8/6 Mi történik itt?

Andy autója ott állt... ettől falnak megyek, hát ennek soha nincs dolga...
Ahogy felértem a kulcsommal kinyitottam az ajtót... Ott ültek a kanapén... Cloud Andyhez bújva aludt... Andy rám nézett...
- Most aludt el... - a szavakat, csak a szájával formálta, hogy a húgom ne keljen fel... bólintottam... jeleztem neki, hogy emelje fel... úgy tett.. nem néztem ki belőle...
Kinyitottam az ágyat... így végre mind elfértünk... Lefeküdtem, Andy mellém fektette a húgomat, de ő felébredt... és ránézett...
- Ne menj el... - felém csúszott, hogy Andy a másik oldalra odaférjen... pofátlanság...
Nem tudtam a húgommal lenni emiatt... a plafont bámultam, miközben folyamatosan Christine arca lebegett előttem... miért nem tudom kiverni a fejemből...
Mint egy éles kés... Cloud jéghideg keze a mellkasomra tévedt álmában... kicsit nyugodtabb lettem és elaludtam... újra Christine arcára ébredtem... futott... aztán elvágtam a torkát és mellé rogytam... én voltam... a gyilkos én voltam... a szemem kipattant... Andy és Cloud mellettem aludtak...

^_^Cloud^_^

Mikor magamhoz tértem a bátyám állt az ágy végében késsel a kezében... potyogtak a könnyei...

- sajnálom... - nyögte... Andy akkor ébredt, de magánál volt pillanatok alatt... maga után rántott... Dav pedig, mint egy vadász, rohant utánunk... nem volt saját maga... de én láttam a szemében a bátyámat...
Megtorpantam, pedig Andy minden erejével húzott maga után...
- Menj, kérlek... - engedtem el a kezét... a kettőnk között lévő ajtót becsuktam... Andy őrjöngve dörömbölt... de nem engedtem be... Hallottam, hogy telefonál... az ajtónak támaszkodva bőgtem... meg kell mentenem Davidet... saját magától...
- Megvagy... - David magához húzott... - most pedig velem jössz...
A karomnál fogva húzott a lépcsőházból vissza a lakásba... ennyi, most meg fogok halni, gondoltam...
- David, mi történik? - suttogtam....
- Nem David vagyok, hanem Claus... - nézett rám félszegen a bátyám testében lévő... valami...
- Claus?
- Miért? Nem ismersz meg?
Elkomolyodott...
- Pedig már találkoztunk szépségem... azon az éjszakán... amikor eljöttünk LA-be... és aznap, mikor meghalt az anyátok... David titokban tartott engem...
- Miről beszélsz? - neki estem... - David, tudom, hogy te vagy az... - Ellökött... a földön hasalva zokogtam...

"Nem David vagyok, hanem Claus..."

- NEM DAVID VAGYOK!!! David meghalt, mikor megölte azt a kis cafkát...
- Christine ... - döbbenten ültem fel... - ... te ölted meg....
- Nem, David volt... - egy pillanatra, mintha összezavarodott volna...
Döbbenetem nem múlt el... nem tudtam kihasználni zavartságát... elvesztem...
A földön ültem Rain az ölemben... nem tudtam mit tehetnék... David észhez kell hogy térjen....
- David... - suttogtam... - tudom, hogy hallasz...
- Próbálkozol szépségem... ??
Közelebb jött... Rain fújtatva elmenekült...
Letérdelt mellém a késsel a kezében és elkezdte simogatni a hajamat, közelebb hajolt, hogy megcsókoljon... nem mertem mozdulni... a saját bátyám a számra tapadt... nyelvével utat tört magának a számba... forgott velem a világ...
- Kívánlak Cloud... - suttogta... - évek óta erre várok....