8/2 Mentőakció...

A felszolgálás az kifőzdében nem egy álom munka bár LA-ben minden munka álom... nem voltam a legjobb formában, sikerült totálisan elcsesznem megint valamit... a szerencsétlenségem már bosszantó magasságokba tört... végre belépett Christine... Reggel 8 volt, most váltott...
- Ments meg... - könyörögtem a lánynak... az egyetlen barátnőm mióta itt éltem...
- Megint szerencsétlenkedsz? - nevetett ki...
- Ez most már brutális... tuti, hogy valaki megátkozott...
Az apró csengők jelezték, hogy belépett valaki...
- Nahát... Batman... - ismertem fel... nem volt nehéz... az étteremben csak rajta volt napszemüveg és kapucni...
- Ez meg? - nézett rá a barátnőm...
- Hát... fogalmam sincs hidd el... - de szám mosolyra húzódott, a fiú a pultnál ült le...
- Szia, Kávé van? - kérdezte...
- Nem tudtam, hogy egy szuperhősnek szüksége van kávéra... - mosolyogtam rá... - nem neki nincs... de az emberi oldalamnak van...
- Haha... - töltöttem neki kávét... - és mi szél hozott? Megmentetted már Gotham city lakosait?
- Ne gúnyolódj, nem akarom, hogy megtudd a titkomat...
- Hogy nem vagy normális? - nevettem, mire elmosolyodott...
- Ha tudnád ki vagyok, nem nevetnél ki...
- Hát akkor mondd el és elkerüljük a lelki fájdalmakat amit okozok...
- Nem lehet... elmúlna a varázs... mikor végzel? - kérdezte...
- Most - vágta rá a barátnőm... tetszett neki, hogy valaki érdeklődik irántam... - már végzett...
- Én... de... - dadogtam...
- akkor üljünk le egy asztalhoz... és reggelizz velem...
- Egy feltétellel... ha a reggeli után elmondod, hogy ki vagy...
- Na jó... legyen... - mosolygott meggyőzően...
Palacsintát evett, én csak kávéztam...
- Mióta vagy LA-ben? - kérdezte...
- Három éve...
- Milyen macska?
- Fekete...
- Hogy hívnak? - mosolygott...
- Macskanő...
- Nemáár... komolyan...
- Cloud - vörösödtem el mint mindig...
- Szép név... komolyan... - újabb adag palacsintát tömött a szájába... mikor gusztustalanul elvigyorogta magát... úgy éreztem inkább Joker űl velem szemben...
- Látom éhes vagy... - nevettem...
- Ja nemrég jöttem haza egy... turnéról...
- Óh szóval zenész vagy... - hunyorogtam rá...
- Lebuktam...
Még órákig ültünk ott... mikor belépett a főnököm... egyenesen az asztalunkhoz...
- Cloud, sajnálom, de nem tudlak tovább alkalmazni... az étterem nemsokára bezár... nincs elég forgalmunk... óh... bocs, hogy megzavartalak... - nézett Batmanre...
- Őh... ő... értem... ő itt... - a srác levette a szemüveget és odasúgta...
- Andrew... - kezet fogott a döbbent Joe-val...
- Én nem is tudom mit mondjak... hihetetlen hogy az én éttermemben... de hát sajnos... ez már mit sem számít...
Andrew Batman mosolyogva nézett... kék szemei gyönyörűen csillogtak...
- rossz hírem van... - súgtam oda... - fogalmam sincs, hogy ki vagy.... Ezért kár volt két napig bujkálnod...
Boldogan mosolygott... de visszatette a szemüveget...
- Megmentjük az éttermet... Joe, mennyi idő van? - kérdezte a még mindig meredten álló főnökömet...
- Egy hét...
- Az elég lesz... most muszáj mennem, addig is... örülök Cloud... Andy Biersack vagyok... - mutatkozott be nekem is...
- már kezdtem megszokni a Batmant...
- akkor maradhat... - búcsúzóul egy puszit nyomott az arcomra...
- Te tényleg nem tudod ki ez? - kérdezte Joe, miután távozott...
- Nem és megkérlek, ne is mondd el... akkor elmúlna  a varázs...
- Rendben... - mosolygott
Otthon a gép előtt ültem és a könyvemet írtam... nem sok időm maradt ilyenekre, de amikor csak tudtam ezzel foglalkoztam... az írás lekötött és végtére is LA a lehetőségek helyszíne... hátha egyszer majd híres lehetek...
A neten böngésztem éppen amikor eszembe jutott Andrew Biersack... rá kéne keresni.... NEM
Megőrzöm a varázslatot... mosolyogva nyúltam el a kanapén... Rain rögtön a hasamon feküdt dorombolva
- Képzeld Rain... a szeme pont olyan mint a tiéd... - a cicám értetlenül nézett...
- Ne aggódj... biztos nem érdeklem annyira... csak az tetszik neki, hogy nem tudom kicsoda...
- Grrrr - Rain dorombolása hangosabb volt mint a mennydörgés...
- Na, hát te aztán... nem vagy valami jó beszélgetőpartner... - a telefonomért nyúltam és a bátyámat tárcsáztam...
Nem értettem hozzá, valami jogi tanácsadó volt egy zenei cégnél... nem is akartam érteni...
- Joe-nak reklámoznia kéne a helyet... - okoskodik...
- David, nem azért hívtalak, hogy kioktass...
- Ne puffogj, csak jót akarok...
- Jó hát ha minden jól megy ez az Andy segíteni fog...
- Milyen Andy?
- Valami Biersack... betévedt az étterembe és...
- Biersack? - hallottam, hogy már rá is kezdene... - az a....
- NEEE - kiabáltam a telefonba... - le kell tennem... - azzal rácsaptam a telefont, mielőtt kiderül számomra, hogy ez a srác kicsoda...
- Rain... ez nehezebb lesz mint gondoltam... mindenki tudja ki ő... csak én nem...
Rain elégedett dorombolással fejezte ki háláját, amiért simogatni kezdtem...

8/1 A fáradtság... (bevezető...)

Ez is természetesen csak velem történhet meg...

fáradtan omlottam a liftbe, miután az ajtó kinyílt... két műszakban dolgozni irtó fárasztó...
Fene a pofáját ennek a rohadt Christine-nek... miért nem tudott ma bejönni...
A lift ajtó végre kinyílt... hetedik emelet... igen... csupa szerencsétlenség az életem... hetes ház hetedik emelet... fekete macskám van... és a nevem Black... anyám humorának köszönhetően ráadásul a keresztnevem Cloud... borzalmas... elhiheti mindenki, hogy egész életemben csúfoltak, de anyám halála után ez már nem zavart...
Az ajtót bezártam magam után és végre keresztbe dőltem a kanapén... Rain a hátamon élesítette a körmeit... hát igen, az én névadásom sem épp fantáziadús...
Felkeltem és rájöttem, hogy reggel van, ma szabadnapos vagyok... végig alszom a napot... gondoltam, de Rain nyávogással jelezte éhségét...
- Rendben... - nyögtem és az apró konyhába mentem... - kell macskakaja... meg emberkaja is...
Végül összevágtam a maradék felvágottat, amit soha nem ettem meg... és odaadtam a cicának, aki hálásan dorombolt az ételnek...
Takarítottam és elindultam boltba... ennünk csak kell valamit...
A bolt alig pár saroknyira volt... szokás szerint eleredt az eső, beleléptem egy pocsolyába és lefröcskölt egy autó...
- na persze... - Dünnyögtem... mire válasz érkezett....
- Rossz nap? - Mosolygott rám...
- Ha ki akarsz rabolni, nem kell, hogy jó pofizz... - a fiún kapucni és az eső ellenére napszemüveg volt....
- Nem - nevetni kezdett... - ja értem.. de nem... csak nem akarom, hogy felismerjenek...
- Értem... - akkor bolond... majd elindultam a bolt bejárata felé, de az idegen utánam kullogott... - tuti nem fogsz kirabolni ugye?
- Nem... csak cigiért megyek... a boltba, de ha zavar... akkor mehetek előtted...
- Nem... csak ha mellettem jössz, akkor félő, hogy téged talál el a szerencsétlenségem...
- Nem félek...
- Remek... bátor vagy...
A boltban azt hittem sikerült leráznom... de aztán kifelé...
- Figyelj csak, arra gondoltam, hogy folytathatnánk valamikor ezt a csevegést... - Mosolygott... - ha megadnád a számod...
- Nézd... rengeteget dolgozom... nem nagyon érek rá... olyan emberekkel találkozni akiknek még a nevét sem tudom...
- Nem akarom megmondani... tök, jó, hogy úgy beszélgethetek valakivel, hogy az nem tudja ki is vagyok valójában... - nevetett...
- Te komolyan... - ez azt hiszi magáról, hogy valami sztár... - rendben... akkor hogy hívjalak?
- Batman...
Annyira nevetni kezdtem, hogy kicsordult a könnyem...
- Rendben... akkor majd jelzek a lámpámmal, ha látni akarlak...
- gúnyolódj csak... - nevetett... - megmondod legalább azt, hogy hol dolgozol?
- Persze... ott - mutattam az étterem felé, ahol szinte az életemet éltem... - de most mennem kell... a cicám éhes....
- Őrült macskás csaj vagy? - ő beszél???? - akkor te leszel a Macskanő...
- Örültem a... szerencsének.. vagy mi... kedves Batman...
A lakásban is mosolyogtam... ha ugyan őrült is volt, legalább feldobta a napomat... kimerült voltam és este már dolgoznom kell... egész délután aludtam...