- Saguna kisasszony – hallottam Clara hangját a cselédszoba felől – Sa… - amint meglátott lehajtott fejjel állt, kezeit idegesen morzsolta… megőrjít.
- Mondjad Clara, mi ilyen sürgős? – robbant ki belőlem…
- Kain és Judas urak hamarosan megjönnek, valamint az a füstös fiú, tudja az az Andrew, telefonált, hogy beszélni óhajt önnel és majd idejön. – még mindig a földet bámulta…
- Köszönöm, elmehetsz… - megengedtem magamnak egy halvány mosolyt.
Clara és Carlo a fiatal mexikói házaspár, akik az örök élet reményében hűségesen szolgáltak. Felöltözve álltam a tükör előtt. Hála az égnek Bram Stoker öreg barátom tévedett, láttam magamat a tükörben. A tükörből visszanézett rám egy pár szigorú zöld szempár, szorosan hátrafogott szög egyenes, szőke hajzuhatagomon még igazítottam egy utolsót. Hófehér vékony szinte áttetsző anyagú ruha fedte a testemet. A hátamon végig dekoltált, ami látni engedte a hátamat ékesítő tetoválást. Angyalszárnyak.Milyen ironikus… pedig maga vagyok a gonosz. Mosolyogtam. Leszaladtam a lépcsőn, és kiabálni kezdtem…
- Carlo! Kérem, hozza ide Julietet, de vigyázzon, hogy Andrew és ő kerüljék el egymást…
- Igenis! – hallottam a hangját.
Letelepedtem az ébenfekete bőr ülőgarnitúrára és kifelé bámultam a hatalmas üvegajtón. A kilátás Pazar volt, az üvegajtón túl egy hatalmas veranda, tökéletesen berendezve, kerti partykhoz kiváló rattan bútorok, a verandáról fehér márványlépcső vezetett a homokos tengerpartra. A ház kétszintes, minden részletében eleganciát és gazdagságot sugárzott. A falakat a négy klán alakjainak szobrai díszítették. Szerettem ezt a helyiséget az ülőgarnitúra mellett egy fekete fújt üveg dohányzóasztal állt. A szobrok egy kandallót öleltek körbe, ami fölött egy hatalmas tükör volt. A kanapéval szemben pedig egy TV volt a falon az egyik sarokban egy bárpult. Az emeleten a hálószoba mellett egy hatalmas fürdő helyezkedett el. A cselédszoba, és mellette egy apró konyha. Nem volt rá szükségem, de a látszatot fenn kellett tartani.
Gondolataimat egy ismerős sötét érzés zavarta meg. Andy sétált be a zárt üvegajtón, maga után húzva egy adag fekete füstöt. Állandóan dohányzott. Elfintorodtam… az ajtóhoz létem és kitártam…
- Bajban vagyok Saguna – suttogta. A hangja olyan volt a sok füsttől, mint egy reszelő…
- Adj egy cigit és meséld el nekem, hogy mégis, hogy jövök én a képe – kérdeztem meglepetten. Tőlem kér segítséget a köd nagyura… épp elbíztam volna magam…
- Ne vadásszatok a városban pár napig kérlek… egy embernőnek feltűnt a jelenlétem. Félek, hogy gyanakodni fog.
- Ne avass be az érzelmi világodba – fintorogtam rá, látszott, hogy tetszik neki az ember, különben kiiktatta volna.
- Ha már te nem lehetsz az enyém – olyan közel hajolt, hogy éreztem a leheletét. Ami meglepő módon nem volt füst, sem dohányszagú, inkább, mint az eső utáni frissesség… Ajka az enyémhez ért, de mire visszacsókoltam volna felpattant. Megrekedtem…
- Megjött a párduc testű boszorkád… - dörmögte – visszajövök, ha szabad leszel...
- Hagyd nyitva az ajtót… - igazítottam meg a hajam. Elpárolgott, de még hallottam a nevetését. Mindig is vonzott a sötétsége, de még soha nem engedtem ennyire közel. Talán féltékeny lettem az embernőre… igen. A tükörbe nézve elhessegettem a gondolatot.
- Ürülök, hogy látlak! – lépett be a szobába Juliet. A varázsló klán vezetője volt. Varázserővel rendelkező vámpír. Gyönyörű párductestét egy aprócska top és egy hozzá illő leopárdmintás szoknya fedte a testét. Láb szárán szintén leopárd mintás szőrme. De mezítláb volt. Vöröses haja apró fonatokban lógott a fenekéig. Mozgása kecses macskaszerű. Zöldes szinte mérgező szemei engem vizslattak.
- Történt valami? – kérdezte gyanakvóan – itt járt a Köd? – fintorgott. Zsigerből gyűlölte Andyt...
- Itt járt, de nem történt semmi, viszont, fontosabb, hogy Kain és Judas mindjárt ideérnek.
- Nagyon fontos dolog lehet, ha idejönnek… - huppant le a kanapéra. – szellőztess ki, Andrew nagyúr szaga mindent átjár… téged is. – nézett rám számon kérően
Szerencsémre Clara jelent meg.
- Asszonyom, a vendégei megékeztek. - pont jókor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése