10.

Reggel irtó másnaposan és némi szégyenérzettel ébredtem Andy mellett... az alkoholos állapot múlásával rájöttem, hogy tévedtem... az erkölcseimet nem hagytam el a Jeffreevel töltött idő alatt és valószínűleg sokat kell még dolgoznom a romlott énemen, ha itt akarok maradni... de vajon tényleg akarom?
- Nanáá - válaszolta Alice, amikor feltettem neki az élet nagy kérdését...
- Hova lett az a lány, aki leharapta a fejemet, amiért Jayy elrabolt...?
- Hát sokat gondolkozott... és rájött... egyszer élünk és irtó szerencsés vagy amiért két ilyen srác... oda van érted.
- És egymásért... - tettem hozzá... a gyomrom felfordult... a fájdalom csillapító jótékony hatása elmaradt így amellett döntöttem, hogy "kutyaharapás szőrével" alapon innom kell...felöltöztem, majd a kezemben egy sörösüveggel vágtattam át Jayy-hez, aki mosolyogva üdvözölt... egy csókkal...
- Jó reggelt kis pillangó... fejfájás? Mi ez a pulcsi??

- Olyasmi... ez a pulcsi... ajándék... Jeffree merre van?
- Nem is hozzám jöttél? - legörbítette a száját...
- De... is... - Átölelt.
- Jeffree épp interjút ad arra felé a harmadik sátorban... - mosolygott rám miközben útbaigazított.
- Köszi
Tovább ballagtam a mutatott irányba, megszabadultam az üvegtől és megtaláltam a keresett sátrat.
Jeffree épp egy szőke lánnyal beszélgetett, túl volt az interjún, így amikor meglátott felpattant és átölelt...
- Jó reggelt!
- Auu neked is... leszakad a fejem... - kézen fogott és húzni kezdett maga után. Egy mosdóhoz érve előkapott egy kis táskát belőle egy kis zacskót, fehér porral...
- Nem hiszem... - kezdtem volna bele...
- Nyugi, ez csak kokain... nem halsz bele, csak mértékkel és elmúlik a fájdalom...
Hát nem ez volt életem legjobb döntése, de belementem. Percekkel később fejfájás nélkül, soha nem tapasztalt jókedvvel lépkedtem a kezemet fogó Jeffree után. Nem tudtam, hogy hova megyünk, de valójában nem is érdekelt. Jayy jött szembe velünk, aminek viszont örültem. Az ölébe ugrottam. Nevetgélve megpörgetett...
- Vissza kéne mennem, Andy biztosan felkelt már...
- Tutira... tőle jövök... felkeltettem - vigyorgott Jayy...
- És én ezt kihagytam? - legörbítettem a számat játékosan...
- Ne haragudj...
- Na jóóóó...
Egyszer csak valami a hátamon landolt... nahát a hiperaktivitás mintapéldánya... Ashley...
Miután tudatosult benne, hogy nem bírom el, ő vett a hátára és vágtázni kezdett velem. Egy kis idő után éreztem, hogy elmúlik a kokain hatása... Jeffree látta ezt és újra felajánlotta... nemet mondtam.
- Inkább alszom egyet.
- Alszol velem? - kérdezte Jayy...
- Nagyon szeretnék - mosolyogtam rá, így hát elindultunk aludni... Andybe futottunk, aki lehajolt hozzám egy csókért, majd tovább haladt volna, de ekkor történt meg az, amire egyikünk sem számított, pedig kellett volna.
Vaku villant... én pedig Jayy kezét fogva, Andyvel épp csókot váltva virítottam másnap a bulvár lapok oldalain...
A buszban csücsültem és olvastam az újságokat. Senki sem jött rá, hogy igazából ki vagyok, de máris találtak pár szálat, ami elvezette őket Bécsig... fel kellett hívnom anyut és szólnom neki, hogy, ha felkeresik... ne mondjon senkinek semmit...
- Boldog vagy Angel?
- Nem tudom anyu... most ideges vagyok... - sziszegtem a telefonba
- Megértem, de érezd jól magad... ja és üdvözlöm Andy-t
- Átadom... szia - ahogy letettem eldőltem az ágynak csúfolt helyen... Bár elmúlna ez a felhajtás, de még csak most kezdődött és én nem tudtam, hogy nézhetnék szembe az emberekkel a busz óvó falain kívül... aztán rájöttem, hogy még a katasztrófa nem történt meg, hiszen csak azt kapták le, hogy Jayy kezét fogom és Andy megcsókol... attól még, hogy Jayy kezét fogom... nem jelenti azt, hogy együtt is vagyunk...
Rájöttem, hogy nem az újságírókkal, hanem a saját lelkiismeretemmel nem tudok elszámolni...