5.

- Ha elmondanád, hogy miért ez a véleményed, azzal azért segítenél... - morogtam magam elé... hajnal három volt és Ash folyamatosan a fejemet mosta, hogy ne találkozzak Jayy-el, mert csak bajba keverem magam... és várjak még, mert Andy csak megold egy "problémát..."
- És hogy hívják a problémát? - kérdeztem rá...
- Ellie... basszus... - a fejét lehajtva ült le a kanapéra... - sajnálom Angel...
- Én is... - a szobámba mentem, kimásztam az ablakon a tetőre és ott gyújtottam rá...
- Angel... - jött utánam Ash... - sajnálom, nem akartam, hogy tudd... mert megígérte, hogy lezárja... de aztán...
- Ashley... Alice-hez jöttél... nem hozzám... én is sajnálom, hogy Andy így döntött, de nem vártam többet... egy éjszaka volt... és nem több, nem vártam, hogy feleségül vesz... te visszajöttél Alice kedvéért... és örülök neki... de nem kell, hogy magyarázkodj nekem Andy helyett...
- Rendben... de Monroe-t akkor sem tartom jó ötletnek... van valaki aki nem örülne neki, hogy... ismerkedik... maradjunk ennyiben...
- Barátnő? - Ashley elfintorodott...
- Nem... azt nem mondanám...- mosolyogta el magát...
- Ash, ha nem mondod el, akkor ne idegesíts...
- Rendben... - elindult befelé az ablakon... - csak egy jó tanács... hidd el, hogy jobb, ha nem folysz bele...
- Jó, elmondtad... - nevettem bele az éjszakába...
Másnap reggel korán ébredtem. A tükörben bámultam magam, majd hirtelen döntöttem és neki estem a hajamnak szőke festékkel... nem akartam kék hajat... azt akartam, hogy ne olvadjak bele Jayy rajongói táborába...
Pont tízre lettem kész. A tetőn dohányoztam és néztem az utcán közlekedő autókat... Anyám integetett fel...
- Hova lett a kék hajad? - állt meg pont alattam...
- Várj, lemegyek... - nevetgéltem... Majdnem lezakóztam, miközben bemásztam az ablakon és a földszintre rohantam. Anyu az ajtóban állt, de nem hívtam be, hanem kimentem hozzá és rágyújtottam még egy cigire...
- Kérsz?
- Igen... - vett egyet... - szóval hova lett a kék hajad Angel?
- Úgy döntöttem, hogy most szőke leszek...
- És ennek semmi köze a fiúhoz, aki tegnap hazakísért...
- Anyu, te kukkolsz?
- Nem, de az illető ott jön... - mosolygott... Jayy gyors tempóban sétált... mögötte három lány bujkált, fától, falig... anyu értetlenül nézett rám...
- Ő... Jayy... ők pedig a rajongói... - vigyorogtam
- Rajongói... nem volt elég egy zenekar?
- Anyu... kérlek, ne rontsd el a napomat... élj a mának... - vihogtam anyám felháborodására...
- Rendben... én megyek... ez a srác... tele van tetoválva... pont mint az előző... kár volt hajszínt változtatnod...

Anyu... hangulatrombolása...  

- Akkor sem hagyom, hogy elrontsd a kedvem... - kiabáltam még utána... mire csak ennyi...volt a válasz...
Ettől aztán vigyorogva fordultam a mellém érkező Jayy felé...
- Ki volt az? - Nézett érdeklődve...
- Ő az anyám...
- Komolyan? - döbbenten nézett utána... - nagyon fiatal...
- ... nak néz ki... - fejeztem be gonoszul...
Megfogta a kezem...
- Hova megyünk? - kérdeztem...
- Titok...
- Fogalmad sincs?
- Úgy valahogy - nevette el magát...
A nagy sétálásban egy csapat rajongó között találtuk magunkat újra. Jayy türelmesen osztogatta aláírásait, majd magához húzott, hogy biztosan ne tűnjek el a tömegben. Ez kisebb felháborodást keltett a tömegben.  Néhányan rögtön kérdezgetni kezdték, hogy ki vagyok... de ez az én szégyenlősségemnek túl sok volt Jayy mellkasába temettem a vöröslő arcomat. Ő pedig átölelt. Ha ez nem lett volna elég, még mosolyogva felemelte a fejemet...
- Annyira aranyos vagy... - és megcsókolt... ott mindenki előtt... totális zavarban voltam... és még nem tudtam, mekkora bajban
Mikor kiszabadultunk a rajongótáborból, tovább sétáltunk egy kávézóig.
- Kérdezhetek valamit? - végre megjött a hangom...
- Persze...
- Ashley azt mondta, hogy ne találkozzak veled... mert valakinek nem tetszene...
- Ashleynek nagy a szája... de rendben... elmondom mire gondolt... ha elmondod, hogy miért várod még mindig Biersack hívását...
- Már nem várom... - mosolyogtam rá... - ... ő így döntött...
Mosolyt erőltettem, ami leplezte, hogy valójában kicsit bántam a dolgot...
- Oké... reméltem is - odahajolt, hogy megcsókoljon... a kérdésemre nem kaptam választ... pedig még órákig együtt voltunk... Aztán hazakísért és nekem csak otthon jutott eszembe, hogy nem válaszolt... vajon direkt?
Ez járt a fejemben amikor este a koncertre igyekeztem... A hátsó ajtóhoz siettem, ahol már várt rám Jayy... Egész más volt, világító kontaktlencséjével és sminkkel...
Egy csók után maga után húzott és a színpad mellett álltunk...
- Bármit látsz... ne higgy a szemednek... kérlek...
- Mi?
- kérlek...
- őhm... rendben... azt hiszem... - még egy csókot nyomott a számra majd eltűnt.
A legjobb helyen álltam, innen mindent látni lehet majd... de olyan más volt ez, mint koncertre menni... így olyan magányos voltam... a zenéjük jó volt... megtudtam végre ki az a Dahvie... és megtudtam még valamit... Egyszer csak egy szám közepén Jeffree Star állt a színpadon... róla azért tudtam, hogy kicsoda... és Jayy szájában volt... én pedig elindultam kifelé... de aztán megállított valami...
* ne higgy a szemednek... * eszembe jutott Jayy kérése és maradtam... Jeffree a következő pillanatban mellettem állt...
- Szeva szöszi... - igazán szívesen fejbe vágtam volna...
- Szia... - próbáltam mosolyt erőltetni...
- Ilyenkorra már rá szoktak jönni Jayy aktuális partnerei, hogy nincs itt keresni valójuk... -végighúzta arcomon zöld műkarmát...  - szerintem ideje, hogy elindulj...
Azzal visszaszaladt a színpadra...
Azt hittem elsüllyedek... szégyen és zavar... remek párosítás... azonnal elrohantam... a taxis irtó kedvesen kérdezgetett, miközben kibőgtem magam... aztán a ház előtt csak arra nem vágytam, hogy Ashley "én megmondtam" arcát lássam...
Cigiért nyúltam...
- Megkínálhatlak? - alig hittem a fülemnek...