2013. június 29., szombat

10/8 Támadás...

Egészen más volt a világ ebből a szemszögből... minden megváltozott körülöttünk a vándor vámpírok csapata hatalmas volt és nem hátrált meg semmitől... A városon hamar átjutottunk, az emberek csak döbbenten álltak... nem nyúlunk hozzájuk... Saguna is és Andy is tévedett... a vándorok nem az emberekre vadásztak... Saguna azért félt annyira, mert tudta, hogy Jayy érte jött el...
Most pont úgy nézett ki, mint amikor először jelent meg a látomásomban... de már nem félelmetesnek, hanem a végtelennek ígérkező életem értelmének láttam...

Dahvie is már sokkal higgadtabb volt mint előző életében... ő vezette a csapatokat, a városban...
Juliet, Jayy és én elindultunk Saguna háza felé... oda nem kell több ember...
Figyeltem Dahvie gondolatait, ami kisebb erőfeszítésbe került, mert utált engem és próbált kizárni a fejéből, de csak jót mulattam rajta...
A házhoz érve tudtam előre ki van ott...
- Két öreg ember, Saguna, Andy és Ashley...
- Két öreg?
- Várj még van ott... az a fiú... akit te hoztál ide Juliet... és van valaki még, de nem a házban... csak figyel...
- CC... a fiú... de ki figyel?
- Azt nem tudom... de nincs ellenünk... ez a valaki pártatlan egyenlőre...
- Hatan, három ellen... nem rossz arány... - mosolygott Saguna kilépve a tengerpartra... Jayy a mellkasához húzott, amikor Andy kilépett... Láttam rajta, hogy fájdalmat okoz neki a látvány, de csak mosolyogni tudtam rajta... átvert... megérdemli... és Julietet is átverte annak idején... duplán megérdemli...
CC fejét vizsgáltam... mintha minden gondolata Saguna lenne... ez az... megpróbáltam felé irányítani a látomást, amiket Jayy fejében láttam azelőtt... de nem próbáltam még, nem tudtam, hogy működik e....
Rám emelte tekintetét... Ashley- vel együtt... megértették... lassan elindultak felénk... és mellénk álltak... Saguna a jégszívű... miatta van minden... sugalltam Andy felé és bár nem volt vámpír... megértette... Juliethez lépett... azóta nem is találkoztak... térdre rogyott előtte...
- Sajnálom... - Juliet fejében képeket láttam, amin mosolyogtam... végre... az agya és cselekedetei összehangolódtak... Andy felállt és ő hozzábújt...
- Azt hiszem, az állás ezzel megfordult...- Jayy-hez simulva mosolyogtam Saguna jeges érzésein... most értette meg... az egész csak a bosszúról szólt....
Saguna lépett egyet, de nem mert egyedül támadni...
Kain és Judas, viszont nem értettek semmit... az agyukhoz nem fértem hozzá... ősi vámpírok voltak... a hármak közül ketten... a harmadik... ezen az oldalon áll... éreztem, de nem tudtam ki az... csak őt hallgatnák meg...
- Jayy... tudod, hogy ki az ősi vámpír közülünk? - néztem rá...
- Juliet! - Kiáltott oda... majdnem elkésett... a két vámpír Sagunával támadásba lendült, de Juliet eléjük ugrott...
- ÁLLJ!!! Kain, Judas a testvéreim vagytok... hallgassatok meg... - Azzal bevonultak a házba hárman... Saguna őrjöngött... a terve kiderült...
* minden simán ment volna, ha Alex nem lát Monroe fejébe... minden elbukott... a szökés még megmenthet... *
- El akar szökni... - suttogtam Jayy kicsit elengedett, de ekkor Anne elkapta Saguna torkát...
- Ha megpróbálod, te szuka, megöllek...
- Jó kis belépő drágám... - Ashley vigyorgott... - tudtam, hogy valami nagy dolog dog történni... ezért megkértem Anne-t hogy kint bújjon el és figyeljen...
- Alex, sajnálom, ha durva voltam - fogta továbbra is Sagunát régi barátnőm - de nem árulhattam el magam előtted... én nem látok a fejekbe... és Saguna... ő változtatott át és dobott oda Ashleynek, mint egy kutyát... Ash kedves volt velem... és felépültem mellette... ez a nő mindenkit átvert... Andy-t mikor odaadta magát neki, Julietet, mert elvette tőle Andy-t... Téged, mert Andyt irányítva ideédesgetett... Ashleyt, mert engem is irányítani akart... de nem ment... de mégis akit a leginkább átvert... az Jayy... mutatott az engem ölelő felé...
- Mi?
- Jayy... ez a nő... ő változtatott téged át, mert már akkor csak a hatalom járt az eszében... mindenkin át néz... eddig befolyásolni tudta Kaint és Judast, de most... Juliet mindent elmond nekik és Saguna elveszít mindent amiért annyit gonoszkodott éveken át...
- Anne, te ezt mind honnan tudod? - néztem rá... Ashley válaszolt...
- Mikor Saguna átváltoztatta... valami csoda történt... mindenről tud, ami körülötte történik... hihetetlen nem? minden apró rezdülést, minden változást észlel a környezetében... gyönyörű és okosabb mindenkinél...
Anne rámosolygott Ashley-re, majd folytatta... még mindig Sagunát szorongatva...
- Tehát, most Juliet, Kain és Judas kitalálják mi lesz a büntetése... egyenlőre a halál tűnik megváltásnak... - Saguna őrült módjára próbált kiszakadni Anne szorításából, és amikor sikerült neki, egyenesen felém rontott... a torkomnak esett... hallottam a reccsenést, morgást... de azt hiszem elájultam...
Nem tudom mi történt, de valami új helyen vagyok... itt minden sötét...
- Egy darabig a vendégem leszel... - suttogta egy hang...
- Te meg ki vagy?
- A Sötétség ura...
- Megmutatod magad?
- Nincs testem, de alakot tudok ölteni, kit látnál szívesen?
- Valakit akit nem ismerek... nem akarok senkit a helyedben látni... öltsd magadra a saját alakodat...
- rendben...
Dave lépett elém...
- Dave?
- Hát igen, mit szólsz, együtt éltél egy démonnal... éveken át és soha nem tűnt fel...
- Azt hittem bajban vagy...
- Nem én nem...
- Velem mi lesz?
- Jayy kell hogy meg mentsen, de most... el van foglalva... - mosolygott rám szomorúan - nézd csak...
Egy vérrel teli kehelyre mutatott... aminek tükrében láttam mi történik... Saguna őrjöngése alábbhagyott... Jayy és Ashley lefogták, miközben várták, hogy az ősök döntsenek...
- Hogy hallottam Juliet gondolatait amikor ő is ősi vámpír?
- Ez egyszerű... engedte, hogy halld őt...
Tovább néztem...
- ha a homokóra lejár... az életednek vége... végleg... - mosolygott egy hatalmas szerkezetre mutatva...
- Ígérd meg, hogy Jayy túléli...
- Rendben, megígérem...
Tovább néztem mi történik....
"Ha a homokóra lejár..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése