^_^David^_^
Mélyen magamba szívtam Cloud édes illatát... nehezen fogtam vissza magam... életem legnagyobb kihívása volt ez... Cloud halkan szuszogott... már aludt.
Könnyeimmel küzdöttem, mégis jobb lenne ha hazamennék... felálltam és öltözni kezdtem...
- Hova mész? - nyögött
 |
| "Megbánod, ha a húgomra nézel még egyszer..." |
- Csak... inni...- sóhajtottam, ittam majd visszamásztam mellé, de ezúttal odafigyeltem, hogy a lehető legkevésbé érjek perzselő bőréhez... ő a húgod... hajtogattam magamnak... ma amikor az a hülye azt hitte, hogy Cloud a barátnőm, láttam, hogy ideges lett... távol kell tartanom a húgomtól... ő csak az enyém... a szám remegett az idegességtől...
Reggel idegesen mentem dolgozni, aminek eredménye ez lett, hogy jól beolvastam az első ártatlan titkárnőnek, aki szembejött velem...
Borzalmas napom volt...
^_^Cloud^_^
Dav ideges volt amikor elment... hihetetlen, hogy fel tudja húzni magát mindenen...
- Jó reggelt... - léptem be
Legnagyobb meglepetésemre a hely tömve volt fekete ruhás emberkékkel... mintha a tegnapi koncerten lévők nagy része bezsúfolódott volna a kis kávézóba.
- Neked is... - mosolygott rám Christine... - valaki már vár... - mutatott az iroda felé...
Mit akarhat kora reggel Joe... gondolkoztam, de nem Joe várt...
- Szia... - mosolygott rám a szupersztár...
- Jó reggelt...
- Cloud... szeretnék bocsánatot kérni tőled, amiért tegnap úgy eltűntem...
- gondolom elfoglalt voltál...
- nem, csak... féltékeny...
- ?????????
- A srác aki veled volt, azt hittem, hogy...
- Ő a bátyám...
- Igen, már Ash elmondta...
Lehajtott fejjel állt előttem... olyan magas volt...
- De Andy, miért voltál féltékeny, hiszen... nem is... ismersz...
 |
| "Remélem adsz rá esélyt, hogy megismerjelek..." |
Hirtelen magához húzott és szorosan ölelt... és egy puszit nyomott a homlokomra...
- Remélem adsz rá esélyt, hogy megismerjelek...
Az első sokkból magamhoz térve hátrébb léptem. És kék szemeit fürkésztem...
- Rendben... - mosolyogtam
- Ennek örülök... - helyet foglalt a székben, ami korábban Joe széke volt...
- Mit csinálsz? - kérdeztem...
- Dolgozok... Joe szabira ment... - mosolygott...
- Egy akkora sztár mint te... dolgozik?
- Na látod, ezért jó, ha valaki nem tudja, hogy ki vagy valójában... - elhúzta a száját... - jó lenne, ha elhinnéd, hogy nem vagyok olyan... mint amilyennek hisznek...
- Ne haragudj, csak nehezen hiszem el, hogy ez komoly...
- Pedig az... egy csomó pénzt költöttem rá, hogy dolgozhassak...
Nevetett...
- Rendben főnök, akkor megyek, mielőtt Christine magához nyúl a sok vendég miatt...
- Rendben... - mosolygott...
Aznap még lassabban telt a munka... az iroda felé nézelődve azon kaptam magam, hogy Andy ajkairól álmodozok...
- Kérhetek egy kávét? - mosolygott rám Ashley... kapucniban és napszemüvegben....
- Nahát, egy újabb Batman... - röhögtem... közben töltöttem egy kávét...
- Ha itt leveszem az álcát... soha nem jutok a kávémhoz... - röhögött - a csajok rögtön szétszednek...
- nagyképű... - vigyorogtam...
- fogadjuk, egy csokiban...
- tartom...
Ashley levette a szemüveget... és abban a pillanatban mikor ledobta a kapucnit... hangos sikoltozások közben megrohamozták őt a kávézóban ülő csajok...
- Nyertél... - röhögtem... leesett neki, hogy így is úgy is veszített...
- Mi ez a felfordulás? - nézett ki Andy, az irodából, mikor elmentem előtte...
- a haverod bebizonyította, hogy egy csajmágnes...
- Fogadtatok?
- Igen...
- Akkor hagyom szenvedni... - röhögött...
Ashley a pult mögött állt mikor visszaértem... és aláírásokat osztott...
- bocs, de csak így tudtam megoldani... - vigyorgott rám...
- Oké, csak ne legyél láb alatt...
Nevetve szolgáltam ki a vendégeket...
Este amikor számoltunk el sem hittem... fel kellett hívnom Joe-t, hogy elmondjam neki mennyi a bevétel...
- Nem mondhatod komolyan, szívrohamom lesz... - Joe majdnem sírt a telefonban....
- Joe... minden megoldódott hála a fiúknak...
- Ez egy hihetetlen szerencse, amit neked köszönhetünk... háláld meg annak a fiúnak... - elvörösödtem...
- Joe...
- Nem úgy értettem, hogy .... na... - Hallottam, hogy szenved... kinevettem...
- Joe, szerinted, mi lenne ha meghívnám egy sütire...
- A nyál is összefut a számban ha a sütijeidre gondolok... - hallottam Joe-t hatalmasat nyelni...
Letettem a telefont...
- Szereted az édességet? - néztem Andyre
Bólintott...
- Holnap reggel 9kor... várlak itt... - mosolyogtam a kezébe adtam a címemet... egy puszit nyomtam az arcára és hazamentem... - Jó éjt főnök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése