8/8 Akkor is szeretlek...

Pár nappal később hazamehettem... Andy jött értem és nem tágított mellőlem... Rain duzzogva üdvözölt... a lakásban mindenféle nyom volt... vér... a kés... minden... a rendőrök nem vittek el semmit, hiszen az ügy egyértelmű volt.
Összebújva feküdtünk, miután rendet raktunk...
Minden éjjel sírva ébredtem... még rosszabb volt, amikor Andy nem volt ott egy koncert vagy fellépés, vagy bármi dolga miatt... Mégis nagyon közel álltunk egymáshoz...
Az írásba menekültem, megjelent az első könyvem, de nem éreztem jobban magam...
Hónapok teltek el így...

Aznap is reggel egyedül ébredtem... elgyötörve néztem, ahogy esett az eső... Látnom kell Davidet... A pszichiátria felé rohantam... az eső az arcomat áztatta...
- Kihez jött?
- David Black...
- Nahát, még soha nem volt látogatója... biztos örülni fog... - a biztonsági őr mosolygott... kedves embernek tűnt...
Ahogy végigmentem a folyosón, olyan volt mint egy luxus szálloda... amíg meg nem láttam a falat díszítő rajzokat... minden olyan szétszakadt... olyan pszicho... ijesztő...
A nevek a rajzok alján díszelegtek... lelassítottam, hátha lesz ott ismerős név... de nem volt...
A szobához érve azonnal észrevettem, David az ablak előtt állt... háttal nekem... Haja sokkal hosszabb lett, mint mikor utoljára láttam.
Nem tudtam, mit mondjak, csak egyik lábamról a másikra álltam.
Amikor megérezte, hogy valaki figyeli... megfordult... de nem hitt a szemének... megdörzsölte azt... mint akinek látomása van.
- Megint kezdődik... - nevetett halkan...
- Dav... én vagyok az... - suttogtam felismerve a helyzetet...
- Az nem lehet... Cloud? - Felém lépett... kicsit ijedten néztem, de nem mozdultam... Amikor elém ért... nem mozdult tovább...
A szemébe néztem... soha nem láttam ilyen szomorúnak...
- Cloud...
Nem szóltam, csak átöleltem... a karjai lassan körém fonódtak... nem tudtam sírni, pedig a könnyek a torkomat mardosták...
- köszönöm... - suttogott és éreztem, hogy a könnyei folynak.... - köszönöm, hogy itt vagy...
Rettenetesen sokáig álltunk némán...
- és... jobban vagy?
- igen... azóta... nem történt... semmi... de Cloud... valamit tudnod kell... akkor is szeretlek... tudom, hogy nem kéne ezt éreznem... de... nem tudok tenni ellene... - hátrébb léptem...
- David... én...
- Ne mondj semmit... tudom, hogy ez... nem jó így...
Megnyugtatott, hogy ez nem változtat semmin... mikor eljöttem, mégis olyan volt, mintha búcsúzna...
Másnap telefont kaptam... David megszökött... egy búcsúlevelet hagyott, amit hamarosan megkaptam...

 * Drága Cloud! 

Élj boldog életet, megígérem, hogy nem látsz többet... 

bármi történt is és örökké szeretni foglak... 

bátyád David... *

Sírtam... annyi idő után először... megígérem, hogy nem látsz többet... elvesztettem... megint.
- Hazudtam... - suttogott egy hang a hátam mögül...
- Te? - nyögtem... - Claus? - a szemébe nézve őrületet láttam...
- Claus nem létezik... soha nem is létezett...

^_^Andy^_^

Mikor hazaértem minden sötét volt... a koncert sokáig elhúzódott... pedig próbáltam sietni...
De elkéstem...
Cloud a kanapé mellett... A mellkasából vér folyt... átöleltem... és közben azonnal tárcsáztam...
- Cloud, minden rendben lesz...
- Ne... - mosolygott sírva... - Andy, szeretlek...
- Szeretlek, kérlek... bírd ki...
- Andy... - nyögte... - el... kell... mee....- nem tudta befejezni
Felvették a rendőrök, mikor letettem sírva ültem Cloud mellett... ájult, vagy élettelen testét ölelve. Nem tudtam megállapítani...
- Cloud... - suttogtam...
- Hát így lesz vége... - hallottam meg a hangot, amitől kirázott a hideg...
- David?
.... nem jött válasz... a jéghideg pengét éreztem a hátamba fúródni...
- igen... David...
- Miért?
- Mert nem lehet a tiéd... nem tudom elengedni... szeretem őt...
Nem tudtam mozdulni, éreztem, hogy meleg vér folyik ki a számból... Cloud testére folyva... kezdett elfogyni a levegőm... de még láttam, ahogy David leül velem szembe és átvágja a saját torkát...
- Így lesz vége... - ez volt az utolsó amit hallottam... David suttogó hangja

Vége:

Másnap az újságok harsogtak a hírtől... Három halott... a híres énekes, az éppen befutott írónő... és testvére... aki betegesen szerette a testvérét...
Joe szomorúan tolta arrébb az újságot... mikor kilépett és bezárta az üzletet...most utoljára... esett... Cloud lakása felé indult...
Rain szomorú nyávogással fogadta... Mikor felemelte, a csengő a nyakörvén csöngött... az asztalon egy üzenet...

* Ti örökké együtt lesztek a mennyben... 

a pokol pedig rám vár... D.*

Joe a papíron lévő vörös betűket nézte... vér volt, hogy kié? Már nem számít... és Cloudra és Andyre gondolt... vajon tényleg együtt vannak és boldogok együtt? A cicával lépett ki az utcára, ahol már várt rá a taxi...
- Gyere Rain... haza megyünk... - lassan ült be a taxiba...

8/7 Az őrület tetőfoka...

Az agyam leállt, miközben a saját bátyám belém hatolt, lassan kihúztam a kést a kezéből a következő pillanatban hörögve fordult le rólam... a kés célt ért... Fuldokolva röhögött... a földre ejtettem a kést.
- Megöltél...
- Ne David...
- NEM VAGYOK DAVID.... Cloud... megölted a bátyádat... de tőlem nem szabadulsz...
- Ne...
- A pokolban találkozunk Cloud...
David mosolygott, miközben összegörnyedve felém lépett, felvette a földről, majd belém mélyesztette a kést... és összeesett...
Zokogva rohantam le...
A ház előtt nem találtam senkit, éjszaka volt és esett... ennyi idő telt volna el... aztán megpillantottam a rendőröket, de elbújtam... nem tudom miért tettem... A telefon a remegő kezemben volt és tárcsáztam...
Az oldalam vérzett, zokogtam... Andy lassan vette fel...
- Sajnálom... - suttogtam a telefonba... sírva
- Cloud, hol vagy?
- Meghalt...
- ...
- Davidet megöltem... - nyögtem, majd a telefon kicsúszott a kezemből és összeestem a szakadó esőben...

Nem tudom mennyi idő telt el... de azt tudtam, hogy David halott, én öltem meg... Christine halott... David ölte meg... és egyedül vagyok...
Kórházban ébredtem.
- Miért? - suttogtam, mire a mellettem álló nővérke csendesen rám mosolygott...
- Örülök, hogy magához tért...
- Hogy kerültem ide?
- Én sajnos nem tudok semmit, azonnal szólok a doktor úrnak...
- Rendben... - csendesedtem el...
Órák teltek el talán... az oldalam húzódott, de jobban fájt, hogy elveszítettem mindent... egy orvos lépett be...
- Miss Black?
- ... igen...
- Nem is tudja mekkora szerencséje volt, hogy megtalálták a rendőrök...
- nem, nem érzem túl nagy szerencsének, igaza van...
- Pedig... mindenesetre... ha jobban érzi magát... Davis a szomszéd kórteremben fekszik... bemehetne hozzá mielőtt...
-... David él? - döbbenten néztem az orvosra....
- Igen... komoly műtéten esett át, de túlélte... továbbá amint felépül, kényszerkezelésre kell, hogy küldjük...
- Micsoda?
- Tudja a bátyjának súlyos tudathasadása van...
- Nem tudom, hogy ez mit jelent...
- Amikor elvesztették az édesanyjukat... David elzárta a fájdalmát, de kialakított egy másik személyiséget... a rendőrök évek óta keresik... tudja... több embert megölt... sajnálom...
Csak csendben ültem...
- Tudja... a pszichiátrián segítenek majd neki... túljutni ezen...
- A bátyám... megerőszakolt...
- Tudjuk... de tudja, az a másik... énje volt... Clausnak hívja... tudja miért?
Csak megráztam a fejemet...
- Rendben... most pihenjen... - egyedül hagyott...

Nem bírtam sokáig, lassan felálltam és az infúziós állványt magam előtt tolva... lassan átballagtam a szomszédos kórterem ajtaja előtt álltam. Remegett a lábam... a kezem a kilincsre vándorolt, de nem tudtam lenyomni a kilincset... az üvegen keresztül láttam, hogy orvosok állnak az ágy mellett... és hallottam, hogy beszélnek...
- Cloud... - hatalmasat sikítottam, annyira megijedtem a mögülem érkező hangtól... karok öleltek hátulról... Nem mertem megmozdulni, hirtelen minden elsötétült és újra a lakásomban voltam, David fölém hajolt én pedig nem tudtam sikítani...

Mikor újra magamnál voltam a kórterem fehér falain kívül Andy kék szemei meredtek rám...
- Hát te? - néztem rá döbbenten...
- Sajnálom, hogy megijesztettelek, nem akartam...
- Te voltál... - suttogtam és újra remegni kezdtem...
- Cloud... meg kell nyugodnod... többet nem bánthat téged... - suttogta miközben az ágyam szélére ült és szorosan átölelt...
Sírni akartam, de ezúttal nem ment... csak meredten bámultam a fehér falat Andy válla fölött...
- Azt hittem, nem látlak többet...
- Én pedig attól féltem, hogy elveszítelek...
Egy nővérke törte meg a pillanatot...
- David magához tért... ha szeretne, most bemehet hozzá...
- És... most... magánál van?
- Teljes mértékben... saját maga... - miközben ezt mondta, lehajtotta a fejét...
- Rendben... - Andy a nyomomban volt, de az ajtóban megkértem, hogy ne jöjjön velem...
A bátyán lekötözve feküdt... az ablakon bámult kifelé...
- David...? - suttogtam
- Cloud... annyira sajnálom... - nem tudott rám nézni... csak bámult kifelé...
- Én sajnálom... észre kellett volna vennem... - Sírva az ágyára ültem... - nézz rám... nem haragszom...
- Nem tudok...
- De nem te voltál...- suttogtam...
- Hanem Claus? - láttam, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcán... - Hát nagy hírem van... Calus nem létezik... csak David, az elmebeteg...
- Ne mondd ezt...
- Menj innen... kérlek...
David nem szólalt meg többet... hiába próbálkoztam...
Két nappal később már nem volt a kórteremben... tudtam, hogy elvitték... és azt is... hogy nem akarja, hogy látogassam... A bátyám túlélte ugyan és Claust megöltem azon az éjszakán... de David egy része is elveszett... valahol a sötétben...

8/6 Mi történik itt?

Andy autója ott állt... ettől falnak megyek, hát ennek soha nincs dolga...
Ahogy felértem a kulcsommal kinyitottam az ajtót... Ott ültek a kanapén... Cloud Andyhez bújva aludt... Andy rám nézett...
- Most aludt el... - a szavakat, csak a szájával formálta, hogy a húgom ne keljen fel... bólintottam... jeleztem neki, hogy emelje fel... úgy tett.. nem néztem ki belőle...
Kinyitottam az ágyat... így végre mind elfértünk... Lefeküdtem, Andy mellém fektette a húgomat, de ő felébredt... és ránézett...
- Ne menj el... - felém csúszott, hogy Andy a másik oldalra odaférjen... pofátlanság...
Nem tudtam a húgommal lenni emiatt... a plafont bámultam, miközben folyamatosan Christine arca lebegett előttem... miért nem tudom kiverni a fejemből...
Mint egy éles kés... Cloud jéghideg keze a mellkasomra tévedt álmában... kicsit nyugodtabb lettem és elaludtam... újra Christine arcára ébredtem... futott... aztán elvágtam a torkát és mellé rogytam... én voltam... a gyilkos én voltam... a szemem kipattant... Andy és Cloud mellettem aludtak...

^_^Cloud^_^

Mikor magamhoz tértem a bátyám állt az ágy végében késsel a kezében... potyogtak a könnyei...

- sajnálom... - nyögte... Andy akkor ébredt, de magánál volt pillanatok alatt... maga után rántott... Dav pedig, mint egy vadász, rohant utánunk... nem volt saját maga... de én láttam a szemében a bátyámat...
Megtorpantam, pedig Andy minden erejével húzott maga után...
- Menj, kérlek... - engedtem el a kezét... a kettőnk között lévő ajtót becsuktam... Andy őrjöngve dörömbölt... de nem engedtem be... Hallottam, hogy telefonál... az ajtónak támaszkodva bőgtem... meg kell mentenem Davidet... saját magától...
- Megvagy... - David magához húzott... - most pedig velem jössz...
A karomnál fogva húzott a lépcsőházból vissza a lakásba... ennyi, most meg fogok halni, gondoltam...
- David, mi történik? - suttogtam....
- Nem David vagyok, hanem Claus... - nézett rám félszegen a bátyám testében lévő... valami...
- Claus?
- Miért? Nem ismersz meg?
Elkomolyodott...
- Pedig már találkoztunk szépségem... azon az éjszakán... amikor eljöttünk LA-be... és aznap, mikor meghalt az anyátok... David titokban tartott engem...
- Miről beszélsz? - neki estem... - David, tudom, hogy te vagy az... - Ellökött... a földön hasalva zokogtam...

"Nem David vagyok, hanem Claus..."

- NEM DAVID VAGYOK!!! David meghalt, mikor megölte azt a kis cafkát...
- Christine ... - döbbenten ültem fel... - ... te ölted meg....
- Nem, David volt... - egy pillanatra, mintha összezavarodott volna...
Döbbenetem nem múlt el... nem tudtam kihasználni zavartságát... elvesztem...
A földön ültem Rain az ölemben... nem tudtam mit tehetnék... David észhez kell hogy térjen....
- David... - suttogtam... - tudom, hogy hallasz...
- Próbálkozol szépségem... ??
Közelebb jött... Rain fújtatva elmenekült...
Letérdelt mellém a késsel a kezében és elkezdte simogatni a hajamat, közelebb hajolt, hogy megcsókoljon... nem mertem mozdulni... a saját bátyám a számra tapadt... nyelvével utat tört magának a számba... forgott velem a világ...
- Kívánlak Cloud... - suttogta... - évek óta erre várok....

8/5 Süti... édes, mint a bosszú...

Rain az ajtóban ült, mint egy jól nevelt kutya...
- Te mire vársz? - mosolyogtam rá... miközben csupa liszt voltam a sütögetéstől...
 Imádtam édességet gyártani, de enni kevésbé...
Úgy nézett rám az ajtóban állva, mint aki rossz helyen van...
- Ez egy cukrászüzem? - döbbenten állt a rengeteg édesség fölött....
- Én nem tudtam mit szeretsz... - mosolyogtam... egy kávét nyomva a kezébe... - ezen kívül...
- Le kéne vinni eladni a kávézóban, mert ha én ezt megeszem, akkor tuti hogy beteg leszek.... - vihogott... - ráadásul elhíznék...
- azt kétlem... de levihetjük... - ez egész jó ötletnek tűnt...
Rain folyamatosan Andy lába körül tekergett...
- Ő lenne Rain? - kapta fel Andy... - hát neked milyen szép szemed van...
- Nahát... kedvel téged...
- Mondtam, hogy őrült macskás nő vagy... a cica nem engem szeret... hanem a macskamentát... elővett a zsebéből valami zöld cuccot...
- rafinált vagy... a macskát sikerült megnyerned...
Maga felé húzott és megcsókolt...
- Remélem a gazdáját könnyebb lesz... és nem kell hozzá trükközni... - lassan finoman csókol, mikor kopogtak...
- David - nyitottam ajtót...
- itt maradt a... helló... - nézett Andyre gyilkos szemekkel... - ugye nem zavartam meg valamit?
- Nem, mi csak levisszük a sütiket - kapott fel egy tálcát Andy...
- Most már cukrász vagy Cloud? - nevetett gonosz kacajjal...
- Mit hagytál itt Dav?
- Az órámat... de már megyek is...- ördögi vigyor jelent meg a szája sarkában... láttam már ilyennek... mindig ezt csinálta, ha valaki szerinte nem hozzám való... - jók legyetek...
Elviharzott...
Később a kávézó felé sétáltunk a tálcákkal... Christine a pultban állt és az egyik zenekari taggal dumált...
- Hé CC... jó hogy itt vagy... - szólt Andy mikor odaértünk. - Ő itt Cloud....
- Óh értem... Chris vagyok ... CC... mindenkinek... - vihogott... vicces figura volt... állandóan jókedvű és mindig nevettetett másokat...
A sütik pillanatok alatt fogytak el, miután Andy kitalálta, hogy mennyiért árulja őket Christine. Joe el volt ragadtatva...
Beálltam a pultba segíteni, akkora volt a forgalom.
David egyszer csak előkerült a semmiből...
- Egy kávét...
- Neked is szia... - nyögte Christine....
- Hagyd csak, ma nincs jó kedve... - súgtam oda a barátnőmnek...
Kiszolgáltam a bátyámat...
- Cloud... ez a fiú...
- ... tudom, nem hozzám való....
- ha tudod akkor miért?
- Semmi közöd hozzá Dav, hogy kivel vagyok együtt... mindig ezt csinálod... jó lenne ha leszállnál a magas lóról... és kinyitnád a szemed...
- Kösz a kávét... - állt fel és hagyott faképnél...

^_^David^_^

Éreztem, hogy elszakad a cérnám, ezért inkább faképnél hagytam Cloud-ot... kint Christine kapott el...

- David, miért bántod őt? - átlátott rajtam? 

- Miért ütöd az orrod mindenbe...

- Dav én... 

- Rajongd te is körül ezt a hülye csajbandát... ne engem fárassz... 

- Hogy mondhatsz ilyet? Évek óta szeretlek, de te észre sem veszel...

Azzal beszáguldott... miért bántottam meg? A falnak vetettem a hátamat... miért kell így lennie...

Alattomos módon elbújtam az autómban, onnan lestem őket... Andrew és Cloud kézen fogva távoztak... éreztem, hogy elönt valamiféle elmondhatatlanul mély féltékenység...

Christine épp zárni készült... mögé léptem és átöleltem, tudtam, hogy mit akar és ezúttal megkapja...

- Sajnálom... - suttogtam a fülébe...

- Nem haragszom rád... nem tudnék... - szemeibe könnycseppek gyűltek... utálom, ha egy nő sír... de tartottam magam... és megcsókoltam... undorodtam magamtól, az úton a háza felé győzködtem magamat, hogy így lesz a legjobb... 

Az ágyba fektettem és fölé hajoltam... A szemei elárulták... boldogságban úszott az érintésemtől... 

Levetkőztettem... a teste nem olyan tökéletes, mint Cloudé, de mindegy is... azért élveztem az együttlétet vele... Magamhoz húztam miután felöltöztem... de mikor mosolyogva hozzám bújt...  én felálltam és otthagytam...

- Ne haragudj... de mennem kell - suttogtam... 

Másnap az irodában ültem, amikor Cloud hívott... zokogva...

- Christ megölték... - suttogta... 

- Hogyan? - döbbenten ültem.... - és hol, meg... mi???? átmenjek?

- Nem kell... Andy itt van... a lakásától nem messze van egy bolt... oda indult... az utcán valaki... elvágta a torkát... 

Andy ott van... már megint... és most még Christine halála is... Éreztem, hogy menten megőrülök... 

- Jól van Cloud, akkor este átmegyek... - suttogtam a telefonba - és... részvétem... Christine igazán kedves lány volt...

- Tudom... - hallottam, hogy sír... 

Hazamentem. Nem tudtam tovább ott ülni... hogy halhatott meg az a lány... ráadásul a rendőrök faggatni fognak, hiszen, előző este együtt voltunk... Mibe keveredtem megint... a fejemet a kormányra hajtottam... és elaludtam a lakás előtt a kocsiban... álmomban láttam Christine testét... véres volt...

- NEEE! - sikított... 

Mire riadtan felébredtem... már este volt... elindultam Cloud lakásához...

8/4 Első új munkanap...

^_^David^_^

Mélyen magamba szívtam Cloud édes illatát... nehezen fogtam vissza magam... életem legnagyobb kihívása volt ez... Cloud halkan szuszogott... már aludt.

Könnyeimmel küzdöttem, mégis jobb lenne ha hazamennék... felálltam és öltözni kezdtem... 

- Hova mész? - nyögött

"Megbánod, ha a húgomra nézel még egyszer..."

- Csak... inni...- sóhajtottam, ittam majd visszamásztam mellé, de ezúttal odafigyeltem, hogy a lehető legkevésbé érjek perzselő bőréhez... ő a húgod... hajtogattam magamnak... ma amikor az a hülye azt hitte, hogy Cloud a barátnőm, láttam, hogy ideges lett... távol kell tartanom a húgomtól... ő csak az enyém... a szám remegett az idegességtől... 

Reggel idegesen mentem dolgozni, aminek eredménye ez lett, hogy jól beolvastam az első ártatlan titkárnőnek, aki szembejött velem...

Borzalmas napom volt...

^_^Cloud^_^

Dav ideges volt amikor elment... hihetetlen, hogy fel tudja húzni magát mindenen... 

- Jó reggelt... - léptem be 

Legnagyobb meglepetésemre a hely tömve volt fekete ruhás emberkékkel... mintha a tegnapi koncerten lévők nagy része bezsúfolódott volna a kis kávézóba.

- Neked is... - mosolygott rám Christine... - valaki már vár... - mutatott az iroda felé...

Mit akarhat kora reggel Joe... gondolkoztam, de nem Joe várt...

- Szia... - mosolygott rám a szupersztár...

- Jó reggelt... 

- Cloud... szeretnék bocsánatot kérni tőled, amiért tegnap úgy eltűntem...

- gondolom elfoglalt voltál...

- nem, csak... féltékeny...

- ?????????

- A srác aki veled volt, azt hittem, hogy...

- Ő a bátyám... 

- Igen, már Ash elmondta... 

Lehajtott fejjel állt előttem... olyan magas volt... 

- De Andy, miért voltál féltékeny, hiszen... nem is... ismersz... 

"Remélem adsz rá esélyt, hogy megismerjelek..."

Hirtelen magához húzott és szorosan ölelt...  és egy puszit nyomott a homlokomra... 

- Remélem adsz rá esélyt, hogy megismerjelek...

Az első sokkból magamhoz térve hátrébb léptem. És kék szemeit fürkésztem... 

- Rendben... - mosolyogtam

- Ennek örülök... - helyet foglalt a székben, ami korábban Joe széke volt...

- Mit csinálsz? - kérdeztem...

- Dolgozok... Joe szabira ment... - mosolygott...

- Egy akkora sztár mint te... dolgozik?

- Na látod, ezért jó, ha valaki nem tudja, hogy ki vagy valójában... - elhúzta a száját... - jó lenne, ha elhinnéd, hogy nem vagyok olyan... mint amilyennek hisznek...

- Ne haragudj, csak nehezen hiszem el, hogy ez komoly...

- Pedig az... egy csomó pénzt költöttem rá, hogy dolgozhassak... 

Nevetett... 

- Rendben főnök, akkor megyek, mielőtt Christine magához nyúl a sok vendég miatt...

- Rendben... - mosolygott...

Aznap még lassabban telt a munka... az iroda felé nézelődve azon kaptam magam, hogy Andy ajkairól álmodozok...

- Kérhetek egy kávét? - mosolygott rám Ashley... kapucniban és napszemüvegben....

- Nahát, egy újabb Batman... - röhögtem... közben töltöttem egy kávét...

- Ha itt leveszem az álcát... soha nem jutok a kávémhoz... - röhögött - a csajok rögtön szétszednek... 

- nagyképű... - vigyorogtam...

- fogadjuk, egy csokiban... 

- tartom...

Ashley levette a szemüveget... és abban a pillanatban mikor ledobta a kapucnit... hangos sikoltozások közben megrohamozták őt a kávézóban ülő csajok...

- Nyertél... - röhögtem... leesett neki, hogy így is úgy is veszített...

- Mi ez a felfordulás? - nézett ki Andy, az irodából, mikor elmentem előtte...

- a haverod bebizonyította, hogy egy csajmágnes... 

- Fogadtatok?

- Igen...

- Akkor hagyom szenvedni... - röhögött...

Ashley a pult mögött állt mikor visszaértem... és aláírásokat osztott...

- bocs, de csak így tudtam megoldani... - vigyorgott rám...

- Oké, csak ne legyél láb alatt...

Nevetve szolgáltam ki a vendégeket...

Este amikor számoltunk el sem hittem... fel kellett hívnom Joe-t, hogy elmondjam neki mennyi a bevétel...

- Nem mondhatod komolyan, szívrohamom lesz... - Joe majdnem sírt a telefonban....

- Joe... minden megoldódott hála a fiúknak...

- Ez egy hihetetlen szerencse, amit neked köszönhetünk... háláld meg annak a fiúnak... - elvörösödtem...

- Joe...

- Nem úgy értettem, hogy .... na... - Hallottam, hogy szenved... kinevettem...

- Joe, szerinted, mi lenne ha meghívnám egy sütire...

- A nyál is összefut a számban ha a sütijeidre gondolok... - hallottam Joe-t hatalmasat nyelni...

Letettem a telefont... 

- Szereted az édességet? - néztem Andyre

Bólintott...

- Holnap reggel 9kor... várlak itt... - mosolyogtam a kezébe adtam a címemet... egy puszit nyomtam az arcára és hazamentem... - Jó éjt főnök...

8/3 Nincs menekvés...

Másnap reggel dolgozni indultam.. Joe hívott este, hogy készüljek, mert nagy meglepetése lesz... hát jogos...
Először elsétáltam a kávézó előtt ami a kifőzde helyén állt... a táblák le lettek cserélve és a "Kifőzde" felirat helyén Joe's place állt... végre... bent is minden más volt... először is az asztalokon nem állt rusnya terítőn, rusnya művirág... sőt.. az asztalok sem ott álltak ahol azelőtt... még pár munkás pakolta az új üvegasztalokat... A pult mögött Christine állt... vigyorogva...
- Itt meg mi folyik...? - néztem rá...
- Van valami jóakarónk... van egy tippem, hogy a te Batman-ed lesz az...
- Pontosan - lépett be mögöttem Joe.. - Andrew... a kis unokám majdnem kiugrott a gatyájából, amikor elmondtam neki kivel találkoztam...
- cSSSS - intettem le...
- Még mindig nem tudod??? Hogy bírtad ki?
- Nagyon nagy akaraterő és rengeteg alvás a titkom - mosolyogtam...
- Joe - lépett be az emlegetett szamár... ezúttal csak kapucniban... mire Christine olvadozni kezdett... - kérhetnék egy pár palacsintát?
- Persze, a megmentőnknek bármit...
- Áh Cloud... örülök, hogy látlak - mosolygott rám... - hogy vagy?
- Remekül, csak... nem udom elhinni mi folyik itt... megmentetted a kávézót...
- Futja... - mosolygott... - és tudod már, hogy ki vagyok?
- Nem... kibírtam... tudod... nem akarom elrontani a...
- Andy! - lépett be egy hosszú fekete hajú fiú... - a posztert hova tegyük?
- Áhh.. Ashley, ő itt Cloud... - mutatott be... - a posztert add ide... majd én kiteszem...
Ashley... az nem lány név? Bár én beszélek... kicsi felhő... haha...
- Nagyon örülök... - ráztam kezet vele...
- Én is, Andy sokat mesélt rólad... a banda nagyon kíváncsi már rád...
- A banda... - ismételtem...
- Hát te tényleg nem tudod kik vagyunk... - jegyezte meg nevetve...
- haha... nem... - gúnyolódtam...
- Ez szuper... akkor ezennel meghívlak a ma esti koncertre... - vigyorgott rám...
- Köszi, de...
- Nincs kifogás... - Jött oda Joe... - ma este nem dolgoztok... mindkettőtöknek ott a helye a koncerten... méghozzá ezekben... mutatott fel két pólót a kávézó logójával... és mosolygott....
- Ez kegyetlenség... - nyafogott Christine... - én ki akartam öltözni...
- Valamit valamiért... - nevetett fel Joe...
A barátnőmnek nem volt ideje hazamenni, ezért a műszakom alatt nálam aludt, utána pedig együtt készülődtünk...

^_^Andy^_^

A koncertre készültünk, amikor az egyik asszisztens odarohant és szólt, hogy megjött a két lány, akit vártunk... Azonnal kimentem értük, ahogy megláttam Cloud-ot, legszívesebben rögtön megöleltem volna... annyira aranyos volt... mint egy kiscica...

A képzelgésemnek hangos sikítás vetett véget... észrevettek a rajongók és felénk rohantak... de megmenekültünk... berántottam a két lányt az ajtón és biztonságban voltunk...

- Nincs rajtatok a póló... - mosolyogtam.. 

- De elhoztuk! - azzal már fel is vették a ruhájukra...

- Te komolyan valami nagy híresség lehetsz... - vigyorgott a macskanő... 

- Még mindig nem néztél utána?

- Nem... kibírtam, de ma úgyis láthatom... mire ez a nagy felhajtás... - mosolygott vissza rám az ajtóból, majd eltűntek a tömeg felé indulva...

- Ne... - fogtam meg a kezét... - arra menjetek, a tömeg elé kerültök úgy a kordonon belül és nem lesztek összelapítva...

- Rendben... - Christine döbbenten nézett... - alig várom, hogy láthassalak titeket élőben... 

Mosolyogtam rá egyet... de nem azért mert tudta, hogy kik vagyunk, hanem mert nem árulta el Cloudnak.

^_^Cloud^_^

Ez az Andy biztos, hogy valami hatalmas sztár, mert amíg kint várakoztunk majdnem eltaposott minket a tömeg... arról nem is beszélve mekkora sikítozás fogadta, amikor kiszaladt értünk... 

Elkerülve az összetaposás lehetőségét, egy külön útvonalon valahogy pontosan a színpad előtt a kordonon belül kötöttünk ki. Máris valakitől kaptunk egy egy üveg sört és elkezdődött a koncert... Andy hangja eszméletlen... de még hihetetlenebb volt számomra, hogy a tömeg, szinte istenítette őket... 

A végén Andy egy nagyon lassú számot kezdett énekelni... éreztem, hogy könnyek potyognak a szememből, olyan csodálatos volt... csak meredten bámultam őt a színpadon... ő pedig rám nézett... Christine észre vette, hogy sírok... ezért elkapta a karomat és kivonszolt az épület mellé, cigit nyomott a kezembe... 

Miközben szívtam, megnyugodtam...

- Milyen szép hangja van... 

- Ezért sírsz?

- Nem... azért mert vége a titoknak... és elmúlik a varázs... tudod, amig nem tudtam ki ő... addig csak egy ember volt akivel jól el voltam...

- És most?

- Most sztár, aki megkaphatna minden lányt az üvöltő tömegből... mit akarna tőlem...

- Talán nem a tömeg kell neki, hanem valaki aki magáért szereti... nincs menekvés Cloud... te beleestél csúnyán... 

- Lányok... Cloud? - David lépett oda... 

- Dav, te hogy kerülsz ide?

- Épp itt volt dolgom, de te megint cigizel...?

- Ne már... csak... kicsit kiborultam... - nyögtem... 

- Hazavigyelek?

- Ne... épp egy koncert végét várjuk... 

- Minek?

- Mert munkaidőben vagyunk - mutatott Christine a pólókra... Dav nem nagyon foglalkozott Christine-nel, pedig az amióta először meglátta a bátyámat odavolt érte... Dav mindig csak velem vagy a munkájával foglalkozott...

- Miért nem jössz be velünk? - suttogtam...

- Legyen... - David elnyomta a cigimet... majd elindultunk vissza a hátsó úton... Andy tekintete megenyhült, mikor meglátott, de mikor Dav átkarolta a vállamat... elkomorult... sőt... mintha dühös lenne... Többet nem nézett felénk... a koncertnek hamar vége lett... 

- Remek ez a ricsaj... - gúnyolódott Dav, miközben hátrafelé igyekeztünk... 

- Andy köszöni, hogy itt voltatok... - jött felénk Ashley, a hosszú hajú srác... - sajnálja, de most nem tud kijönni...

- Semmi baj... - elszomorodtam... - Ashley... ő a bátyám...

- David... - mutatkozott be nehézkesen...

- A bátyád? - a hajába túrt és egy vigyor futott át az arcán... - örülök, hogy megismerhettelek... most mennem kell...

Azzal eltűnt... hangos röhögés közben...

- Ennek meg mi baja?

- Az hogy lánynevet kapott gyerekkorában... ilyenekkel lógsz Cloud? - nézett rám mérgesen a bátyám...

- Most mi bajod van....? - döbbenten néztem...

- Semmi, gyertek, hazaviszlek titeket... 

Odakint tömeg állt, Dav kocsija a világvégén állt... Miután kitettük Christine-t, Dave a lakásom felé indult... 

- Nálad alhatok? - kérdezte...

- Persze, mi történt a luxus kéróddal?

- Nem mindig jó egyedül Cloud... mondtam már hogy költözz oda... 

- Nekem jó egyedül és amúgy is itt van Rain... 

- Rain egy macska...

- Kérj tőle bocsánatot - emeltem fel a cicát David elé...

- Ne szórakozz...

- Naaaa

- Jó bocs Rain, hogy lemacskáztalak... - Dav elnevette magát végre...

Kinyitottuk a kanapét, hogy elférjünk. David átölelt és úgy aludt el... 

8/2 Mentőakció...

A felszolgálás az kifőzdében nem egy álom munka bár LA-ben minden munka álom... nem voltam a legjobb formában, sikerült totálisan elcsesznem megint valamit... a szerencsétlenségem már bosszantó magasságokba tört... végre belépett Christine... Reggel 8 volt, most váltott...
- Ments meg... - könyörögtem a lánynak... az egyetlen barátnőm mióta itt éltem...
- Megint szerencsétlenkedsz? - nevetett ki...
- Ez most már brutális... tuti, hogy valaki megátkozott...
Az apró csengők jelezték, hogy belépett valaki...
- Nahát... Batman... - ismertem fel... nem volt nehéz... az étteremben csak rajta volt napszemüveg és kapucni...
- Ez meg? - nézett rá a barátnőm...
- Hát... fogalmam sincs hidd el... - de szám mosolyra húzódott, a fiú a pultnál ült le...
- Szia, Kávé van? - kérdezte...
- Nem tudtam, hogy egy szuperhősnek szüksége van kávéra... - mosolyogtam rá... - nem neki nincs... de az emberi oldalamnak van...
- Haha... - töltöttem neki kávét... - és mi szél hozott? Megmentetted már Gotham city lakosait?
- Ne gúnyolódj, nem akarom, hogy megtudd a titkomat...
- Hogy nem vagy normális? - nevettem, mire elmosolyodott...
- Ha tudnád ki vagyok, nem nevetnél ki...
- Hát akkor mondd el és elkerüljük a lelki fájdalmakat amit okozok...
- Nem lehet... elmúlna a varázs... mikor végzel? - kérdezte...
- Most - vágta rá a barátnőm... tetszett neki, hogy valaki érdeklődik irántam... - már végzett...
- Én... de... - dadogtam...
- akkor üljünk le egy asztalhoz... és reggelizz velem...
- Egy feltétellel... ha a reggeli után elmondod, hogy ki vagy...
- Na jó... legyen... - mosolygott meggyőzően...
Palacsintát evett, én csak kávéztam...
- Mióta vagy LA-ben? - kérdezte...
- Három éve...
- Milyen macska?
- Fekete...
- Hogy hívnak? - mosolygott...
- Macskanő...
- Nemáár... komolyan...
- Cloud - vörösödtem el mint mindig...
- Szép név... komolyan... - újabb adag palacsintát tömött a szájába... mikor gusztustalanul elvigyorogta magát... úgy éreztem inkább Joker űl velem szemben...
- Látom éhes vagy... - nevettem...
- Ja nemrég jöttem haza egy... turnéról...
- Óh szóval zenész vagy... - hunyorogtam rá...
- Lebuktam...
Még órákig ültünk ott... mikor belépett a főnököm... egyenesen az asztalunkhoz...
- Cloud, sajnálom, de nem tudlak tovább alkalmazni... az étterem nemsokára bezár... nincs elég forgalmunk... óh... bocs, hogy megzavartalak... - nézett Batmanre...
- Őh... ő... értem... ő itt... - a srác levette a szemüveget és odasúgta...
- Andrew... - kezet fogott a döbbent Joe-val...
- Én nem is tudom mit mondjak... hihetetlen hogy az én éttermemben... de hát sajnos... ez már mit sem számít...
Andrew Batman mosolyogva nézett... kék szemei gyönyörűen csillogtak...
- rossz hírem van... - súgtam oda... - fogalmam sincs, hogy ki vagy.... Ezért kár volt két napig bujkálnod...
Boldogan mosolygott... de visszatette a szemüveget...
- Megmentjük az éttermet... Joe, mennyi idő van? - kérdezte a még mindig meredten álló főnökömet...
- Egy hét...
- Az elég lesz... most muszáj mennem, addig is... örülök Cloud... Andy Biersack vagyok... - mutatkozott be nekem is...
- már kezdtem megszokni a Batmant...
- akkor maradhat... - búcsúzóul egy puszit nyomott az arcomra...
- Te tényleg nem tudod ki ez? - kérdezte Joe, miután távozott...
- Nem és megkérlek, ne is mondd el... akkor elmúlna  a varázs...
- Rendben... - mosolygott
Otthon a gép előtt ültem és a könyvemet írtam... nem sok időm maradt ilyenekre, de amikor csak tudtam ezzel foglalkoztam... az írás lekötött és végtére is LA a lehetőségek helyszíne... hátha egyszer majd híres lehetek...
A neten böngésztem éppen amikor eszembe jutott Andrew Biersack... rá kéne keresni.... NEM
Megőrzöm a varázslatot... mosolyogva nyúltam el a kanapén... Rain rögtön a hasamon feküdt dorombolva
- Képzeld Rain... a szeme pont olyan mint a tiéd... - a cicám értetlenül nézett...
- Ne aggódj... biztos nem érdeklem annyira... csak az tetszik neki, hogy nem tudom kicsoda...
- Grrrr - Rain dorombolása hangosabb volt mint a mennydörgés...
- Na, hát te aztán... nem vagy valami jó beszélgetőpartner... - a telefonomért nyúltam és a bátyámat tárcsáztam...
Nem értettem hozzá, valami jogi tanácsadó volt egy zenei cégnél... nem is akartam érteni...
- Joe-nak reklámoznia kéne a helyet... - okoskodik...
- David, nem azért hívtalak, hogy kioktass...
- Ne puffogj, csak jót akarok...
- Jó hát ha minden jól megy ez az Andy segíteni fog...
- Milyen Andy?
- Valami Biersack... betévedt az étterembe és...
- Biersack? - hallottam, hogy már rá is kezdene... - az a....
- NEEE - kiabáltam a telefonba... - le kell tennem... - azzal rácsaptam a telefont, mielőtt kiderül számomra, hogy ez a srác kicsoda...
- Rain... ez nehezebb lesz mint gondoltam... mindenki tudja ki ő... csak én nem...
Rain elégedett dorombolással fejezte ki háláját, amiért simogatni kezdtem...