3.

Egy kávézóban sikerült munkát találnunk... Alice épp a pultot nyomta... nem volt forgalom én pedig harmadszor mosogattam el a csészéket...
- Itt soha nincs senki... - nyögte...
- Nincs... minden olyan unalmas... mióta...
- Ki se mondd... meghalok, ha még egyszer végig kell hallgatnom a nyafogásodat... de nekem is hiányzik Ashley... ráadásul... amekkora nőcsábász... semmi esélyem, hogy...
- Hagyjuk...
Lassan és unalmasan teltek a napok... hetek... hónapok... de végre jó idő volt...
Kipakoltam a kerthelyiségbe a székeket és letakarítottam, hogy a vendégek ott is helyet foglalhassanak... bár a forgalom még mindig pocsék volt, ahogy az idő javult... egyre többen lézengtek az utcákon...
- Angel! - kiabált Alice...
- Mi az... - rohantam be, mintha égne a ház... a tv felé mutatott... ohh... BVB interjú...
- Melyik állomásotok volt a legemlékezetesebb? - kérdezte őket a riporter
- A bécsi... egyértelműen... - mosolygott Ashley és egy puszit dobott a kamerának...
- OOOHHHH - Alice elolvadt a pult mögött...
- és a többiek...? - CC válasza is Bécs volt... Jake és Jinxx felsoroltak pár helyet, hogy ne legyenek elfogultak... de hozzátették, hogy a Bécsi reggelt soha nem felejtik el.. az volt a legmókásabb... Andy?
- a Bécsi koncert utáni bulizás volt a legemlékezetesebb...
- Mi történt ott, hogy ennyire bennetek maradt?
- Megismertük a világ legkedvesebb vendéglátóit... - mosolygott a kamerába - akiknek megígértük, hogy, ha vége a turnénak... megkeressük őket... és megismételjük azt a felejthetetlen éjszakát...

- Nem is emlékszik rá senki... még hogy felejthetetlen...- dünnyögtem...
- Ne legyél ünneprontó... nem felejtettek el... mikori ez az interjú?
- Ott a dátum... egy hetes... látod?
- Igen... - kicsit elszomorodott...
- Ne lógasd az orrod... a herceged... bár nem szőke... de küldött neked egy csókot...
- Egy hete...
Tovább folytak a napok...
- Lesz koncert holnap... BOTDF - újjongott Alice...
- Az meg mi?
- JAjjjj nemááár tudod az a két srác... olyan cukik...
- Nem, nem tudom és nem is megyek... nincs kedvem... de te menj csak...- mosolyogtam... nem volt kedvem több koncerthez...
- Akkor otthon hagyhatlak? - nézett rám könyörgő fejjel...
- Persze, majd mozizok egyet... - letöröltem a pultot... - most zárj be... menjünk haza...
Kilépett, hogy behordja a teraszról a székeket... a következő pillanatban sikított egyet... rohantam, hogy megnézzem mi történt... azt hittem, hogy ég a ház...