6.

- Angel.. várj - szólt utánam újra...
- Andy... minek vagy itt? - suttogtam...
- Mert tartozom egy óriási bocsánat kéréssel...
- Nem lehetne ezt... holnap? - kérdeztem még mindig könnyes szemmel...
- Mi történt?
- Az hiszem csúnyán ráfáztam... újra... - abban a pillanatban megállt két taxi... az egyikből Jayy a másikból Jeffree sszállt ki... Andy köpni nyelni nem tudott...
- Fél LA Bécsben van? - morgott... - ráadásul... te... - mutatott Jayy felé aki hozzám igyekezett..
- Mondtam... megkértelek... - kezdte Jayy...
- Ne már, igaza volt hogy lelépett... mindenki tudja, hogy összetartozunk...
- Nem érdekeltek... se te, se te... te meg pláne nem... - mutattam sorba rájuk... Jeffreevel a végén... - csak hagyjatok békén...
- Ha ezt akarod... - Jayy könnyen feladta... a karjánál ráncigálva Jeffree-t beült a taxiba... eltűntek...
- Mi történt itt Angel?
- Te még mindig itt vagy... - jegyeztem meg...
- Itt és maradnék is... ha nem akarnál ellökni... és hagynád, hogy bocsánatot kérjek...
- Rendben... menjünk be... de ne számíts most túl sokra... az agyam még sokkban van...
- Nekem is... túl sok volt a rózsaszín... az elmúlt pár percben... - motyogta maga elé jót vigyorogva saját idióta poénján... csak csúnyán ránéztem...
Odabent Ash és Alice a kanapén ültek...
- Mi volt a nagy vircsaft? - nézett fel Ash... - Andy???????
- Köszi Ashley... már rájöttem mi Jayy hibája...
- OHhhh...
Azzal faképnél hagyva őket a szobám felé indultam a nyomomban a megkukult Andyvel...
A tetőre másztam...
- Nahát milyen szép itt... - jegyezte meg vagy fél óra néma csönd után...
- Itt általában megnyugszom... - halkan elkezdett dúdolni... aztán hirtelen...
- Összejöttél Monroeval?
- Tegnap találkoztunk először... és tudod... vele nem bújtam ágyba rögtön... - ezen elmosolyodott... - meghívott a koncertre... ahol megkért, hogy ne higgyek a szememnek... mikor Jeffree a szájában tartott sos mandulaműtétet... gondoltam rendben... ez biztos valami önsztárolás... de aztán... az a ... odajött hozzám és szó szerint a sárga földig alázott...  és talán emlékszel... elég könnyen zavarba jövök... - azzal el is pirultam...
- Jeffree egy ripacs... semmi más... Jayy évek óta nem tud tőle szabadulni... valahogy olyan mint egy jojó mindig visszajön... de ettől függetlenül, sajnálom, hogy megbántott... - őszintének tűnt, amitől még rohadtabbul éreztem magam...
- Te nem bánod?
- De... őszintén azt terveztem, hogy visszajövök, a karjaimba ugrasz...
- És...Ellie? - vittem be a kegyelemdöfést...
- Oké... ön nyert... de tudod mit... van egy jó ötletem... kezdjük újra...
- Szia! Angel vagyok - nyújtottam a kezem
- Andy... és azt hiszem totál beléd estem...
Megcsókolt... féltem, hogy annyira beleszédülök a csókjába, hogy leesek a tetőről... közelebb mászott, miközben nem hagyta félbe csókunkat...
- Sajnálom... - suttogta... - sajnálom, hogy csak most jöttem rá... hogy mennyire hiányoztál...
- te is nekem... - hanyatt feküdt, én pedig mellé és a csillagokat néztük...
- És hogy akadtál össze Monroe-val?
- Nem hagyhatjuk ezt a témát?
- De... egyenlőre... - hallottam hogy vigyorog...
A tetőn aludtunk el, kabátban szerencsére...
Reggel vacogva ébredtem a nevemet hallva... majd meg fagytam...
- Angel... - anyám kiabált... mire felültem kócosan...
- Naa...
- Mit csinálsz megint... Andy? - nézett a mellettem ülő, kócos, álmos fejre... - te hogy kerültél oda?
- Anyu, ez egy elég hülye kérdés...
- Itt egy boríték... a másik nyomta a kezembe... - mutatott fel egy papírnak látszó tárgyat...
- Megyek... - Andyvel lemásztunk a tetőről... máris éreztem a tetőn alvás káros hatásait...
- Elmegyek a fürdőbe... - elég morgós volt...
Anyu az ajtóban állt egy hatalmas kérdőjellel a feje fölött...
- Gyere be mert nagyon hideg van... - vacogtam...
- Nem fáznál, ha nem a tetőn aludnál... Andyvel, miután elmentél Jayyel, aki itt rohangált fel-alá egész hajnalban a nyomában egy rózsaszín ciklonnal... aki nem hiszem hogy valóban nő lenne... tehát... leszel szíves... elmagyarázni mi történik itt???
- Szeretném... de azt hiszem még nem tudom... - kibontottam a borítékot... egy kép volt benne... a hátulján ennyi állt...

" Leszek egy szép emlék neked... de ha egyszer is azt látom rajtad, hogy mást szeretnél... kérned sem kell küzdeni fogok érted...és a bocsánatodért... Jayy"

- És most már tudod? - nézett anyám mosolyogva...
- Azt hiszem itt az ideje egy anya lánya beszélgetésnek... - nevettem rá...
- Veszek fagyit... addig tedd magad szabaddá estére... - végigsimította a hajamat... - azt hiszem ez mindkettőnknek jót tesz majd...

Andy megértő volt, az anya lánya estét kifejezetten jó ötletnek tartotta... addig legalább beszélgethet Ashleyvel...

Anyu az ajtóban várt... fagyis dobozok sokaságával... 

- De jó, hogy megjöttél... már alig bírtam visszafogni magam a fagyikkal...

- Azt látom... 

A kanapéra telepedtünk és én elmeséltem mindent... Az első Bécsi napomtól... az utolsó percig... Anyu komolyan hallgatta a problémáimat... analizált...

- Nem hiszem hogy értem... hogy az a meleg srác mit akar tőled...

- Anyu...

- Jóóó csak vicceltem... szerintem ő nem hibázott... szólt neked... hogy meglepő dolgok történhetnek ott...

- Anyu nem is az rázott meg igazán... hanem... mindez csak kapóra jött, hogy Andynek megbocsássak...

- Igen azt hiszem én is, hogy ez az igazság... és bánod?

Megmutattam,a képet amit Jayy küldött...

- Nem, még nem bántam meg... azt hiszem... adnom kellett még egy esélyt Andynek...

- Csak a szívedre hallgass... - mondta anyám...

- Mikor lettél ilyen nyálas? - a következő egy párna volt az arcomban amit éreztem... nevettünk...

- De komolyan, nehogy megbánd... Andy helyes fiú... de egyszer már rászedett... ne hagy magad még egyszer...

- Nem is... - azzal nekiláttunk a fagyinak...

Egyszer csak gitárt hallottunk... anyu nevetve az ablakhoz húzott...

Ashley állt pulcsiban és gitárral a kezében az ablak alatt... Anyu rám nézett... 

- Ezt még én sem értem... - bambultam tovább... a következő pillanatban egy kocsi reflektora világította meg az aszfaltra firkált betűket...

"Gyere velem LA-be! Andy"

Odalépett a fény elé a betűkre és vigyorogva felnézett...

Anyám kabátot vett körbecsavart egy pléddel és kifelé lökdösött...

- Ha nem mondasz igent, én megyek vele... - vigyorgott...

- Anyu... de hát... 

Andy egy rózsával a kezében állt... és vacogott... 

- Velem jössz? 

A szemembe könnyek szöktek... Anyunak igaza van... 

- Igen, nagyon szeretnék... - a rajtam lévő pléd elég volt kettőnknek is. mosolyogva ölelt át és csókolt meg... Anyám pedig boldogan tapsikolt egyet és rágyújtott...