Andy még mindig döbbenten ült a helyén. Alig tíz perc volt hátra az útból. Remélte, hogy, ha leszállnak, kitisztul majd a feje...
Dühös volt és meglepett, amiért a lány felajánlkozott neki, de valójában magára volt dühös, amiért nem tudott nemet mondani.
Sandy ellenben boldog volt a férfi ígéretétől...
- Remélem tisztában vagy vele, hogy mit kértél tőlem - a fiú nem értette a nagy boldogságot...
- Tudom mit kértem... - lépett le a vonatról a lány.
Andy valójában nagyon is vágyott a lány vérére... sőt a testének minden porcikájára. Ahogy a hozzá képest apró teremtés előtte lépkedett, végigfutott rajta a tekintete. Haja hullámos tincsekben takarta a hátát, karjait szabadon hagyta a csőruha, ami ráfeszült alakjára. A feneke hívogatóan kikerekedett...
A fiú érezte, hogy ég a torka a vágytól... Morgott egyet halkan, de a benne lakozó vadállat már üvöltött...
Sokkal erősebb volt, mint máskor...
A lány érezte, hogy a férfi a lelkét megérintve elárulja vágyát... megdöbbenve állt meg a peronon...
Andy mögé lépett és hátulról megölelte. Ez volt az első, hogy így hozzáért... Felé fordult karjaiban és abban a pillanatban ajkai rátapadtak a fiú jéghideg szájára... Andy jeges érintése ellenére forrt közöttük a levegő.
- Ezt nem lenne szabad... - suttogta a fiú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése