Sandy a falig hátrált a kitörni készülő vadállat elől... Az a falon vezette le dühét...
A kezei nyomán potyogott a vakolat, a lány csak dermedten bámulta...
- Neked is emlékezned kell... - a szeme izzott... Sandy remegő lábaira parancsolt, hogy lépjen közelebb...
- De mire? - lassan emelte kezét a fiú arcához... ahogy megérintette, az próbálta kiengedni a gőzt...
A vadállat újra tombolt benne... ezúttal, már nem tudta féken tartani... a lány szemébe nézett és mélyen húsába vájta a fogait... már nem tudott megálljt parancsolni... a lány ájultan esett össze, ő pedig megitatta vérével és várt...
Várta a vámpírrá válás csodáját...
Sandy nem tudta hol van, ezek a közös emlékeik? Nem tudta a választ...
Látta saját magát, amint szökni készül valahonnan, látta Andyt ahogy elkapja őt, csókjuk egybeforrt, mintha a múltban nem lehettek volna együtt...
Ő volt az... elkapták... valaki fogva tartotta...
- Boszorkány... - hallotta a fejében a gondolatokat... máglyára cipelték... A fiú ott állt a katonák őt is elfogták... de mielőtt elégtek volna... Sandy maga tette, ő volt az aki kitörölte a fiú és a saját emlékeit is... de most újra született... a fiú pedig visszatért... mert az ő fejében létezett az emléke... hát így jöttek a gondolatok...
A lány szemei kipattantak... fogai saját szájába fúródtak az emlékek szét szakították szinte... fájdalmasan felnyögött...
- Emlékszel már?
Csak könnyeivel küszködve bólintott... ő vette el az emlékeket és ő is hozta vissza a fiút... de a dühét még nem értette...
Ez nagyon király!!!! :DDDD
VálaszTörlésKöszi *_*
Törlés