- Őh.. helló... - nyögtem... fogalmam sem volt, hogy hogy kerültem végül is ebbe a házba...
- Már várja önt a ház úrnője... - mosolygott...
- Juliet? - próbálkoztam
- Nem, a kisasszony csak segített önnek ide találni... a ház úrnője Saguna kisasszony...
- Értem... remek... és te...
- Clara vagyok... - mosolygott
- Remek Clara, akkor meg tudok fürdeni valahol?
- Már engedtem vizet... - mosolygott és a szobából nyíló ajtó felé mutatott - ruhát is készítettem ki...
- Köszönöm... akkor... megyek fürdeni...
A kádban ülve a falat bámultam és Mike aljassága jutott eszembe... már mindegy... soha nem megyek vissza oda... még jó, hogy most kiderült milyen alak... Mikor végeztem a Clara által kikészített ruhára néztem...
- ez nem is az én ruhám... és napszemüveg... mi ez a hely...? - a bőröndöm sehol... Lesétáltam az emeletről... a hátamat a falnak vetettem...és a tengert bámulva rágyújtottam, közben idegesen húzogattam a ruhát magamon...- Jó reggelt - a látvány meglepett... A lány aki felém lépett alig lehetett idősebb nálam... hosszú szőke haját fújta a szél, feltűnő rózsaszín ruhája a testére tapadt. Mosolygott...
- Helló... - felálltam és a kezemet nyújtottam - Alex vagyok
- Saguna - mosolygott, jéghideg keze mikor hozzám ért...
* Egy házban vagyok, hatalmas ott egy férfi, hosszú hajú, a fenekemet fogdossa... felpofozom, ott van Anne... bájolog a férfival... hó, minden felé, két idős férfi, vámpírok... én is vámpír vagyok *
Magamhoz tértem a pillanatból...
- Ez meg... ?
- Megvagy végre... - ölelt át... - te vagy a látónk...
- MI???
Leültetett és minden elmesélt... meséje több ezer éve kezdődött.... vámpírok, farkasok, bukott angyalok... azt hiszem valami őrült szektába kerültem...
- Amikor a Köd elmondta, hogy látod őt, tudtam, hogy te leszel a látó... most még talán nem hiszel nekem, de nemsokára ideér... és akkor mindent megmutat neked... onnantól kezdve látni fogod a vámpírok jövőjét... és segíthetsz nekünk a háborúban...
- Azt hiszem... összekeversz valakivel...
- Én vagyok a királynő... nem tévedek... szinte soha... - mosolygott...
- Királynő... - csak bámultam a fekete bőr kanapét...
- Clara... hozz légyszíves valami emberi italt... meg... nekem is...
- Rendben
Mikor visszatért majdnem leszédültem a kanapéról... egy borospohárban vér virított... hát ez komolyan nem normális... nem mertem megmozdulni...
- Te komolyan vámpírnak hiszed magad ugye? - mosolygott...
- Tudtam, hogy nehezebb lesz... - kivillantotta a fogait, amitől frászt kaptam... szemei vörössé váltak...
- Oké... nyertél... - motyogtam... a kezembe vettem a nem véres poharat... vörösbor... hát ez... remek, bár Mike után rám fért...
- Mi lesz a régi életemmel?
- Mike a barátod... sokáig fog börtönben ülni, amiért bántott és mivel nem találnak téged... azt fogják gondolni, hogy megölt...
- Megérdemli... de akkor is... nem túlzás egy kicsit?
- Nem... - gonosz villanást láttam a szemében... de igazából kicsit tetszett, hogy ilyen... mintha a rosszabbik énemet hozná ki belőlem.
Andy érkezett meg... azt hittem, hogy rosszul látok, a csukott ajtón füst ömlött be, majd ott állt...
- Kinek a hülye ötlete volt ez? - irtó mérges volt... - Alex biztonságban lett volna... jobb lenne, ha nálam lakna...
- Na persze... ha Juliet nem ér oda...
- ... akkor nem kellett volna eljönnöm onnan... és megmenthettem volna én!
- Igazán hízelgő, hogy mindenki engem akar, de... a helyzet az, hogy ma felkeltem, megtudtam, hogy te vámpír vagy, te pedig valami füstfiú... én pedig látok dolgokat... és mégis csak egy dolog jár az eszemben... Ki a fene az a csávó, aki fogva tartja a barátnőmet?
- hm??
- Láttam, amikor a kezemet fogtad... - mutattam Saguna kezére... - a fejedben emlékeket... és egy fiút, akinél ott van Anne... hó esett és valami régi ház...
- Ashley... - mondták egyszerre... - Elviszlek hozzá... - mondta Andy...
- Nem tudom, hogy ez...
- Királynőm... - hajolt meg Andy, majd kézen ragadott... alig kaptam levegőt... körülölet a füst... még hallottam a hogy Saguna kiabál, hogy majd hozzon vissza...
A ház előtt fulladoztam...
- Ez gyilkos, pedig dohányzom...
- Ez köd... nem füst... - mosolygott... - de sokkal jobban bírod, mint mások...
- Hát köszi...
- Na figyelj... - állt meg egy pillanatra... - Ashley... kicsit furcsa...
- Tudom, láttam őt...
- Rendben... - mosolygott maga elé... "nem tudod mi vár rád" mosollyal...
Becsöngetett... Az ajtót egy szőke bombázó nyitotta ki bejárónő ruhában... majdnem elnevettem magam...
- Ash?
- Itthon van...
- Hol lenne, te buta liba?
- Ja... gyertek be... - az ujjai között forgatta a haját... nevetnem kellett... szerencsére eltipegett és végre szabadon röhöghettem...
- Ez .. borzalmas volt... - könnyeket töröltem ki a szememből, amik a nevetéstől kicsordultak... Andy is nevetett...
- Mi ez a felfordu.... - Ashley tekintete rám vándorolt... hirtelen * ott álltam és felém ugrott, a fenekemet akarja megfogni... meg a mellemet... és el akar bűvölni...*
Abban a pillanatban hátrébb léptem, mire a fiú elterült a földön...
- Ezt meg hogy csinálta? - Andy megfogta Ash haját...
- Én vagyok a látó... - mondtam teljes nyugodtsággal...
- Befejezted? - kérdezte Andy, miközben elengedte a fiút...
- Itt én vagyok a király...
- Majd megemlítem Sagunának...
- Ne... inkább ne... mondd, hogy mit tehetek értetek?
- Itt van valaki, akit szeretnék látni... Anne - suttogtam
Ashley arcán mosoly suhant át...
- Mit kapok cserébe?
- Nem tépem ki a hajadat... - morgott Andy... - haver régóta ismersz... tudod, hogy megteszem
- Neked mi közöd ehhez? - nézett rá...
- csak segítek... de élvezem... - nevetett
- Hé Ash... - lépkedett le a lépcsőn Anne... Egészen meghökkentő volt a látvány... a teste néhány helyen véres volt, de mintha szebb lenne mint korábban... és bele látok... a fejébe... vámpír...
- Anne... - nyögtem...
- Alex? - döbbenten nézett... - mit csinálsz itt?
- Én... azért jöttem, mert azt hittem, hogy bajban vagy...
- Nos, amint látod, remekül vagyok...
- Annál is jobban... - láttam, hogy már nem önmaga... - mehetünk... - néztem Andyre és kimentem... a hóban találtam magam... hát ilyen a formám... megint fázok... Andy nem jött egy hamar... azt hiszem megmagyarázta a helyzetet...
- Mehetünk, ne haragudj, de Ashleynek meg kellett magyarázni, hogy mi történik...
- Most már nem érdekel... segítek a háborúban nekik... nincs veszíteni valóm... - mosolyogtam a fiúra...
- Az mindig van...
Újra fullasztó utazás következett... a hegy tetején álltunk. Andy a második város határa felé mutatott...
- Arról jönnek a támadók... -
majd az óceán felé mutatott...
- arra nincs menekvés... -
az első város határa felé mutatott...
- ez itt Saguna birodalma...-
majd a végén a harmadik város felé...
- Az ott pedig Ashley városa...
- Az emberek a városban... körbe vannak kerítve... - suttogtam... döbbenten jöttem rá, hogy a vámpírok az embereket védik...
- Miért védik meg őket?
- Te is véded a hűtőt, ha nagyon éhes vagy... - nevetett fel...
- Te szoktál enni? - kérdeztem hirtelen...
- Ember vagyok, mint te, csak... különleges családban öröklődő képességekkel... - mosolygott...
- Együnk valamit...
A városban sétáltunk... beültünk egy helyre, és rendeltünk. Furcsán néztek ránk... ez mondjuk érthető... fekete ruhámon Andy kabátjával, még így is majd meg fagytam... Saguna házáig kivételesen sétáltunk, aminek a tüdőm nagyon örült. A kezemet a kezébe csúsztattam félénken... mosolygott és így sétáltunk tovább. Mikor a partra értünk sötét volt, Saguna a teraszon ücsörgött...
- Csak hogy hazahoztad... - mosolygott Andyre... - megtaláltad a barátnődet?
- Ő már... nem ember... - motyogtam
- Óh... sajnálom - Felállt és besétált a házba...
Andy maga felé fordított és átölelt. Az illatát magamba szívtam.
- Köszönök mindent... - suttogtam, mire felém hajolt és ajkai az enyémet súrolták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése