- Ez a kis csaj a fejemben kutatott... - őrjöngtem... - Saguna tönkre tett... és most rám küld egy embert, hogy nézzen a fejembe...
Eltörtem a karjaim közt lévő lány vállát... közben magamba szívtam az illatát. Undorító... eldobtam a testet...
- Jayy, miért nem jössz ide kicsit... - Dahvie hozzám simult, amikor odaléptem... - ugye, hogy jobb így...
Alex:
- WOOAAAHH - kiáltottam fel, mikor magamhoz tértem... - ezek... - de inkább elhallgattam.... rádöbbentem hogy Ashley vendégszeretetét élvezzük és nem kéne beszámolnom a két vámpír nemi életéről...
- Minden rendben... - nyújtózkodott mellettem Andy a kanapén
- Hát... érdekes látomásokkal gazdagodtam...- próbáltam elfelejteni az előző képet... éreztem, hogy az agyam sötétté válik és ezt nem akartam...
- Megtanulhatod kizárni... - suttogta
- Az nagyon, nagyon jó lenne
Könny cseppek folytak a szememből... a lányra gondoltam akinek teste csak úgy... holtan összeesett...
- Mehetünk - lépett elénk Ashley és Anne...
- Menjetek kocsival... ennyi embert nem tudok magammal vinni...
- Majd én megyek kocsival... vidd őket... - mondtam magabiztosan... Ashley hozzám vágta a kulcsot...- Karcolás se legyen rajta... - vigyorgott...
A régi ház felé hajtottam... nem volt ott senki, de mégis innen indultam... itt éltem amíg nem tudtam ki vagyok... szükségem volt rá, hogy lássam, talán utoljára... Eszembe jutott, amikor megvettük a házat... Anne még ember volt... Dave... vajon hova tűnt... Mike nem őrült még meg... én pedig... nem egy csapat vámpírnak próbáltam segíteni, hogy megóvják az emereket egy másik csapat vámpírtól... Elmerengtem...
* a lányt látom... az illata ide vonzott ebbe a házba*
Sikítva fordultam meg, de már késő volt... szembe találtam magam vele...
- Jayy... - suttogtam...
 |
| "maradj nyugton, vagy megöllek..." |
- Jayy... ne dobálózz máár... - nyávogott Dahvie
- ah... - nyögtem, miközben talpra próbáltam állni...
- Nahát, hoztál husikát? - nézett rám vörös szemekkel az előbbi...
- Nem... őt nem bánthatod... ő az enyém... - mosolygott Jayy ördögien...
Ahogy visszacsúsztam a földre, felém lépett és odahajolt...
- Maradj nyugton, vagy megöllek...
- Had één... - ez a másik idegesítő... Jayy pedig félelmetes...
- Tudom, hogy a fejembe látsz... ezért nem hagyhatom, hogy segíts Sagunának... meg kell őt büntetnem... mert összetörte a szívemet...
- Ne mondj ilyeneket... a szíved az enyém... - mosolygott rá a másik...
* nem kell hogy tudd, de csak eszköz vagy a kezemben... * hallottam a gondolatait, miközben ezt mondta:
- hát persze... a tiéd... - azzal otthagyott a másikkal...
- Dahvie vagyok... - nyögte ahogy odalépett szagolgatni kezdett... - jó illatú a véred... ez nehéz lesz...
Megpróbáltam a falba fúródni előle... Annyira közel volt, hogy éreztem a leheletét... halott szaga volt... furcsa... a többi vámpíron nem éreztem ilyet...
- Megkóstolnálak... - a haja a vállamat érintette... - és ahhoz képest, hogy lány vagy... egész jól nézel ki...
Felemelt és az ágyra dobott... reccsent a lábam...
- Eltörted a lábamat, te állat... - üvöltöttem...
Fölém mászott és végignyalta a nyakamat... a következő pillanatban már éreztem a fogát a húsomba mélyedni... majd hörgő üvöltéssel leesett rólam...
- A te szíved az enyém... nem fordítva...- suttogta Monroe a másik szívét a kezében fogva... forgott a világ...
- Megölted... - suttogtam... - pedig ő szeretett...
- Ő nem tudott szeretni, csak egy fantom volt... egy test... lélek nélkül... nem vámpír volt, hanem gólem... én hoztam létre, hogy mellettem legyen... vámpír alakja volt, de étvágya csillapíthatatlan... rossz hírem is van... most... át fogsz változni... - mosolygott...
Mellém ült, eldobva a szívet... és most valóban éreztem a fájdalmat... fogai nyomán vér patakzott az ágyra... mindent láttam...
* Jayy és Saguna mint a gyerekek játszottak a tengerparton.. Saguna átváltoztatta őt... Jayy szerette, de Saguna... és Andy?.... Jayy őrjöng... meg akarja ölni mindkettőt... Juliet közbelép, de ő is szomorú... Andy az övé volt... elátkozza... így lett a Köd...*
- Az egész háború... a szerelemről szól... - suttogtam... mire Jayy elégedett mosollyal bólintott... saját vérét a számba csöpögtette...
- Nem sokára visszajövök... addig érezd magad otthon... találsz vért... bőven...
A ház sarkában fuldokoltam... a levegő távozott a tüdőmből... éreztem, hogy sorban leállnak a szerveim... de a szívem tovább dobogott... meg kell bosszulnom mindent... csak felhasználtak és Jayy-nek igaza van... tudom, hogy ki áll majd mellénk... körbenéztem... egyetlen test mozdult... azonnal odaugrottam és már ittam is a vérét... nem gondoltam, hogy ennyire fogom élvezni...
- Láttam mi történt... - suttogtam... - a fejedben
- Tudom...
- Van valaki... aki segíthetne...
- Segíteni akarsz... nekem? - döbbenten nézett rám
- Persze... megértem a bosszúdat... - a lelkembe sötétség költözött... - engem is csak kihasználtak...
- Ki az aki segítene...
- a boszorkány, aki elátkozta Andy-t... Juliet...
- Akkor menjünk érte... de előbb... - odajött és megcsókolt... a számba mélyesztette fogait...
Jayy:
A vére édes volt mint a méz... valami történt... Saguna iránti dühöm csillapodott, amikor Alex kimondta, hogy megért... nem akartam mást hirtelen csak őt... fekete hajába túrtam és a testem feléledt...
Magamba szívtam édes illatát... végre...
Miközben rajta feküdtem egyszer csak elkomolyodott...
- És te nem fogsz kihasználni?
- Nem... hiszen semmi titkom nincs előtted... nem is lehetne...
- Akkor jó - A számba harapott... éreztem saját véremet keveredni az övével... tökéletes elegy...
- De bosszúra vágyom...
 |
- Akkor mellettem állsz?
- Egyértelmű...
Újra a szájába haraptam, majd pár mozdulattal letéptem róla a ruháit... csak mosolyogva nézte a műveletet... felállt, a felhoz húzott... a lábaival tartotta magát rajtam... Csókjai tökéletesek voltak...
Alex:
Mikor magamhoz tértem a kábulatból, amit a vér és Jayy illata okozott, Juliethez indultam, de nem tudtam, merre keressem... Jayy ottmaradt a házban, hogy helyre rakja Dahvie-t a tempó amivel közlekedni tudtam meglepett, de nem csak az...
A szagok, a színek változtak, de ez nem volt nekem annyira meglepő, hiszen korábban is láttam már a vámpírok szemével. Jayy gondolatait figyeltem, visszaépítette Dahvie-be a testrészeit...
- Na most már kész... - jelezte nekem... tudta, hogy figyelem... - koncentrálhatsz Julietre...
Úgy tettem... Juliet gondolatai kuszák és szivárványosak, mint Dahvie haja... de azért meglett... a hegy lábánál volt, ahol először találkoztunk...
Egy kerítésen ücsörgött és dohányzott???Szomorú volt...
- Juliet... - kezdtem... - mi történt?
- Tudod, a fejébe láttál mindenkinek... neked kéne a legjobban tudnod... végre levetkőzhetem az idióta föld gyermeke álcát...
- Akkor velünk tartasz?
- Még szép... túl rég óta várok erre az esélyre... - mosolygott először őszintén.
- Akkor menjünk... - mosolyogtam...
Lepattant a kerítésről és rohanni kezdtünk az új szövetségeseink felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése