- Megöltél...
- Ne David...
- NEM VAGYOK DAVID.... Cloud... megölted a bátyádat... de tőlem nem szabadulsz...
- Ne...
- A pokolban találkozunk Cloud...
David mosolygott, miközben összegörnyedve felém lépett, felvette a földről, majd belém mélyesztette a kést... és összeesett...
Zokogva rohantam le...
A ház előtt nem találtam senkit, éjszaka volt és esett... ennyi idő telt volna el... aztán megpillantottam a rendőröket, de elbújtam... nem tudom miért tettem... A telefon a remegő kezemben volt és tárcsáztam...Az oldalam vérzett, zokogtam... Andy lassan vette fel...
- Sajnálom... - suttogtam a telefonba... sírva
- Cloud, hol vagy?
- Meghalt...
- ...
- Davidet megöltem... - nyögtem, majd a telefon kicsúszott a kezemből és összeestem a szakadó esőben...
Nem tudom mennyi idő telt el... de azt tudtam, hogy David halott, én öltem meg... Christine halott... David ölte meg... és egyedül vagyok...
Kórházban ébredtem.
- Miért? - suttogtam, mire a mellettem álló nővérke csendesen rám mosolygott...
- Örülök, hogy magához tért...
- Hogy kerültem ide?
- Én sajnos nem tudok semmit, azonnal szólok a doktor úrnak...
- Rendben... - csendesedtem el...
Órák teltek el talán... az oldalam húzódott, de jobban fájt, hogy elveszítettem mindent... egy orvos lépett be...
- Miss Black?
- ... igen...
- Nem is tudja mekkora szerencséje volt, hogy megtalálták a rendőrök...
- nem, nem érzem túl nagy szerencsének, igaza van...
- Pedig... mindenesetre... ha jobban érzi magát... Davis a szomszéd kórteremben fekszik... bemehetne hozzá mielőtt...
-... David él? - döbbenten néztem az orvosra....
- Igen... komoly műtéten esett át, de túlélte... továbbá amint felépül, kényszerkezelésre kell, hogy küldjük...
- Micsoda?
- Tudja a bátyjának súlyos tudathasadása van...
- Nem tudom, hogy ez mit jelent...
- Amikor elvesztették az édesanyjukat... David elzárta a fájdalmát, de kialakított egy másik személyiséget... a rendőrök évek óta keresik... tudja... több embert megölt... sajnálom...
Csak csendben ültem...
- Tudja... a pszichiátrián segítenek majd neki... túljutni ezen...
- A bátyám... megerőszakolt...- Tudjuk... de tudja, az a másik... énje volt... Clausnak hívja... tudja miért?
Csak megráztam a fejemet...
- Rendben... most pihenjen... - egyedül hagyott...
Nem bírtam sokáig, lassan felálltam és az infúziós állványt magam előtt tolva... lassan átballagtam a szomszédos kórterem ajtaja előtt álltam. Remegett a lábam... a kezem a kilincsre vándorolt, de nem tudtam lenyomni a kilincset... az üvegen keresztül láttam, hogy orvosok állnak az ágy mellett... és hallottam, hogy beszélnek...
- Cloud... - hatalmasat sikítottam, annyira megijedtem a mögülem érkező hangtól... karok öleltek hátulról... Nem mertem megmozdulni, hirtelen minden elsötétült és újra a lakásomban voltam, David fölém hajolt én pedig nem tudtam sikítani...
Mikor újra magamnál voltam a kórterem fehér falain kívül Andy kék szemei meredtek rám...
- Hát te? - néztem rá döbbenten...
- Sajnálom, hogy megijesztettelek, nem akartam...
- Te voltál... - suttogtam és újra remegni kezdtem...
- Cloud... meg kell nyugodnod... többet nem bánthat téged... - suttogta miközben az ágyam szélére ült és szorosan átölelt...
Sírni akartam, de ezúttal nem ment... csak meredten bámultam a fehér falat Andy válla fölött...
- Azt hittem, nem látlak többet...
- Én pedig attól féltem, hogy elveszítelek...
Egy nővérke törte meg a pillanatot...
- David magához tért... ha szeretne, most bemehet hozzá...
- És... most... magánál van?
- Teljes mértékben... saját maga... - miközben ezt mondta, lehajtotta a fejét...
- Rendben... - Andy a nyomomban volt, de az ajtóban megkértem, hogy ne jöjjön velem...
A bátyán lekötözve feküdt... az ablakon bámult kifelé...
- David...? - suttogtam
- Cloud... annyira sajnálom... - nem tudott rám nézni... csak bámult kifelé...
- Én sajnálom... észre kellett volna vennem... - Sírva az ágyára ültem... - nézz rám... nem haragszom...
- Nem tudok...
- De nem te voltál...- suttogtam...
- Hanem Claus? - láttam, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcán... - Hát nagy hírem van... Calus nem létezik... csak David, az elmebeteg...
- Ne mondd ezt...
- Menj innen... kérlek...
David nem szólalt meg többet... hiába próbálkoztam...
Két nappal később már nem volt a kórteremben... tudtam, hogy elvitték... és azt is... hogy nem akarja, hogy látogassam... A bátyám túlélte ugyan és Claust megöltem azon az éjszakán... de David egy része is elveszett... valahol a sötétben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése