Először elsétáltam a kávézó előtt ami a kifőzde helyén állt... a táblák le lettek cserélve és a "Kifőzde" felirat helyén Joe's place állt... végre... bent is minden más volt... először is az asztalokon nem állt rusnya terítőn, rusnya művirág... sőt.. az asztalok sem ott álltak ahol azelőtt... még pár munkás pakolta az új üvegasztalokat... A pult mögött Christine állt... vigyorogva...
- Itt meg mi folyik...? - néztem rá...
- Van valami jóakarónk... van egy tippem, hogy a te Batman-ed lesz az...
- Pontosan - lépett be mögöttem Joe.. - Andrew... a kis unokám majdnem kiugrott a gatyájából, amikor elmondtam neki kivel találkoztam...
- cSSSS - intettem le...
- Még mindig nem tudod??? Hogy bírtad ki?
- Nagyon nagy akaraterő és rengeteg alvás a titkom - mosolyogtam...
- Joe - lépett be az emlegetett szamár... ezúttal csak kapucniban... mire Christine olvadozni kezdett... - kérhetnék egy pár palacsintát?
- Persze, a megmentőnknek bármit...
- Áh Cloud... örülök, hogy látlak - mosolygott rám... - hogy vagy?
- Remekül, csak... nem udom elhinni mi folyik itt... megmentetted a kávézót...
- Futja... - mosolygott... - és tudod már, hogy ki vagyok?
- Nem... kibírtam... tudod... nem akarom elrontani a...
- Andy! - lépett be egy hosszú fekete hajú fiú... - a posztert hova tegyük?
- Áhh.. Ashley, ő itt Cloud... - mutatott be... - a posztert add ide... majd én kiteszem...
Ashley... az nem lány név? Bár én beszélek... kicsi felhő... haha...
- Nagyon örülök... - ráztam kezet vele...
- Én is, Andy sokat mesélt rólad... a banda nagyon kíváncsi már rád...
- A banda... - ismételtem...
- Hát te tényleg nem tudod kik vagyunk... - jegyezte meg nevetve...
- haha... nem... - gúnyolódtam...
- Ez szuper... akkor ezennel meghívlak a ma esti koncertre... - vigyorgott rám...
- Köszi, de...
- Nincs kifogás... - Jött oda Joe... - ma este nem dolgoztok... mindkettőtöknek ott a helye a koncerten... méghozzá ezekben... mutatott fel két pólót a kávézó logójával... és mosolygott....
- Ez kegyetlenség... - nyafogott Christine... - én ki akartam öltözni...
- Valamit valamiért... - nevetett fel Joe...
A barátnőmnek nem volt ideje hazamenni, ezért a műszakom alatt nálam aludt, utána pedig együtt készülődtünk...
^_^Andy^_^
A koncertre készültünk, amikor az egyik asszisztens odarohant és szólt, hogy megjött a két lány, akit vártunk... Azonnal kimentem értük, ahogy megláttam Cloud-ot, legszívesebben rögtön megöleltem volna... annyira aranyos volt... mint egy kiscica...
A képzelgésemnek hangos sikítás vetett véget... észrevettek a rajongók és felénk rohantak... de megmenekültünk... berántottam a két lányt az ajtón és biztonságban voltunk...
- Nincs rajtatok a póló... - mosolyogtam..
- De elhoztuk! - azzal már fel is vették a ruhájukra...
- Te komolyan valami nagy híresség lehetsz... - vigyorgott a macskanő...
- Még mindig nem néztél utána?
- Nem... kibírtam, de ma úgyis láthatom... mire ez a nagy felhajtás... - mosolygott vissza rám az ajtóból, majd eltűntek a tömeg felé indulva...
- Ne... - fogtam meg a kezét... - arra menjetek, a tömeg elé kerültök úgy a kordonon belül és nem lesztek összelapítva...
- Rendben... - Christine döbbenten nézett... - alig várom, hogy láthassalak titeket élőben...
Mosolyogtam rá egyet... de nem azért mert tudta, hogy kik vagyunk, hanem mert nem árulta el Cloudnak.
^_^Cloud^_^
Ez az Andy biztos, hogy valami hatalmas sztár, mert amíg kint várakoztunk majdnem eltaposott minket a tömeg... arról nem is beszélve mekkora sikítozás fogadta, amikor kiszaladt értünk...
Elkerülve az összetaposás lehetőségét, egy külön útvonalon valahogy pontosan a színpad előtt a kordonon belül kötöttünk ki. Máris valakitől kaptunk egy egy üveg sört és elkezdődött a koncert... Andy hangja eszméletlen... de még hihetetlenebb volt számomra, hogy a tömeg, szinte istenítette őket...
A végén Andy egy nagyon lassú számot kezdett énekelni... éreztem, hogy könnyek potyognak a szememből, olyan csodálatos volt... csak meredten bámultam őt a színpadon... ő pedig rám nézett... 
Christine észre vette, hogy sírok... ezért elkapta a karomat és kivonszolt az épület mellé, cigit nyomott a kezembe...
Christine észre vette, hogy sírok... ezért elkapta a karomat és kivonszolt az épület mellé, cigit nyomott a kezembe...
Miközben szívtam, megnyugodtam...
- Milyen szép hangja van...
- Ezért sírsz?
- Nem... azért mert vége a titoknak... és elmúlik a varázs... tudod, amig nem tudtam ki ő... addig csak egy ember volt akivel jól el voltam...
- És most?
- Most sztár, aki megkaphatna minden lányt az üvöltő tömegből... mit akarna tőlem...
- Talán nem a tömeg kell neki, hanem valaki aki magáért szereti... nincs menekvés Cloud... te beleestél csúnyán...
- Lányok... Cloud? - David lépett oda...
- Dav, te hogy kerülsz ide?
- Épp itt volt dolgom, de te megint cigizel...?
- Ne már... csak... kicsit kiborultam... - nyögtem...
- Hazavigyelek?
- Ne... épp egy koncert végét várjuk...
- Minek?
- Mert munkaidőben vagyunk - mutatott Christine a pólókra... Dav nem nagyon foglalkozott Christine-nel, pedig az amióta először meglátta a bátyámat odavolt érte... Dav mindig csak velem vagy a munkájával foglalkozott...
- Miért nem jössz be velünk? - suttogtam...
- Legyen... - David elnyomta a cigimet... majd elindultunk vissza a hátsó úton... Andy tekintete megenyhült, mikor meglátott, de mikor Dav átkarolta a vállamat... elkomorult... sőt... mintha dühös lenne... Többet nem nézett felénk... a koncertnek hamar vége lett...
- Remek ez a ricsaj... - gúnyolódott Dav, miközben hátrafelé igyekeztünk...
- Andy köszöni, hogy itt voltatok... - jött felénk Ashley, a hosszú hajú srác... - sajnálja, de most nem tud kijönni...
- Semmi baj... - elszomorodtam... - Ashley... ő a bátyám...
- David... - mutatkozott be nehézkesen...
- A bátyád? - a hajába túrt és egy vigyor futott át az arcán... - örülök, hogy megismerhettelek... most mennem kell...
Azzal eltűnt... hangos röhögés közben...
- Ennek meg mi baja?
- Az hogy lánynevet kapott gyerekkorában... ilyenekkel lógsz Cloud? - nézett rám mérgesen a bátyám...
- Most mi bajod van....? - döbbenten néztem...
- Semmi, gyertek, hazaviszlek titeket...
Odakint tömeg állt, Dav kocsija a világvégén állt... Miután kitettük Christine-t, Dave a lakásom felé indult...
- Nálad alhatok? - kérdezte...
- Persze, mi történt a luxus kéróddal?
- Nem mindig jó egyedül Cloud... mondtam már hogy költözz oda...
- Nekem jó egyedül és amúgy is itt van Rain...
- Rain egy macska...
- Kérj tőle bocsánatot - emeltem fel a cicát David elé...
- Ne szórakozz...
- Naaaa
- Jó bocs Rain, hogy lemacskáztalak... - Dav elnevette magát végre...
Kinyitottuk a kanapét, hogy elférjünk. David átölelt és úgy aludt el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése