- Nem akarod elmondani? - ülte le a homokba...
- Nem tudom... te egy démon vagy Dave?
Olyan döbbenten nézett, hogy azt hittem azonnal ottmarad...
- Meséld el, hogy mi történt... kérlek... - tért magához a döbbenetből
- Rendben... - és nekiláttam... csak meséltem részletesen mindenkit leírtam... minden pillanatra visszaemlékeztem... mindenkiről pontosan elmondtam milyen volt...
- Jayy és én a házban voltunk... és akkor a következő pillanatban... semmi...
Dave... vagy megőrültem, vagy életem legszebb álmának legjobb pillanatában leöntöttek egy pohár vízzel...
Szerelmes lettem... és eltűnt minden...
- Alex... nem tudom mit mondhatnék... - rázta a fejét... - átmentél a teszten... - mosolyodott el
- Tessék?
Úgy ültem ott, mint akit pofán vágtak...
- Minden rendben, minden megtörtént amit elmondtál... de tudod, Jayy nem volt biztos benne, hogy ha választhatnál, a régi élet és az új között vele akarnál lenni... ezért... megtréfált téged kicsit a világod... Ez kellett, hogy bebizonyítsa magának, hogy őt választanád, akkor is, ha azt hinnéd, hogy csak egy látomás volt...
- Ez hihetetlen...
- Most csukd be a szemed... - mosolygott bátorítva - és ezúttal komolyan... remélem nem kell gyakran találkoznunk...
Ahogy becsuktam a szemem újra a házban voltam... Jayy fölém hajolt... de én elhúzódtam tőle...
- Ilyet... soha többet ne csinálj... - kértem... miközben egy vércsepp gördült le az arcomon... sírtam...
- Ne sírj... - húzott magához... - Sajnálom, de tudnom kellett... én nem látok a fejedbe...


- Rendben, de ígérd meg, hogy semmi hókuszpókusz... és én sem nézek a fejebe többet... cserébe....
- Nincsenek titkaim... nem is lesznek...
- biztos?
- Ellenőrizd...
* Szeretlek és kívánlak... * Mosolygott....
Visszamosolyogtam... pillanatok alatt a konyhapulton találtam magam...
Egyre hevesebben csókolt és karjai megfeszültek. Ujjai fürgén végigsiklottak a gerincem mentén majd egyetlen mozdulattal letépte a felsőmet. A szakadás hangja még a fülemben visszhangzott, amikor a következő szakadó hangra lettem figyelmes már teljesen meztelenül ültem még mindig a konyhapulton a karjaimat Jayy nyaka köré fontam, lábaimat pedig a dereka köré és közelebb húztam magam hozzá. Kezei most már követelőek és erősebbek voltak. Észre sem vettem, ahogy megszabadult saját ruháitól is. Egyetlen határozott mozdulattal magára rántott és a falhoz nyomott. Hihetetlenül gyönyörűnek tűnt az egész, amíg egyszer csak a tudatalattim SOS jeleket nem kezdett továbbítani az agyamnak. Jayy állandóan változó szemei hirtelen tűzvörös lángokat szórtak felém és tudtam mi következik, de nem bántam. Most nem. Éreztem jeges leheletét a nyakamon majd egy alig érezhető fájdalmat. Megharapott. Közben még mindig bennem lüktetett és most még jobban a falhoz nyomott.  Kezeit a fejem fölött a falnak támasztotta és hagyta, hogy én kapaszkodjak belé, hogy tartsam magam. A száját elemelte a nyakamtól és éreztem, hogy a meleg vér végigfolyik a testemen. A saját vérem. Most én jöttem, a fogaim a húsába mélyedtek, hangosan nyögött, de kezeivel most már megtartott. Éreztem, hogy egyre jobban akar engem és lassú, de erőteljes hullámzással a gyönyörbe hajszolja mindkettőnk testét...

Meztelenül feküdtünk mindketten... a tetoválásain futtattam végig az ujjaimat...
- Miért nem maradunk itt? - kérdezte...
- Ez a ház... túl sok emléket őriz...
- Új ház, új élet... várod már?
- Nagyon...

-JAYY!!!!- hallottuk Dahvie hangját, mire villámgyorsan felöltöztünk...
- Igeen? - kiabált vissza Jayy
- Kész a ház... a vámpírok el is mentek...

- Mehetünk? - szólt újra Dahvie...
- Persze... - bezártam az ajtót, most utoljára, megfogadtam, hogy nem jövök ide többet... bár az utolsó emlékem szép... sok van előtte ami rossz....

Az új ház előtt álltunk... el sem hittem, hogy lehet ennyire gyorsan dolgozni... Jayy magához szorított, Dahviet pedig vállon veregette...


- Most én vagyok a király... szóval azt parancsolom, hogy menj és keresd meg a háló szobát... és ott várj rám... meztelenül... - suttogta a fülembe... nevettem...
- Hallottam... - Dahvie fintorgott... Jayy játékosan kergetni kezdte a parton, aztán megállt...
- Dahvie... a te szobádban... van pár meglepi... - hallottam a gondolatait... csajok, és srácok vegyesen...  válogathat...
- Rohanooook... - azzal eltűnt, mi pedig leültünk egy függőágyba, és a csillagokat bámultuk... ez volt a tökéletes vége...
a szerelem miatt kirobbant háború történetének...