Nem tudom mennyi idő telt el. Kinyitottam a szememet és Andy nézett rám. Mosolygott, de ez a mosoly más volt. A szeme most még kékebb a haja még feketébb a vonásai még gyönyörűbbek voltak, mint valaha.
- mi... Mi történt? - kérdeztem síri hangon.
- megtámadott titeket egy irtó. A célszemély nem te voltál.. de ... Ott voltál.
- Ashley...
- igen. Én... sajnálom, de csak ő tudott megmenteni. Az én vérem nem lett volna elég erős.... Hogy életben tartson. Így most lehet, hogy... választanod kell majd ... Mindig vonzani fog téged... és mindig érezni fogod, hogy vágysz rá ... Mert most... Kicsit hozzá is tartozol. ... - sírt... Vércsepp könnyei vonzottá a tekintetemet.
- én... szeretlek .... - mondtam bátorító hangon.
- Én is... örökké...de most. Enned kell... - mosolya fanyar volt és fájdalommal teli...- mennünk kell ... Vadászni...
- ölni fogunk? - kérdeztem nem minden gond nélkül, de mégis természetesen. Megrémített ez a természetesség. Nem éreztem mást csak a szerelmet. Andy és Ashley iránt kis különbséggel, ezen kívül semmit.
- igen. – Ledöbbenve ültem a kanapén. Nem voltam biztos benne, hogy mit kellene tennem, sőt abban sem, hogy éhesnek érzem e magam.
- nincs rá szükség. - Mondtam teljes meggyőződéssel. Andy szemei elkerekedtek.
- de hát…
- inkább meséld el nekem, hogy hogyan lettél vámpír.
- meséljek? Te nem vagy éhes? Mi a fene?
- Nagyon egyszerű testvérem. – lépett be Ashley nyeltem egyet, ami kifejezetten fájdalommal járt. Bugyuta emberi reflex, ahogy Andy mondta
- Mi ezen az egyszerű? – Andy döbbenten nézett rá.
- Ő nem újszülött. – Ashley mosolygott.
Ezt én sem értettem és Andy döbbenetét elnézve éppenséggel ő sem.
- Nos, akkor megmagyarázom. A vámpírtanács eredetileg 6 állandó tagból állt. A Király és a Felesége, a Hercegnő és a Herceg... vagyis én... és a két testőr. Saguna pontosan egyazon időben született Drakulával. Ők ketten testvérek voltak. Tehát ők a két uralkodó. A fiú dőzsölt a vérben és nemzett rengeteg gyermeket. De a lány sosem akart vért inni, ezért aki ebbe a kárhozatba teremtette őket megkönyörült rajta és elvette minden emlékezetét. Tíz éves testbe voltál zárva, újrakezdhetett mindent. A nevelő nagyapáddal egy kis faluban laktatok békében. Emberien viselkedtél csakhogy voltak jelek. A szemed színe változott a bőröd hófehér maradt a hajad színe pedig pár hónap alatt változott hófehérről feketévé. Mikor rájöttek, hogy valami nem stimmel a nagyapád házát felgyújtották a vámpírvadászok. Úgy intézték, hogy a nagyapád ne tudjon neked elmondani semmit.
Csakhogy közbe jött Andy barátunk. – Andy morgással jelezte jelenlétét. – Tehát Saguna több ezer éves és a vére olyan tiszta, mint Drakuláé. Nincs más a földön, aki hasonló lenne. Azzal hogy ivott a véremből, csak visszatért az erő, ami amúgy is benne élt. Olyan ez neki, mint egy ébredés. Mivel első vérű nincs szüksége vérre, csak, ritkán. Ha táplálkozni akarna, csak két módon teheti. Vagy szüzek, vagy bátyja vérével csillapíthatja éhségét. Persze pusztán szórakozásból is onthat vért és ihat is belőle, de értelme nincs. Ezért nem érzi szükségét, hogy táplálkozzon. Te Andy viszont akaratodon kívül is bűnös vagy! Ittál egy királyi vérből. Majd meglátjuk, mit szól hozzá Apám.
Túl sok volt az információ.
Az agyam egyszerűen nem fogott fel semmit. Ashley elindult az ajtó felé, de megtorpant és gonosz mosolyra húzta száját.
- Ja Andy, ugye tudod, hogy a te véred is elég lett volna? – a mosolya lehervadt, amikor felé vetettem magam, mint egy pillantás alatt. Hiába volt minden. Minden erőm elhagyott mikor megéreztem a közelségét.
Túlságosan kimerült voltam a vitájukhoz. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen fáradt vámpír, de én vagyok az egyik legöregebb. Egészen pontosan második legöregebb.
Andy kitette Ashleyt a kérésemre (én nem tudtam volna és ezt Ashley is tudta). Leült a bézs fotelbe, míg én fel-alá járkáltam.
- én most azt hiszem nem értem mi is történik igazából. – fakadtam ki, a kezemben eltört egy hamutartó. Káromkodtam egy sort.
- Valami olyan történik, amihez én kevés vagyok. Azt hiszem értem, mi történt. Ashley magához akart láncolni. Túl értékes vagy a klánjuk számára és az „ifjú herceg” nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen értékes prédát kiengedjen a kezei közül.
- ennyire számítóak lennének?
Kinyújtotta a kezét én megfogtam és lesokkolt. Nem volt hideg.
Hiszen most már az enyém is olyan, mint az övé. Maga felé húzott, az ölébe ültetett és ölelt. Képes lettem volna így ülni az örökkévalóságig.
- Tudod, hogy bármit megtennék érted? – kérdezte olyan komolysággal, hogy az megrettentett. – De a mi kapcsolatunk innentől kezdve egy csatatér lesz. Olyan mintha a királynő szeretné egy katonáját.
- Nem vagyok királynő. – dacoltam – én ezt az egészet nem akarom. Csak veled lenni örökké. Nem számít, mit akar Drakula. Az én hatalmam is van akkora, mint az övé és ezt még előnyünkre tudjuk fordítani.
- igazad lehet. – ujjait az állam alá helyezte közelebb húzott és megcsókolt. Ez az érzéki csók egy pillantás alatt vágyakozó, követelő csókba csapott át.
De most nem hagytam magam.
- Elmeséled?
- na, de mit? – szemei mohón fürkészték ajkamat éreztem, hogy akar engem. Sokkal több dolgot érzékeltem, mint előtte. Például éreztem, hogy mikor felém hajol, minden alkalommal előtte vesz egy levegőt, éreztem, ahogy megfeszül azért, hogy hozzám érhessen. Ez fordítva is igaz volt. Az összes testemben lévő izommozgásokat külön-külön éreztem. És éreztem, ahogyan a feleslegessé vált reflexeimtől megszabadulok szépen lassan. Egy ideje nem vettem levegőt csak, ha Andy a közelemben volt. Ez is furcsa volt.
- meséld el, kérlek, hogy hogyan lettél vámpír! – mondtam újra és újra.
- a testvéremmel és a feleségével éltem egy kis városban. Imádtak minket a helyiek, mindenkinek segítettünk annak ellenére, hogy tehetős családból származtunk.
- Hercegek voltatok? – mosolyogtam, amíg választ nem adott.
- igen. Egy éjszaka hírt kaptunk a szomszédos faluból, hogy állattámadások voltak arrafelé és vigyázzunk. Persze mi nem vigyáztunk, sőt belerohantunk a veszélybe. Kivont karddal rohantunk az addig sosem látott lények felé. Irtók voltak, akik akkor még a vámpírokat szolgálták és nem a sátánt. A vámpíroknak gyűjtöttek zsákmányt. Hónapokig harcoltunk velük, bár értelme nem volt. Emberek ezreit mészárolták le és rabolták el. – miközben mesélt a tekintete üres lett, de egy apró vércsepp gördült ki a szeméből. Elragadták az emlékek.
- Nappal próbáltunk támadni éveken át mert ezek a lények csak éjjel jöttek elő, de hiába kerestük őket nappal nem találtuk. Aztán egy éjjelen nem csak ezek a furcsa csuklyás lények jöttek, hanem 4 nagyon furcsa ember is. Gyönyörűek voltak az emberi szememnek. Kecsesen siklottak felénk. Katonáinkat elvarázsolták. Természetesen a vámpírtanács volt. A vezetőkkel akartak beszélni így eléjük álltam. (korábban a bátyámmal megegyeztünk ebben, hiszen neki már ott volt a felesége.) Reméltem, hogy meg tudunk velük egyezni. A vezérük (Drakula) oda lépett hozzám és elbájolni próbált. Megpróbált rávenni, hogy adjam neki a katonáimat. Nem sikerült a terve az agyam kitaszította az ő erőit és ez lenyűgözte. Gyakran előfordul ilyen. Akiket a teremtő vámpírnak szánt azokat így jelölte meg. Féltem. Soha nem repültem még azelőtt és jobban féltem a magasban mikor az irtó elragadott, mint attól, hogy mi fog történni.
- Te hogy-hogy emlékszel mindenre és Sammi pedig nem?
- az élmény annyira erős volt, hogy emlékeket hagyott. ahogyan neked is felszínre fognak jönni a dolgok. Sammit rengeteg negatívum érte közvetlenül a változás után. Ezért ő nem emlékszik a halandóságára.
Drakula rontott be a szobába.
- Húgom! Tényleg te vagy? – léptem egyet felé és éreztem a családi kötődést. Ez a vámpír kínozta azt, aki a legfontosabb nekem, most még is úgy öleltük egymást, mint akik örökké így élnek majd. Akár egy nagycsalád. – annyi ideje kerestünk már... Csatlakozz a háborúban bátyádhoz!
- Legyen így – jött felém Helen tapsikolva
- Mi legyen a te sorsod? – Nézett Ashley Andyre.
- Meg se próbáld... Ashley...- suttogtam, közben halk, morgó hang hallatszott, meglepődtem, de én voltam.
Drakula csapata és Andy között álltam. A családom és a szerelmem... és a családom tagjai között ott állt Ashley. Akit szívből gyűlölni akartam, de nem ment.
Soha többé nem tudtam őt utálni és ezért rettenetesen dühös voltam, vadászatra vágytam és vérre. Ölni akart valami bennem.
Egy terv formálódott az agyamban.
- Szeretném, ha leállnátok, Andy az én katonám, hűséges a királynőjéhez. És hűséges a királyához is. Ashley… szeretném, ha belátnád, hogy nincs okod… semmiféle bosszúra.
- Igaza van fiam… - szólt csendesen a bátyám. – Ez a fiú az élete árán is megvédte a húgomat, ezen túl is csak ezt várjuk tőle. – kacsintott Andy felé - most mehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése