8/1 A fáradtság... (bevezető...)

Ez is természetesen csak velem történhet meg...

fáradtan omlottam a liftbe, miután az ajtó kinyílt... két műszakban dolgozni irtó fárasztó...
Fene a pofáját ennek a rohadt Christine-nek... miért nem tudott ma bejönni...
A lift ajtó végre kinyílt... hetedik emelet... igen... csupa szerencsétlenség az életem... hetes ház hetedik emelet... fekete macskám van... és a nevem Black... anyám humorának köszönhetően ráadásul a keresztnevem Cloud... borzalmas... elhiheti mindenki, hogy egész életemben csúfoltak, de anyám halála után ez már nem zavart...
Az ajtót bezártam magam után és végre keresztbe dőltem a kanapén... Rain a hátamon élesítette a körmeit... hát igen, az én névadásom sem épp fantáziadús...
Felkeltem és rájöttem, hogy reggel van, ma szabadnapos vagyok... végig alszom a napot... gondoltam, de Rain nyávogással jelezte éhségét...
- Rendben... - nyögtem és az apró konyhába mentem... - kell macskakaja... meg emberkaja is...
Végül összevágtam a maradék felvágottat, amit soha nem ettem meg... és odaadtam a cicának, aki hálásan dorombolt az ételnek...
Takarítottam és elindultam boltba... ennünk csak kell valamit...
A bolt alig pár saroknyira volt... szokás szerint eleredt az eső, beleléptem egy pocsolyába és lefröcskölt egy autó...
- na persze... - Dünnyögtem... mire válasz érkezett....
- Rossz nap? - Mosolygott rám...
- Ha ki akarsz rabolni, nem kell, hogy jó pofizz... - a fiún kapucni és az eső ellenére napszemüveg volt....
- Nem - nevetni kezdett... - ja értem.. de nem... csak nem akarom, hogy felismerjenek...
- Értem... - akkor bolond... majd elindultam a bolt bejárata felé, de az idegen utánam kullogott... - tuti nem fogsz kirabolni ugye?
- Nem... csak cigiért megyek... a boltba, de ha zavar... akkor mehetek előtted...
- Nem... csak ha mellettem jössz, akkor félő, hogy téged talál el a szerencsétlenségem...
- Nem félek...
- Remek... bátor vagy...
A boltban azt hittem sikerült leráznom... de aztán kifelé...
- Figyelj csak, arra gondoltam, hogy folytathatnánk valamikor ezt a csevegést... - Mosolygott... - ha megadnád a számod...
- Nézd... rengeteget dolgozom... nem nagyon érek rá... olyan emberekkel találkozni akiknek még a nevét sem tudom...
- Nem akarom megmondani... tök, jó, hogy úgy beszélgethetek valakivel, hogy az nem tudja ki is vagyok valójában... - nevetett...
- Te komolyan... - ez azt hiszi magáról, hogy valami sztár... - rendben... akkor hogy hívjalak?
- Batman...
Annyira nevetni kezdtem, hogy kicsordult a könnyem...
- Rendben... akkor majd jelzek a lámpámmal, ha látni akarlak...
- gúnyolódj csak... - nevetett... - megmondod legalább azt, hogy hol dolgozol?
- Persze... ott - mutattam az étterem felé, ahol szinte az életemet éltem... - de most mennem kell... a cicám éhes....
- Őrült macskás csaj vagy? - ő beszél???? - akkor te leszel a Macskanő...
- Örültem a... szerencsének.. vagy mi... kedves Batman...
A lakásban is mosolyogtam... ha ugyan őrült is volt, legalább feldobta a napomat... kimerült voltam és este már dolgoznom kell... egész délután aludtam...