10/9 A szabadság...

A kelyhen át nézve őket minden félelmetes volt... mert nem tudtam, mi a valóság és mi nem az... hatalmas sereg jelent meg mind két oldalon... a Dahvie vezette sereg Jayy oldalán a kisebb, de higgadtabbnak tűnő sereg Saguna oldalán... nahát... ott van Mike...
- Nézd Dave... ott van Mike... - suttogtam a démonnak... - majdnem megölt engem... tudtad?
- Az őrület az ő bűnetetése a tetteiért...
- Mi lesz ha Jayy... nem ment meg?
- Itt maradsz egy darabig, aztán, mivel vámpír voltál... irány a pokol, vagy az örök kárhozat... ahogy tetszik...
- Miért kaptam időt?
- Mert... Jayy...

Hirtelen mindketten a kehelyre néztünk... Jayy a testemhez lépett... és elrohant vele valahova... nem ismertem a helyet... nem láttam azelőtt...

- Mit csinál?- néztem Dave-re...

- Megment... 

Jayy vérének ízét éreztem a számban... 

- Kösz mindent Dave...

- Ne lássalak többet... - nevetett és eltűnt a szemem elől a pokol "várótermével" együtt...

Jayy: 

Egy fa tetején találtam menedéket...Alex a karjaimban feküdt... még nem volt teljesen magánál... egy vámpírnak sem jó, ha sokáig nem dobban a szíve...

- Jayy... - suttogta. Ajkai alig mozdultak... - meg... megmentettél...

- Meg... - Olyan szorosan öleltem át, ahogy csak tudtam... a távolból szűrődő hangok felerősödtek... Dahvie ugrott mellém... 

- Kitéptem a jég szívét... - mondta büszkén...

- Ügyes vagy... - veregettem meg a vállát Jayy, mire az majdnem leesett a fáról... 

- Akkor a háborúnak... vége... - az ölembe vettem Alex-et és leugrottam a fáról... ott talpra állítottam... ujjaimat az övé köré fontam és együtt futottunk vissza a házhoz... A harcnak nyoma sem volt Andy és Juliet ültek a homokban a tengert bámulva és beszéltek az elmúlt évtizedekről mosolyogva... van mit bepótolni... 

Kain és Judas lépkedtek felénk... hajnalodott...

- Jayy... Ashley visszamegy a harmadik városba... de ez a város... rátok számíthat csak... 

- És Juliet? - mire odanéztem egy motoron ültek és épp távozni készültek

- Ő nem marad tovább... - Odaintettek és eltűntek a hajnal első sugaraival...

- Tehát?... - mosolygott a vénember...

- Rendben... legyen hát... de ez a ház... 

- Kaptok egy újat... 

Aznap délután munkások jelentek meg... elbontották Saguna emlékeivel teli házat...

- A fenébe... - pattant fel Alex, mikor már javában építkeztek... - bent voltak a ruháim is... 

Nagyon nevettünk Dahvie-vel...

Alex: amíg a ház nem készült el, elvittem Jayy-t a régi házhoz... Dahvie nem akart velünk jönni... azt mondta ott marad és ellenőrzi az építkezést... olyan volt, mint egy örökké élő testőr... aki nem annyira csípi a fejed... egyszerre ad biztonságot és kapsz frászt tőle...

Ahogy a régi házba értünk minden olyan nyugodt volt... 

Jayy csókjai tökéletesek, vére mindennél édesebb számomra... aztán hirtelen történt...

A konyhaasztalnál ültem... a kávém a kezemben... Dave épp szemben ült velem, Anne a szobából kiabált... Mike pedig mellettem...

- Nem... ez nem lehet... - döbbenten jöttem rá... visszatértem a múltba, vagy mi ez az egész??? Minden csak... álom volt?

- jól vagy? - nézett Mike...

- Nem,  kurvára el kell mennem...

Azonnal elindultam a helyre ahol az épülő háznak kéne állnia...