- Te mire vársz? - mosolyogtam rá... miközben csupa liszt voltam a sütögetéstől...
Imádtam édességet gyártani, de enni kevésbé...
Úgy nézett rám az ajtóban állva, mint aki rossz helyen van...- Ez egy cukrászüzem? - döbbenten állt a rengeteg édesség fölött....
- Én nem tudtam mit szeretsz... - mosolyogtam... egy kávét nyomva a kezébe... - ezen kívül...
- Le kéne vinni eladni a kávézóban, mert ha én ezt megeszem, akkor tuti hogy beteg leszek.... - vihogott... - ráadásul elhíznék...
- azt kétlem... de levihetjük... - ez egész jó ötletnek tűnt...
Rain folyamatosan Andy lába körül tekergett...
- Ő lenne Rain? - kapta fel Andy... - hát neked milyen szép szemed van...
- Nahát... kedvel téged...
- Mondtam, hogy őrült macskás nő vagy... a cica nem engem szeret... hanem a macskamentát... elővett a zsebéből valami zöld cuccot...
- rafinált vagy... a macskát sikerült megnyerned...
Maga felé húzott és megcsókolt...
- Remélem a gazdáját könnyebb lesz... és nem kell hozzá trükközni... - lassan finoman csókol, mikor kopogtak...
- David - nyitottam ajtót...
- itt maradt a... helló... - nézett Andyre gyilkos szemekkel... - ugye nem zavartam meg valamit?
- Nem, mi csak levisszük a sütiket - kapott fel egy tálcát Andy...
- Most már cukrász vagy Cloud? - nevetett gonosz kacajjal...
- Mit hagytál itt Dav?
- Az órámat... de már megyek is...- ördögi vigyor jelent meg a szája sarkában... láttam már ilyennek... mindig ezt csinálta, ha valaki szerinte nem hozzám való... - jók legyetek...
Elviharzott...
Később a kávézó felé sétáltunk a tálcákkal... Christine a pultban állt és az egyik zenekari taggal dumált...
- Hé CC... jó hogy itt vagy... - szólt Andy mikor odaértünk. - Ő itt Cloud....
- Óh értem... Chris vagyok ... CC... mindenkinek... - vihogott... vicces figura volt... állandóan jókedvű és mindig nevettetett másokat...
A sütik pillanatok alatt fogytak el, miután Andy kitalálta, hogy mennyiért árulja őket Christine. Joe el volt ragadtatva...
Beálltam a pultba segíteni, akkora volt a forgalom.
David egyszer csak előkerült a semmiből...
- Egy kávét...
- Neked is szia... - nyögte Christine....
- Hagyd csak, ma nincs jó kedve... - súgtam oda a barátnőmnek...
Kiszolgáltam a bátyámat...
- Cloud... ez a fiú...
- ... tudom, nem hozzám való....
- ha tudod akkor miért?
- Semmi közöd hozzá Dav, hogy kivel vagyok együtt... mindig ezt csinálod... jó lenne ha leszállnál a magas lóról... és kinyitnád a szemed...
- Kösz a kávét... - állt fel és hagyott faképnél...
^_^David^_^
Éreztem, hogy elszakad a cérnám, ezért inkább faképnél hagytam Cloud-ot... kint Christine kapott el...
- David, miért bántod őt? - átlátott rajtam?
- Miért ütöd az orrod mindenbe...
- Dav én...
- Rajongd te is körül ezt a hülye csajbandát... ne engem fárassz...
- Hogy mondhatsz ilyet? Évek óta szeretlek, de te észre sem veszel...
Azzal beszáguldott... miért bántottam meg? A falnak vetettem a hátamat... miért kell így lennie...
Alattomos módon elbújtam az autómban, onnan lestem őket... Andrew és Cloud kézen fogva távoztak... éreztem, hogy elönt valamiféle elmondhatatlanul mély féltékenység...
Christine épp zárni készült... mögé léptem és átöleltem, tudtam, hogy mit akar és ezúttal megkapja...
- Sajnálom... - suttogtam a fülébe...
- Nem haragszom rád... nem tudnék... - szemeibe könnycseppek gyűltek... utálom, ha egy nő sír... de tartottam magam... és megcsókoltam... undorodtam magamtól, az úton a háza felé győzködtem magamat, hogy így lesz a legjobb...
Az ágyba fektettem és fölé hajoltam... A szemei elárulták... boldogságban úszott az érintésemtől...
Levetkőztettem... a teste nem olyan tökéletes, mint Cloudé, de mindegy is... azért élveztem az együttlétet vele... Magamhoz húztam miután felöltöztem... de mikor mosolyogva hozzám bújt... én felálltam és otthagytam...
- Ne haragudj... de mennem kell - suttogtam...
Másnap az irodában ültem, amikor Cloud hívott... zokogva...
- Christ megölték... - suttogta...
- Hogyan? - döbbenten ültem.... - és hol, meg... mi???? átmenjek?
- Nem kell... Andy itt van... a lakásától nem messze van egy bolt... oda indult... az utcán valaki... elvágta a torkát...
Andy ott van... már megint... és most még Christine halála is... Éreztem, hogy menten megőrülök...
- Jól van Cloud, akkor este átmegyek... - suttogtam a telefonba - és... részvétem... Christine igazán kedves lány volt...
- Tudom... - hallottam, hogy sír...
Hazamentem. Nem tudtam tovább ott ülni... hogy halhatott meg az a lány... ráadásul a rendőrök faggatni fognak, hiszen, előző este együtt voltunk... Mibe keveredtem megint... a fejemet a kormányra hajtottam... és elaludtam a lakás előtt a kocsiban... álmomban láttam Christine testét... véres volt...
- NEEE! - sikított...
Mire riadtan felébredtem... már este volt... elindultam Cloud lakásához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése