8/5 Süti... édes, mint a bosszú...

Rain az ajtóban ült, mint egy jól nevelt kutya...
- Te mire vársz? - mosolyogtam rá... miközben csupa liszt voltam a sütögetéstől...
 Imádtam édességet gyártani, de enni kevésbé...
Úgy nézett rám az ajtóban állva, mint aki rossz helyen van...
- Ez egy cukrászüzem? - döbbenten állt a rengeteg édesség fölött....
- Én nem tudtam mit szeretsz... - mosolyogtam... egy kávét nyomva a kezébe... - ezen kívül...
- Le kéne vinni eladni a kávézóban, mert ha én ezt megeszem, akkor tuti hogy beteg leszek.... - vihogott... - ráadásul elhíznék...
- azt kétlem... de levihetjük... - ez egész jó ötletnek tűnt...
Rain folyamatosan Andy lába körül tekergett...
- Ő lenne Rain? - kapta fel Andy... - hát neked milyen szép szemed van...
- Nahát... kedvel téged...
- Mondtam, hogy őrült macskás nő vagy... a cica nem engem szeret... hanem a macskamentát... elővett a zsebéből valami zöld cuccot...
- rafinált vagy... a macskát sikerült megnyerned...
Maga felé húzott és megcsókolt...
- Remélem a gazdáját könnyebb lesz... és nem kell hozzá trükközni... - lassan finoman csókol, mikor kopogtak...
- David - nyitottam ajtót...
- itt maradt a... helló... - nézett Andyre gyilkos szemekkel... - ugye nem zavartam meg valamit?
- Nem, mi csak levisszük a sütiket - kapott fel egy tálcát Andy...
- Most már cukrász vagy Cloud? - nevetett gonosz kacajjal...
- Mit hagytál itt Dav?
- Az órámat... de már megyek is...- ördögi vigyor jelent meg a szája sarkában... láttam már ilyennek... mindig ezt csinálta, ha valaki szerinte nem hozzám való... - jók legyetek...
Elviharzott...
Később a kávézó felé sétáltunk a tálcákkal... Christine a pultban állt és az egyik zenekari taggal dumált...
- Hé CC... jó hogy itt vagy... - szólt Andy mikor odaértünk. - Ő itt Cloud....
- Óh értem... Chris vagyok ... CC... mindenkinek... - vihogott... vicces figura volt... állandóan jókedvű és mindig nevettetett másokat...
A sütik pillanatok alatt fogytak el, miután Andy kitalálta, hogy mennyiért árulja őket Christine. Joe el volt ragadtatva...
Beálltam a pultba segíteni, akkora volt a forgalom.
David egyszer csak előkerült a semmiből...
- Egy kávét...
- Neked is szia... - nyögte Christine....
- Hagyd csak, ma nincs jó kedve... - súgtam oda a barátnőmnek...
Kiszolgáltam a bátyámat...
- Cloud... ez a fiú...
- ... tudom, nem hozzám való....
- ha tudod akkor miért?
- Semmi közöd hozzá Dav, hogy kivel vagyok együtt... mindig ezt csinálod... jó lenne ha leszállnál a magas lóról... és kinyitnád a szemed...
- Kösz a kávét... - állt fel és hagyott faképnél...

^_^David^_^

Éreztem, hogy elszakad a cérnám, ezért inkább faképnél hagytam Cloud-ot... kint Christine kapott el...

- David, miért bántod őt? - átlátott rajtam? 

- Miért ütöd az orrod mindenbe...

- Dav én... 

- Rajongd te is körül ezt a hülye csajbandát... ne engem fárassz... 

- Hogy mondhatsz ilyet? Évek óta szeretlek, de te észre sem veszel...

Azzal beszáguldott... miért bántottam meg? A falnak vetettem a hátamat... miért kell így lennie...

Alattomos módon elbújtam az autómban, onnan lestem őket... Andrew és Cloud kézen fogva távoztak... éreztem, hogy elönt valamiféle elmondhatatlanul mély féltékenység...

Christine épp zárni készült... mögé léptem és átöleltem, tudtam, hogy mit akar és ezúttal megkapja...

- Sajnálom... - suttogtam a fülébe...

- Nem haragszom rád... nem tudnék... - szemeibe könnycseppek gyűltek... utálom, ha egy nő sír... de tartottam magam... és megcsókoltam... undorodtam magamtól, az úton a háza felé győzködtem magamat, hogy így lesz a legjobb... 

Az ágyba fektettem és fölé hajoltam... A szemei elárulták... boldogságban úszott az érintésemtől... 

Levetkőztettem... a teste nem olyan tökéletes, mint Cloudé, de mindegy is... azért élveztem az együttlétet vele... Magamhoz húztam miután felöltöztem... de mikor mosolyogva hozzám bújt...  én felálltam és otthagytam...

- Ne haragudj... de mennem kell - suttogtam... 

Másnap az irodában ültem, amikor Cloud hívott... zokogva...

- Christ megölték... - suttogta... 

- Hogyan? - döbbenten ültem.... - és hol, meg... mi???? átmenjek?

- Nem kell... Andy itt van... a lakásától nem messze van egy bolt... oda indult... az utcán valaki... elvágta a torkát... 

Andy ott van... már megint... és most még Christine halála is... Éreztem, hogy menten megőrülök... 

- Jól van Cloud, akkor este átmegyek... - suttogtam a telefonba - és... részvétem... Christine igazán kedves lány volt...

- Tudom... - hallottam, hogy sír... 

Hazamentem. Nem tudtam tovább ott ülni... hogy halhatott meg az a lány... ráadásul a rendőrök faggatni fognak, hiszen, előző este együtt voltunk... Mibe keveredtem megint... a fejemet a kormányra hajtottam... és elaludtam a lakás előtt a kocsiban... álmomban láttam Christine testét... véres volt...

- NEEE! - sikított... 

Mire riadtan felébredtem... már este volt... elindultam Cloud lakásához...

8/4 Első új munkanap...

^_^David^_^

Mélyen magamba szívtam Cloud édes illatát... nehezen fogtam vissza magam... életem legnagyobb kihívása volt ez... Cloud halkan szuszogott... már aludt.

Könnyeimmel küzdöttem, mégis jobb lenne ha hazamennék... felálltam és öltözni kezdtem... 

- Hova mész? - nyögött

"Megbánod, ha a húgomra nézel még egyszer..."

- Csak... inni...- sóhajtottam, ittam majd visszamásztam mellé, de ezúttal odafigyeltem, hogy a lehető legkevésbé érjek perzselő bőréhez... ő a húgod... hajtogattam magamnak... ma amikor az a hülye azt hitte, hogy Cloud a barátnőm, láttam, hogy ideges lett... távol kell tartanom a húgomtól... ő csak az enyém... a szám remegett az idegességtől... 

Reggel idegesen mentem dolgozni, aminek eredménye ez lett, hogy jól beolvastam az első ártatlan titkárnőnek, aki szembejött velem...

Borzalmas napom volt...

^_^Cloud^_^

Dav ideges volt amikor elment... hihetetlen, hogy fel tudja húzni magát mindenen... 

- Jó reggelt... - léptem be 

Legnagyobb meglepetésemre a hely tömve volt fekete ruhás emberkékkel... mintha a tegnapi koncerten lévők nagy része bezsúfolódott volna a kis kávézóba.

- Neked is... - mosolygott rám Christine... - valaki már vár... - mutatott az iroda felé...

Mit akarhat kora reggel Joe... gondolkoztam, de nem Joe várt...

- Szia... - mosolygott rám a szupersztár...

- Jó reggelt... 

- Cloud... szeretnék bocsánatot kérni tőled, amiért tegnap úgy eltűntem...

- gondolom elfoglalt voltál...

- nem, csak... féltékeny...

- ?????????

- A srác aki veled volt, azt hittem, hogy...

- Ő a bátyám... 

- Igen, már Ash elmondta... 

Lehajtott fejjel állt előttem... olyan magas volt... 

- De Andy, miért voltál féltékeny, hiszen... nem is... ismersz... 

"Remélem adsz rá esélyt, hogy megismerjelek..."

Hirtelen magához húzott és szorosan ölelt...  és egy puszit nyomott a homlokomra... 

- Remélem adsz rá esélyt, hogy megismerjelek...

Az első sokkból magamhoz térve hátrébb léptem. És kék szemeit fürkésztem... 

- Rendben... - mosolyogtam

- Ennek örülök... - helyet foglalt a székben, ami korábban Joe széke volt...

- Mit csinálsz? - kérdeztem...

- Dolgozok... Joe szabira ment... - mosolygott...

- Egy akkora sztár mint te... dolgozik?

- Na látod, ezért jó, ha valaki nem tudja, hogy ki vagy valójában... - elhúzta a száját... - jó lenne, ha elhinnéd, hogy nem vagyok olyan... mint amilyennek hisznek...

- Ne haragudj, csak nehezen hiszem el, hogy ez komoly...

- Pedig az... egy csomó pénzt költöttem rá, hogy dolgozhassak... 

Nevetett... 

- Rendben főnök, akkor megyek, mielőtt Christine magához nyúl a sok vendég miatt...

- Rendben... - mosolygott...

Aznap még lassabban telt a munka... az iroda felé nézelődve azon kaptam magam, hogy Andy ajkairól álmodozok...

- Kérhetek egy kávét? - mosolygott rám Ashley... kapucniban és napszemüvegben....

- Nahát, egy újabb Batman... - röhögtem... közben töltöttem egy kávét...

- Ha itt leveszem az álcát... soha nem jutok a kávémhoz... - röhögött - a csajok rögtön szétszednek... 

- nagyképű... - vigyorogtam...

- fogadjuk, egy csokiban... 

- tartom...

Ashley levette a szemüveget... és abban a pillanatban mikor ledobta a kapucnit... hangos sikoltozások közben megrohamozták őt a kávézóban ülő csajok...

- Nyertél... - röhögtem... leesett neki, hogy így is úgy is veszített...

- Mi ez a felfordulás? - nézett ki Andy, az irodából, mikor elmentem előtte...

- a haverod bebizonyította, hogy egy csajmágnes... 

- Fogadtatok?

- Igen...

- Akkor hagyom szenvedni... - röhögött...

Ashley a pult mögött állt mikor visszaértem... és aláírásokat osztott...

- bocs, de csak így tudtam megoldani... - vigyorgott rám...

- Oké, csak ne legyél láb alatt...

Nevetve szolgáltam ki a vendégeket...

Este amikor számoltunk el sem hittem... fel kellett hívnom Joe-t, hogy elmondjam neki mennyi a bevétel...

- Nem mondhatod komolyan, szívrohamom lesz... - Joe majdnem sírt a telefonban....

- Joe... minden megoldódott hála a fiúknak...

- Ez egy hihetetlen szerencse, amit neked köszönhetünk... háláld meg annak a fiúnak... - elvörösödtem...

- Joe...

- Nem úgy értettem, hogy .... na... - Hallottam, hogy szenved... kinevettem...

- Joe, szerinted, mi lenne ha meghívnám egy sütire...

- A nyál is összefut a számban ha a sütijeidre gondolok... - hallottam Joe-t hatalmasat nyelni...

Letettem a telefont... 

- Szereted az édességet? - néztem Andyre

Bólintott...

- Holnap reggel 9kor... várlak itt... - mosolyogtam a kezébe adtam a címemet... egy puszit nyomtam az arcára és hazamentem... - Jó éjt főnök...

8/2 Mentőakció...

A felszolgálás az kifőzdében nem egy álom munka bár LA-ben minden munka álom... nem voltam a legjobb formában, sikerült totálisan elcsesznem megint valamit... a szerencsétlenségem már bosszantó magasságokba tört... végre belépett Christine... Reggel 8 volt, most váltott...
- Ments meg... - könyörögtem a lánynak... az egyetlen barátnőm mióta itt éltem...
- Megint szerencsétlenkedsz? - nevetett ki...
- Ez most már brutális... tuti, hogy valaki megátkozott...
Az apró csengők jelezték, hogy belépett valaki...
- Nahát... Batman... - ismertem fel... nem volt nehéz... az étteremben csak rajta volt napszemüveg és kapucni...
- Ez meg? - nézett rá a barátnőm...
- Hát... fogalmam sincs hidd el... - de szám mosolyra húzódott, a fiú a pultnál ült le...
- Szia, Kávé van? - kérdezte...
- Nem tudtam, hogy egy szuperhősnek szüksége van kávéra... - mosolyogtam rá... - nem neki nincs... de az emberi oldalamnak van...
- Haha... - töltöttem neki kávét... - és mi szél hozott? Megmentetted már Gotham city lakosait?
- Ne gúnyolódj, nem akarom, hogy megtudd a titkomat...
- Hogy nem vagy normális? - nevettem, mire elmosolyodott...
- Ha tudnád ki vagyok, nem nevetnél ki...
- Hát akkor mondd el és elkerüljük a lelki fájdalmakat amit okozok...
- Nem lehet... elmúlna a varázs... mikor végzel? - kérdezte...
- Most - vágta rá a barátnőm... tetszett neki, hogy valaki érdeklődik irántam... - már végzett...
- Én... de... - dadogtam...
- akkor üljünk le egy asztalhoz... és reggelizz velem...
- Egy feltétellel... ha a reggeli után elmondod, hogy ki vagy...
- Na jó... legyen... - mosolygott meggyőzően...
Palacsintát evett, én csak kávéztam...
- Mióta vagy LA-ben? - kérdezte...
- Három éve...
- Milyen macska?
- Fekete...
- Hogy hívnak? - mosolygott...
- Macskanő...
- Nemáár... komolyan...
- Cloud - vörösödtem el mint mindig...
- Szép név... komolyan... - újabb adag palacsintát tömött a szájába... mikor gusztustalanul elvigyorogta magát... úgy éreztem inkább Joker űl velem szemben...
- Látom éhes vagy... - nevettem...
- Ja nemrég jöttem haza egy... turnéról...
- Óh szóval zenész vagy... - hunyorogtam rá...
- Lebuktam...
Még órákig ültünk ott... mikor belépett a főnököm... egyenesen az asztalunkhoz...
- Cloud, sajnálom, de nem tudlak tovább alkalmazni... az étterem nemsokára bezár... nincs elég forgalmunk... óh... bocs, hogy megzavartalak... - nézett Batmanre...
- Őh... ő... értem... ő itt... - a srác levette a szemüveget és odasúgta...
- Andrew... - kezet fogott a döbbent Joe-val...
- Én nem is tudom mit mondjak... hihetetlen hogy az én éttermemben... de hát sajnos... ez már mit sem számít...
Andrew Batman mosolyogva nézett... kék szemei gyönyörűen csillogtak...
- rossz hírem van... - súgtam oda... - fogalmam sincs, hogy ki vagy.... Ezért kár volt két napig bujkálnod...
Boldogan mosolygott... de visszatette a szemüveget...
- Megmentjük az éttermet... Joe, mennyi idő van? - kérdezte a még mindig meredten álló főnökömet...
- Egy hét...
- Az elég lesz... most muszáj mennem, addig is... örülök Cloud... Andy Biersack vagyok... - mutatkozott be nekem is...
- már kezdtem megszokni a Batmant...
- akkor maradhat... - búcsúzóul egy puszit nyomott az arcomra...
- Te tényleg nem tudod ki ez? - kérdezte Joe, miután távozott...
- Nem és megkérlek, ne is mondd el... akkor elmúlna  a varázs...
- Rendben... - mosolygott
Otthon a gép előtt ültem és a könyvemet írtam... nem sok időm maradt ilyenekre, de amikor csak tudtam ezzel foglalkoztam... az írás lekötött és végtére is LA a lehetőségek helyszíne... hátha egyszer majd híres lehetek...
A neten böngésztem éppen amikor eszembe jutott Andrew Biersack... rá kéne keresni.... NEM
Megőrzöm a varázslatot... mosolyogva nyúltam el a kanapén... Rain rögtön a hasamon feküdt dorombolva
- Képzeld Rain... a szeme pont olyan mint a tiéd... - a cicám értetlenül nézett...
- Ne aggódj... biztos nem érdeklem annyira... csak az tetszik neki, hogy nem tudom kicsoda...
- Grrrr - Rain dorombolása hangosabb volt mint a mennydörgés...
- Na, hát te aztán... nem vagy valami jó beszélgetőpartner... - a telefonomért nyúltam és a bátyámat tárcsáztam...
Nem értettem hozzá, valami jogi tanácsadó volt egy zenei cégnél... nem is akartam érteni...
- Joe-nak reklámoznia kéne a helyet... - okoskodik...
- David, nem azért hívtalak, hogy kioktass...
- Ne puffogj, csak jót akarok...
- Jó hát ha minden jól megy ez az Andy segíteni fog...
- Milyen Andy?
- Valami Biersack... betévedt az étterembe és...
- Biersack? - hallottam, hogy már rá is kezdene... - az a....
- NEEE - kiabáltam a telefonba... - le kell tennem... - azzal rácsaptam a telefont, mielőtt kiderül számomra, hogy ez a srác kicsoda...
- Rain... ez nehezebb lesz mint gondoltam... mindenki tudja ki ő... csak én nem...
Rain elégedett dorombolással fejezte ki háláját, amiért simogatni kezdtem...