- szét fagyok... - dadogtam vacogva... - neked könnyű... - Juliet valamit nem érzékelt az tuti, rövid szoknyácskában és topban táncikált fel, alá... mezítláb...
- Mert a természet gyermeke vagyok...
- Én meg ember és mindjárt szétfagyok... - suttogtam duzzogva. Saguna elment és kizárt minket a lakásból...
- Miért kellett kizárnia?
- Saguna királynő kiszámíthatatlan... - mosolygott Juliet... - de a Köd nemsokára ideér... érzem a szagát... - elfintorodott és emberi szemmel láthatatlan tempóval elrohant...
Abban a pillanatban megjelent a feketén füstölgő Andy... elfintorodott...
- Itt volt a boszi?
- Igen, most párolgott el... - Végre átölelt. Annyira jó érzés volt, kezei melegen fonódtak körém...
- Megfagytál már? - mosolygott...
- Meg... ezek itt nem tudják, hogy emberből vagyok...
- Van valami, amit szeretnék végre megmutatni, szóval, ha nem foglal le nagyon a várakozás...
- Nem... mehetünk... - nevettem...
Hozzábújtam és próbáltam visszatartani a levegőt, amíg elfüstöltünk...
- Erről le kell szokni... már lassan olyan a tüdőm, mint egy száz éves dohányos embernek...
- Nem... hidd el... ez nem füst... csak köd...
- Akkor is... - elhallgattatott a szájával... mosolyogtam.
Egy ház előtt álltunk a semmi közepén... szó szerint. Jégtükör vett minket körbe, és ezen állt egy ház.
- Ha ez a sok jég elolvad... - suttogtam...
- Nem fog... ne félj... itt lakom
- Ez a te házad? - bólintott...
- Tetszik?
- Hát persze, csodálatos...
Mosolyogva mért végig, majd kézen fogott és tovább vezetett az elvarázsolt házban. Egy sziklához lépett, kinyitott egy számomra láthatatlan ajtót és beléptünk. Egy barlang szerű helyiség volt... a falak feketén csillogtak, milliónyi kristállyal díszítve. Gyertyafény világított és nem volt más, csak egy ágy... fekete selyemmel leterítve... Leült és az ölébe húzott...
- Tudod, csupa meglepetés vagy - suttogtam...
- Mert nem látsz a fejembe... - nevetett...
- Nem csak azért... - a számat megint sikeresen befogta... elhallgattatott... A hátam az ágyhoz ért, óvatosan fölém hajolt és tovább csókolt....
Saguna szemszöge:
- Hova tűnt az a lány? Világosan megmondtam, hogy itt várjon...
- Elment a Köd....
- Ne is mondd... csak költői kérdés volt...
Juliet táncikálása kezdett az idegeimre menni...
- Miért nem mész és hozod vissza?
- Nem megyek oda... az a hely... természetellenes... én pedig...
- Tudom, a természet gyermeke vagy - gúnyolódtam...
- Menj, keresd meg a hiányzó láncszemet... - suttogtam végül... - ma éjjel meg kell történnie...
- Már megtaláltam, csak el kell hozni...
Meghajolt, majd eltűnt a szemem elől végre...
Tudtam, hogy közeledik a vándor csapat... ők hozták a hideget, és a hiányzó láncszem lesz aki visszaállítja az időjárást...
- Megjöttünk... - Juliet a földön húzta az ájult testet...
- Fektesd az ágyamba... aztán húzz el... - kezdett fogyni a türelmem... bár nem fáztam, de az idegeim megérezték a hideget és a régi emlékek feltörni készültek...
Alex:
Reggel kézen fogva sétáltunk ki az elvarázsolt házból. A végtelennek tűnő jégmezőn álltunk. Andy épp indulni akart, mikor
* a város felé tartok, mellettem halad az akire tudom, hogy bármikor számíthatok Jayy Von Monroe a legjobb barát, az egyetlen, nélküle csak egy vándor lennék... egy elveszett magányos vándor, de mellette vezér lettem... a vándor csapat mögöttünk fut...*
- Láttál valamit?
- Vámpírokat... - néztem rá mosolyogva
- Hát ez mondjuk egyértelmű volt... de mit láttál...
- Jayy Von Monroe-t - mondtam a nevet ami az agyamba égett - a vándorok egyik vezetője... a másikat még nem láttam, de megpróbálok erre a Jayy-re koncentrálni... hátha belelátok a fejébe, csak menjünk vissza Sagunához...
- Rendben... - magához ölelt és már is a ház nappalijában álltunk...
A kanapéra vetődtem és erősen koncentrálni kezdtem a fejemben lévő képre...
- Jayy, engedj a fejedbe... ommm... - hülyéskedtem, fél óra alatt nem jutottam semmire...
- Hozok neked valamit... - Andy mosolygása elárulta, hogy a valami nem biztos, hogy tetszeni fog... egy pohár vérrel tért vissza...
- Fúúújj
- Várj, ha a vámpírokhoz van közöd, akkor talán ez segít...
- Na jó... - belekortyoltam... szörnyű ízre számítottam, de valójában mintha egy soha nem érzett éhséget csillapítanék... édes...
- Waooohh... - Andy hátrébb lépett... - a szemed... vörös, mint egy vámpír szeme...
- Shhh
* A társam... a barátom... - a mellette állóra nézett - a város szélénél tartunk... nemsokára lecsapunk a szőke jégboszorkányra és a társaira... mindenkit megölünk vér... VÉR VÉR.... *- Na?
- Nagyon nagy a baj... Saguna... - kezdtem el felfelé szaladni, de csak beleütköztem egy kóválygó nyurga srácba... ahogy hozzáértem, éreztem, hogy vámpír... nem túl rég óta... * Hol vagyok, hol az a csodás lány....*
- Te ki vagy? - kérdeztem...
- Christian Coma...
* irányítani tudja az időjárást... * - hallottam Saguna gondolatait...
- Na akkor üdv CC... - vigyorogtam... - Saguna merre vagy?
Elrohantam a tántorgó mellett... Saguna a parton volt.
- Nagy a baj... - siettem felé... - már a határon belül vannak... és nem nagyon érdekli őket más... csak a vér... és a bosszú... az egyikük eléggé ki van bukva rád... valami Jayy
- Jayy... - motyogta... - én változtattam át... szeretett... és én is szerettem... de aztán... a vámpírok nem képesek sokáig szeretni... - a szemében furcsa fényt láttam....
- Talán mégis...
Úgy nézett rám, mint aki felfedte a legnagyobb titkát és ezért halállal lakol...
- Szólj a ködnek... hozzátok ide Ashley-t...
Andy máris ott állt... Ashley pedig már várt minket... de nem volt egyedül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése