Borzalmas volt... mintha kirántanák alólam a talajt... semmi nem volt a helyén. A ház nem létezett... a parton ültem és sírva a homokot markoltam...- Alex, mi a baj? - lépett mögém Dave....
- Azt hiszem megőrültem...
- Nem akarod elmondani? - ülte le a homokba...
- Nem tudom... te egy démon vagy Dave?
Olyan döbbenten nézett, hogy azt hittem azonnal ottmarad...
- Meséld el, hogy mi történt... kérlek... - tért magához a döbbenetből
- Rendben... - és nekiláttam... csak meséltem részletesen mindenkit leírtam... minden pillanatra visszaemlékeztem... mindenkiről pontosan elmondtam milyen volt...
- Jayy és én a házban voltunk... és akkor a következő pillanatban... semmi...
Dave... vagy megőrültem, vagy életem legszebb álmának legjobb pillanatában leöntöttek egy pohár vízzel...
Szerelmes lettem... és eltűnt minden...
- Alex... nem tudom mit mondhatnék... - rázta a fejét... - átmentél a teszten... - mosolyodott el
- Tessék?
Úgy ültem ott, mint akit pofán vágtak...
- Minden rendben, minden megtörtént amit elmondtál... de tudod, Jayy nem volt biztos benne, hogy ha választhatnál, a régi élet és az új között vele akarnál lenni... ezért... megtréfált téged kicsit a világod... Ez kellett, hogy bebizonyítsa magának, hogy őt választanád, akkor is, ha azt hinnéd, hogy csak egy látomás volt...
- Ez hihetetlen...
- Most csukd be a szemed... - mosolygott bátorítva - és ezúttal komolyan... remélem nem kell gyakran találkoznunk...
Ahogy becsuktam a szemem újra a házban voltam... Jayy fölém hajolt... de én elhúzódtam tőle...
- Ilyet... soha többet ne csinálj... - kértem... miközben egy vércsepp gördült le az arcomon... sírtam...
- Ne sírj... - húzott magához... - Sajnálom, de tudnom kellett... én nem látok a fejedbe...
- Rendben, de ígérd meg, hogy semmi hókuszpókusz... és én sem nézek a fejebe többet... cserébe....
- Nincsenek titkaim... nem is lesznek...
- biztos?
- Ellenőrizd...
* Szeretlek és kívánlak... * Mosolygott....
Visszamosolyogtam... pillanatok alatt a konyhapulton találtam magam...
Egyre hevesebben csókolt és karjai megfeszültek. Ujjai fürgén végigsiklottak a gerincem mentén majd egyetlen mozdulattal letépte a felsőmet. A szakadás hangja még a fülemben visszhangzott, amikor a következő szakadó hangra lettem figyelmes már teljesen meztelenül ültem még mindig a konyhapulton a karjaimat Jayy nyaka köré fontam, lábaimat pedig a dereka köré és közelebb húztam magam hozzá. Kezei most már követelőek és erősebbek voltak. Észre sem vettem, ahogy megszabadult saját ruháitól is. Egyetlen határozott mozdulattal magára rántott és a falhoz nyomott. Hihetetlenül gyönyörűnek tűnt az egész, amíg egyszer csak a tudatalattim SOS jeleket nem kezdett továbbítani az agyamnak. Jayy állandóan változó szemei hirtelen tűzvörös lángokat szórtak felém és tudtam mi következik, de nem bántam. Most nem. Éreztem jeges leheletét a nyakamon majd egy alig érezhető fájdalmat. Megharapott. Közben még mindig bennem lüktetett és most még jobban a falhoz nyomott. Kezeit a fejem fölött a falnak támasztotta és hagyta, hogy én kapaszkodjak belé, hogy tartsam magam. A száját elemelte a nyakamtól és éreztem, hogy a meleg vér végigfolyik a testemen. A saját vérem. Most én jöttem, a fogaim a húsába mélyedtek, hangosan nyögött, de kezeivel most már megtartott. Éreztem, hogy egyre jobban akar engem és lassú, de erőteljes hullámzással a gyönyörbe hajszolja mindkettőnk testét...
Meztelenül feküdtünk mindketten... a tetoválásain futtattam végig az ujjaimat...
- Miért nem maradunk itt? - kérdezte...
- Ez a ház... túl sok emléket őriz...
- Új ház, új élet... várod már?
- Nagyon...
- Igeen? - kiabált vissza Jayy
- Kész a ház... a vámpírok el is mentek...
- Mehetünk? - szólt újra Dahvie...
- Persze... - bezártam az ajtót, most utoljára, megfogadtam, hogy nem jövök ide többet... bár az utolsó emlékem szép... sok van előtte ami rossz....
Az új ház előtt álltunk... el sem hittem, hogy lehet ennyire gyorsan dolgozni... Jayy magához szorított, Dahviet pedig vállon veregette...
- Most én vagyok a király... szóval azt parancsolom, hogy menj és keresd meg a háló szobát... és ott várj rám... meztelenül... - suttogta a fülembe... nevettem...
- Hallottam... - Dahvie fintorgott... Jayy játékosan kergetni kezdte a parton, aztán megállt...
- Dahvie... a te szobádban... van pár meglepi... - hallottam a gondolatait... csajok, és srácok vegyesen... válogathat...
- Rohanooook... - azzal eltűnt, mi pedig leültünk egy függőágyba, és a csillagokat bámultuk... ez volt a tökéletes vége...
a szerelem miatt kirobbant háború történetének...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése