- Elmegyek sétálni... - pattant fel... - egyedül... - tette hozzá mikor Mike is felpattant...
- Biztos?
- Tuti...
Alex szemszöge:
A ház előtt megbántam, hogy nem öltöztem melegebben, de elindultam a hegy felé... arra amerre a fiút láttam sétálni minden reggel.
Az erdő amin át kellett jutnom a hegy lábáig sötét volt, de nem tartott vissza... fáztam és hangokat hallottam mindenfelől. Félni kezdtem, de aztán hamar elértem a hegyi ösvényt.
Elindultam fölfelé, hamar hatalmas köd lett... a városban ezt megszoktam, de itt a hegyen... Megálltam.
Hirtelen megjelent előttem egy leopárd szerkós csaj és meredten bámult...
- Hova mész? - kérdezte...
- Én csak... sétálok...
- Nem félsz? - mosolya megdöbbentett...
- Egy kicsit, de ki kell szellőztetnem a fejem... - a szemembe nézett...
- Mi történt...? - mintha megbabonázott volna...
- Eltűnt a lakótársam és meg kell találnom még valakit...
- Kit?
- Nem tudom...
- Rendben - mintha kitisztult volna a fejem... - menj csak - mosolygott...
- Köszi, várj, - fordultam vissza, de már nem volt sehol...
Még sokáig csak álltam ott... nem tudtam, hogy csak képzeltem a lányt, vagy valóság volt... Mikor végre összeszedtem magam és elindultam volna megpillantottam a fekete hajú fiút...
- Szia - köszöntem rá bátortalanul
- Szia - a hangja olyan volt, mintha ezer éve dohányozna... - merre mész?
- őhhh - nem mondhatom, hogy téged kereslek...
- jó rendben, nem kell, hogy elmondd... - vigyorgott... - Andrew vagyok... Andy
- Alex... nekem... haza kéne mennem... - reszkettem... levette a kabátját és rám terítette. - így jobb, köszi...
- Tudod, elég veszélyes egyedül erre felé... mit szólnál, ha sétálnánk egyet, aztán hazakísérlek...
- Rendben... - közvetlensége meglepett... elővettem a cigimet és megkínáltam...
- Áh köszi, úgy is folyton bagózok... - nevetett és meggyújtotta a cigit.
Pár órával később sötétben értünk a ház elé... mikor elmeséltem neki, hogy Anne eltűnt, komoran nézett... mikor a látomás lányról meséltem, féltem, hogy bolondnak néz, de nem így lett...
- Hoppá... - suttogta... - ez nem jó jel...
- Mi? - nevettem, olyan volt, mintha valami veszély fenyegetne... akkor még nem tudtam, hogy igaza van...
Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk...
Beléptem a házba, Mike várt rám...
- Jól érezted magad az új barátoddal? - lépett felé idegesen...
- Mike én...
- NE HAZUDJ NEKEM - üvöltött és felém emelte a kezét... hatalmas pofon csattant az arcomon... de még nem volt vége... elkapta a nyakamat és fojtogatni kezdett... - csak az enyém vagy... megértetted?
Kezdett elsötétülni a világ, mikor egy hangos puffanás és Mike elterült mellettem. Köhögve ültem fel... a lány volt...
- Bocs, elfelejtettem bemutatkozni... Juliet vagyok - mosolygott meggyőzően...
- Alex - köhögtem - hogy kerültél ide?
- Erre felé volt dolgom... igazából... érted jöttem... - elfordította a fejét én pedig a szemébe nézve azt éreztem, hogy vele kell mennem
- Rendben...
- Gyere, összepakoljuk pár cuccodat...
A kezemet fogva húzott, miközben magam után húztam a bőröndöt, amibe bedobálta a ruhám egy részét...
- Hova megyünk?
- Az új otthonodba...
*ez nem jó jel... - jutott eszembe Andy hangja, de nem álltam meg, csak mentem a lány után... nem akartam többé visszamenni Mike közelébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése