8/8 Akkor is szeretlek...

Pár nappal később hazamehettem... Andy jött értem és nem tágított mellőlem... Rain duzzogva üdvözölt... a lakásban mindenféle nyom volt... vér... a kés... minden... a rendőrök nem vittek el semmit, hiszen az ügy egyértelmű volt.
Összebújva feküdtünk, miután rendet raktunk...
Minden éjjel sírva ébredtem... még rosszabb volt, amikor Andy nem volt ott egy koncert vagy fellépés, vagy bármi dolga miatt... Mégis nagyon közel álltunk egymáshoz...
Az írásba menekültem, megjelent az első könyvem, de nem éreztem jobban magam...
Hónapok teltek el így...

Aznap is reggel egyedül ébredtem... elgyötörve néztem, ahogy esett az eső... Látnom kell Davidet... A pszichiátria felé rohantam... az eső az arcomat áztatta...
- Kihez jött?
- David Black...
- Nahát, még soha nem volt látogatója... biztos örülni fog... - a biztonsági őr mosolygott... kedves embernek tűnt...
Ahogy végigmentem a folyosón, olyan volt mint egy luxus szálloda... amíg meg nem láttam a falat díszítő rajzokat... minden olyan szétszakadt... olyan pszicho... ijesztő...
A nevek a rajzok alján díszelegtek... lelassítottam, hátha lesz ott ismerős név... de nem volt...
A szobához érve azonnal észrevettem, David az ablak előtt állt... háttal nekem... Haja sokkal hosszabb lett, mint mikor utoljára láttam.
Nem tudtam, mit mondjak, csak egyik lábamról a másikra álltam.
Amikor megérezte, hogy valaki figyeli... megfordult... de nem hitt a szemének... megdörzsölte azt... mint akinek látomása van.
- Megint kezdődik... - nevetett halkan...
- Dav... én vagyok az... - suttogtam felismerve a helyzetet...
- Az nem lehet... Cloud? - Felém lépett... kicsit ijedten néztem, de nem mozdultam... Amikor elém ért... nem mozdult tovább...
A szemébe néztem... soha nem láttam ilyen szomorúnak...
- Cloud...
Nem szóltam, csak átöleltem... a karjai lassan körém fonódtak... nem tudtam sírni, pedig a könnyek a torkomat mardosták...
- köszönöm... - suttogott és éreztem, hogy a könnyei folynak.... - köszönöm, hogy itt vagy...
Rettenetesen sokáig álltunk némán...
- és... jobban vagy?
- igen... azóta... nem történt... semmi... de Cloud... valamit tudnod kell... akkor is szeretlek... tudom, hogy nem kéne ezt éreznem... de... nem tudok tenni ellene... - hátrébb léptem...
- David... én...
- Ne mondj semmit... tudom, hogy ez... nem jó így...
Megnyugtatott, hogy ez nem változtat semmin... mikor eljöttem, mégis olyan volt, mintha búcsúzna...
Másnap telefont kaptam... David megszökött... egy búcsúlevelet hagyott, amit hamarosan megkaptam...

 * Drága Cloud! 

Élj boldog életet, megígérem, hogy nem látsz többet... 

bármi történt is és örökké szeretni foglak... 

bátyád David... *

Sírtam... annyi idő után először... megígérem, hogy nem látsz többet... elvesztettem... megint.
- Hazudtam... - suttogott egy hang a hátam mögül...
- Te? - nyögtem... - Claus? - a szemébe nézve őrületet láttam...
- Claus nem létezik... soha nem is létezett...

^_^Andy^_^

Mikor hazaértem minden sötét volt... a koncert sokáig elhúzódott... pedig próbáltam sietni...
De elkéstem...
Cloud a kanapé mellett... A mellkasából vér folyt... átöleltem... és közben azonnal tárcsáztam...
- Cloud, minden rendben lesz...
- Ne... - mosolygott sírva... - Andy, szeretlek...
- Szeretlek, kérlek... bírd ki...
- Andy... - nyögte... - el... kell... mee....- nem tudta befejezni
Felvették a rendőrök, mikor letettem sírva ültem Cloud mellett... ájult, vagy élettelen testét ölelve. Nem tudtam megállapítani...
- Cloud... - suttogtam...
- Hát így lesz vége... - hallottam meg a hangot, amitől kirázott a hideg...
- David?
.... nem jött válasz... a jéghideg pengét éreztem a hátamba fúródni...
- igen... David...
- Miért?
- Mert nem lehet a tiéd... nem tudom elengedni... szeretem őt...
Nem tudtam mozdulni, éreztem, hogy meleg vér folyik ki a számból... Cloud testére folyva... kezdett elfogyni a levegőm... de még láttam, ahogy David leül velem szembe és átvágja a saját torkát...
- Így lesz vége... - ez volt az utolsó amit hallottam... David suttogó hangja

Vége:

Másnap az újságok harsogtak a hírtől... Három halott... a híres énekes, az éppen befutott írónő... és testvére... aki betegesen szerette a testvérét...
Joe szomorúan tolta arrébb az újságot... mikor kilépett és bezárta az üzletet...most utoljára... esett... Cloud lakása felé indult...
Rain szomorú nyávogással fogadta... Mikor felemelte, a csengő a nyakörvén csöngött... az asztalon egy üzenet...

* Ti örökké együtt lesztek a mennyben... 

a pokol pedig rám vár... D.*

Joe a papíron lévő vörös betűket nézte... vér volt, hogy kié? Már nem számít... és Cloudra és Andyre gondolt... vajon tényleg együtt vannak és boldogok együtt? A cicával lépett ki az utcára, ahol már várt rá a taxi...
- Gyere Rain... haza megyünk... - lassan ült be a taxiba...