- ne.. ne ... Ne haragudj.. - dadogtam.
- ugyan. Nem így aludtál el. - mosolygott - Én vettelek az ölembe. Fáztál. És Andy apámmal van elfoglalva, csend volt.
A stratégák átvonultak a bárba. A hatalmas teremben ketten voltunk meg az angyalom. Minket nézett. Küldtem felé egy mosolyt. Viszonozta, de nem volt túl meggyőző. Éreztem, hogy rám vigyáz. Valaki parancsba adta neki.
Andy? Nem.. Azt nem hiszem... Ashleynél jobban senkivel nem lehetnék biztonságban a vámpírok közül. De hát akkor ki? Nem foglalkozhattam a kérdéssel túl, sokáig mert Ashley megkért, hogy kísérjem el őt a bárba. Kaptam az alkalmon, legalább láthatom Andyt és ihatok egy szörnyű ízű kávét. A pultosok már kezdtek megszokni. Most már én voltam az egyetlen halandó az egész szállodában.
Andy? Nem.. Azt nem hiszem... Ashleynél jobban senkivel nem lehetnék biztonságban a vámpírok közül. De hát akkor ki? Nem foglalkozhattam a kérdéssel túl, sokáig mert Ashley megkért, hogy kísérjem el őt a bárba. Kaptam az alkalmon, legalább láthatom Andyt és ihatok egy szörnyű ízű kávét. A pultosok már kezdtek megszokni. Most már én voltam az egyetlen halandó az egész szállodában.
Jinxx... azóta még nem láttam és Ashley szerint egy darabig még nem is fogom... hiszen az én emberi vérem az ő fiatal vámpír szervezetének olyan mintha a drogos elé letennénk egy zacskó amfetamint. Rögtön megtámadna.
Ahogy beléptünk Andy rám mosolygott, ugyan de vissza is fordult rögtön a hatalmas asztalhoz, amit körbeültek a tanács tagjai és a különböző lények vezetői. Mindegyikük szép volt, körülöttem mindenki olyan különleges és gyönyörű volt...csak én nem. Ashley beszélgetett velem, de nem tudtam koncentrálni. Mint minden nap most is úgy döntöttem, hogy lemegyek.. ilyenkor megfürödtem és rendbe szedtem magam .. Sammi minden nap új ruhával lepett meg .. bár őt sosem láttam mióta Jinxxet átváltoztatta ...Nem sokat voltam ezen a napon sem fönt. A liftet vártam, amikor egy csapat vámpír csatlakozott hozzám, úgy döntöttem nem megyek velük. Vártam még egy liftet. Káin állt mellém, a semmiből termett ott.
- Új vendégek jönnek... - mondta
- ne menjek le? - kérdeztem reflexből.
- nem azért mondtam. De meglepő lesz az biztos. - elképzelni se tudtam mit jelen ez Káin szájából. Olyan éjjel 1-2 felé ültem az angyallal a főteremben. És a meglepő szó nem elég arra, amit láttam. Hatalmas denevérek repültek felénk és mindegyik cipelt egy-egy alakot. Az angyal kinyitotta a terem hatalmas üveg ajtaját és ezek pontosan tizenhárman berepültek a hatalmas állatokkal. 13 boszorkány és varázsló jött segíteni nekünk. 13 külön államból jöttek. Ahogy egyszerre beszéltek hirtelen mintha Bábelben lettem volna. De az angyal tudta kezelni őket. Megnyugodtak nagyjából és követelték, hogy Drakula fogadja őket. A 13 hatalmas denevér úgy állt a terem közepén mintha szelíd hátas lovak lennének.
- Megnézhetem közelebbről? - súgtam az angyalnak.
- nyugodtan... Akár meg is simogathatod... olyanok, mint a kezes bárányok - mosolygott az angyal, de egy állandó szoborszerűség most sem múlt el az arcáról. Közelebb léptem egy általam kisebbnek vélt denevérhez. Az szinte csaholva dugta kutyafejét a kezem alá. Erre persze mind a 13 azt akarta, hogy őt simogassam.
- Ha eldobok egy botot, azt is visszahozzátok?? - kérdeztem cinikusan.
- Minden bizonnyal visszahoznák. - hallottam a "tömeg" mögül Andy hangját. Könnybe lábadt a szemem. Már napok óta nem szólt hozzám... Kimásztam a denevérek szorításából és Andyvel találtam szembe magam. Átölelt. Vett egy mély levegőt. Ritkán tette ezt. Mármint a levegővétel volt ritka.
- Jönnek még páran. Olyan dolgok is lesznek itt, amikre oda kell, hogy figyelj. - kezdte mondani
- igen?
- Jönnek sárkányok, varázslók mindenféle olyan lény, amiről nem tudtál semmit. És lassan itt az időd... - szinte ki sem nyitotta a száját mikor ezt súgta. A szemem elkerekedett, pedig már vártam ezt... Mennyire vártam már... Egy vörös vércsepp folyt le az arcán.
- nem akarom ezt tenni veled. - hangja olyan volt mint egy kisfiúnak akinek elvették a kedvenc játékát.
- de muszáj lesz. - mondtam tárgyilagosan. - ezért kerültél mostanában?
- azt hiszem igen. - megcsókolt.
- mikor jönnek? - kérdeztem bár nem ezt akartam kérdezni és ezt ő is tudta.
- alig 2 nap alatt minden előkészületet befejezünk, addigra mindenki itt lesz.
- és én is már...
- igen...- Ashley lépett a szobába. Mosolyogva jött felénk, de láttam valami furcsát a szemében. Ha nem lenne lehetetlen, féltékenységnek véltem volna.
- Andy, apám vár rád. - mondta. Az angyalom is megjelent. Mintha nem is engem követne, hanem Ashleyt. Káin is bejött szólni valamit az angyalnak. Furcsa volt, Láthatóan parancsot adott.
- Andy, Ashley! Jönnek a sárkánylovasok. - kifelé mutatott. Az ég teljesen sötét volt. Aztán mintegy szempillantás alatt a teremben termett 4 hatalmas égszínkék sárkány. Hátukon lovasaik indiánszerű embereknek tűntek, de mindegyikük legalább 2 és fél méter magas volt. Üdvözölték vendéglátóikat majd bevonultak a bárba, ami már inkább volt stratégiai központ. Átszaladtam én is, de csak kértem egy kávét majd a teremben a bézskanapén ülve vártam a további csodák érkezését. Jöttek is szép sorban. A legtöbbjük varázsló és boszorkány volt különböző csoda lények hátán. De érkezett 3 angyal szerű lény is akik az angyalom mellé álltak mint a szobrok és fogadták a további vendégeket.
Reggel ébredtem. Természetesen teljesen egyedül. A vámpírok bujkáltak a szobákban. a többi lény nem tudom hol volt. Volt időm gondolkozni. Vajon, hogy fogjuk megismerni az Irtókat, hiszen közöttünk is vannak bukott angyalok. Olyanok, akik nem álltak a Sátán szolgálatába, de Isten kitaszította őket a mennyből. Az én angyal testőröm is ilyen volt. És azok is, akik sorban érkeztek mostanában. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ki akartam deríteni kinek a parancsára őriz engem az angyal. És főleg mikor Ashley a közelben van. Talán mégiscsak Andy... de Káin adja a parancsokat ezeknek az angyaloknak. Ez sem tiszta... Hiszen Káin a Marlánok vezetője is. Vagy ezek a bukott angyalok, mint Marlánok lennének?
És az emberiség mit sem tud róla hogy mi vár rájuk. Hihetetlen. Én vagyok az egyetlen ember, aki itt lehet. Hogy hiányzik most Jinxx. Magányos vagyok ezeken a reggeleken egyedül.
Újabb gondolatsor következett. Már én sem sokáig vagyok ember. Vártam a percet.
Hirtelen felkaptam a fejemet. Egy árnyék... felemeltem a hamutartót, ami mellettem volt és elindultam az árnyék után. Bár ha az árnyék valamelyik lényhez tartozik, akkor semmit nem érek szokássá vált fegyveremmel. Ahogy rohantam a folyosón hirtelen beleütköztem az árnyék tulajdonosába. Ashley volt az. Szemei villogtak rám. Fekete haja pedig az arcába lógott. Megdöbbenésem nyugalomba csapott át.
- le fogsz ütni? - kérdezte, mire leengedtem a hamutartót szorító kezemet.
- te hogy-hogy itt kint vagy? - kérdeztem.
- nekem nem árt a fény... túl öreg vagyok. - mosolygott.
- és hova mész? - kérdeztem zavartan.
- nem tudom, imádok mászkálni. - kicsit olyan volt, mint egy kamasz fiú. - velem tartasz? - mosolya olyan volt mintha egész nap gyakorolna a tükör előtt, tökéletes. Elméláztam ezen miközben kézen fogott és húzott maga után. Olyanok voltunk, mint két rossz gyerek. Lifteztünk aztán végigrohantunk az emeleteken. Nem emlékszem rá, hogy mikor nevettem ennyit utoljára. Felelőtlenek voltunk ugyanis nem vettük észre, hogy esteledik... Elkezdtek előjönni rejtekükből a többiek. Pár idősebb vámpír rosszallóan nézett ránk, de minket ez nem érdekelt. Szaladtunk lefelé a lépcsőn. Ashley a kezemet fogva húzott maga után. Egészen addig, amíg bele nem futottunk a liftnél Andybe és Drakulába, akik épp mentek a bárba. Andy dühösen morgott Ashleyre.
- Andy – mosolyom elvette figyelmét Ashleyről. Ez volt a szerencse. Fáradtak voltunk mindannyian.
- Szerelmem. – megcsókolt, ami láthatóan rettenetesen bosszantotta Ashleyt. Andy és Drakula a többi stratégával a bárba vonult. Búcsúzóul Andy még odamorgott Ashleynek és engem szájon csókolt, hogy bizonyítsa, az övé vagyok. Drakula pedig megdorgálta kicsit Ashleyt a viselkedéséért. Majd eltűntek szem elől.
Ahogy beléptünk Andy rám mosolygott, ugyan de vissza is fordult rögtön a hatalmas asztalhoz, amit körbeültek a tanács tagjai és a különböző lények vezetői. Mindegyikük szép volt, körülöttem mindenki olyan különleges és gyönyörű volt...csak én nem. Ashley beszélgetett velem, de nem tudtam koncentrálni. Mint minden nap most is úgy döntöttem, hogy lemegyek.. ilyenkor megfürödtem és rendbe szedtem magam .. Sammi minden nap új ruhával lepett meg .. bár őt sosem láttam mióta Jinxxet átváltoztatta ...Nem sokat voltam ezen a napon sem fönt. A liftet vártam, amikor egy csapat vámpír csatlakozott hozzám, úgy döntöttem nem megyek velük. Vártam még egy liftet. Káin állt mellém, a semmiből termett ott.
- Új vendégek jönnek... - mondta
- ne menjek le? - kérdeztem reflexből.
- nem azért mondtam. De meglepő lesz az biztos. - elképzelni se tudtam mit jelen ez Káin szájából. Olyan éjjel 1-2 felé ültem az angyallal a főteremben. És a meglepő szó nem elég arra, amit láttam. Hatalmas denevérek repültek felénk és mindegyik cipelt egy-egy alakot. Az angyal kinyitotta a terem hatalmas üveg ajtaját és ezek pontosan tizenhárman berepültek a hatalmas állatokkal. 13 boszorkány és varázsló jött segíteni nekünk. 13 külön államból jöttek. Ahogy egyszerre beszéltek hirtelen mintha Bábelben lettem volna. De az angyal tudta kezelni őket. Megnyugodtak nagyjából és követelték, hogy Drakula fogadja őket. A 13 hatalmas denevér úgy állt a terem közepén mintha szelíd hátas lovak lennének.
- Megnézhetem közelebbről? - súgtam az angyalnak.
- nyugodtan... Akár meg is simogathatod... olyanok, mint a kezes bárányok - mosolygott az angyal, de egy állandó szoborszerűség most sem múlt el az arcáról. Közelebb léptem egy általam kisebbnek vélt denevérhez. Az szinte csaholva dugta kutyafejét a kezem alá. Erre persze mind a 13 azt akarta, hogy őt simogassam.
- Ha eldobok egy botot, azt is visszahozzátok?? - kérdeztem cinikusan.
- Minden bizonnyal visszahoznák. - hallottam a "tömeg" mögül Andy hangját. Könnybe lábadt a szemem. Már napok óta nem szólt hozzám... Kimásztam a denevérek szorításából és Andyvel találtam szembe magam. Átölelt. Vett egy mély levegőt. Ritkán tette ezt. Mármint a levegővétel volt ritka.
- Jönnek még páran. Olyan dolgok is lesznek itt, amikre oda kell, hogy figyelj. - kezdte mondani
- igen?
- Jönnek sárkányok, varázslók mindenféle olyan lény, amiről nem tudtál semmit. És lassan itt az időd... - szinte ki sem nyitotta a száját mikor ezt súgta. A szemem elkerekedett, pedig már vártam ezt... Mennyire vártam már... Egy vörös vércsepp folyt le az arcán.
- nem akarom ezt tenni veled. - hangja olyan volt mint egy kisfiúnak akinek elvették a kedvenc játékát.
- de muszáj lesz. - mondtam tárgyilagosan. - ezért kerültél mostanában?
- azt hiszem igen. - megcsókolt.
- mikor jönnek? - kérdeztem bár nem ezt akartam kérdezni és ezt ő is tudta.
- alig 2 nap alatt minden előkészületet befejezünk, addigra mindenki itt lesz.
- és én is már...
- igen...- Ashley lépett a szobába. Mosolyogva jött felénk, de láttam valami furcsát a szemében. Ha nem lenne lehetetlen, féltékenységnek véltem volna.
- Andy, apám vár rád. - mondta. Az angyalom is megjelent. Mintha nem is engem követne, hanem Ashleyt. Káin is bejött szólni valamit az angyalnak. Furcsa volt, Láthatóan parancsot adott.
- Andy, Ashley! Jönnek a sárkánylovasok. - kifelé mutatott. Az ég teljesen sötét volt. Aztán mintegy szempillantás alatt a teremben termett 4 hatalmas égszínkék sárkány. Hátukon lovasaik indiánszerű embereknek tűntek, de mindegyikük legalább 2 és fél méter magas volt. Üdvözölték vendéglátóikat majd bevonultak a bárba, ami már inkább volt stratégiai központ. Átszaladtam én is, de csak kértem egy kávét majd a teremben a bézskanapén ülve vártam a további csodák érkezését. Jöttek is szép sorban. A legtöbbjük varázsló és boszorkány volt különböző csoda lények hátán. De érkezett 3 angyal szerű lény is akik az angyalom mellé álltak mint a szobrok és fogadták a további vendégeket.
Reggel ébredtem. Természetesen teljesen egyedül. A vámpírok bujkáltak a szobákban. a többi lény nem tudom hol volt. Volt időm gondolkozni. Vajon, hogy fogjuk megismerni az Irtókat, hiszen közöttünk is vannak bukott angyalok. Olyanok, akik nem álltak a Sátán szolgálatába, de Isten kitaszította őket a mennyből. Az én angyal testőröm is ilyen volt. És azok is, akik sorban érkeztek mostanában. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ki akartam deríteni kinek a parancsára őriz engem az angyal. És főleg mikor Ashley a közelben van. Talán mégiscsak Andy... de Káin adja a parancsokat ezeknek az angyaloknak. Ez sem tiszta... Hiszen Káin a Marlánok vezetője is. Vagy ezek a bukott angyalok, mint Marlánok lennének?
És az emberiség mit sem tud róla hogy mi vár rájuk. Hihetetlen. Én vagyok az egyetlen ember, aki itt lehet. Hogy hiányzik most Jinxx. Magányos vagyok ezeken a reggeleken egyedül.
Újabb gondolatsor következett. Már én sem sokáig vagyok ember. Vártam a percet.
Hirtelen felkaptam a fejemet. Egy árnyék... felemeltem a hamutartót, ami mellettem volt és elindultam az árnyék után. Bár ha az árnyék valamelyik lényhez tartozik, akkor semmit nem érek szokássá vált fegyveremmel. Ahogy rohantam a folyosón hirtelen beleütköztem az árnyék tulajdonosába. Ashley volt az. Szemei villogtak rám. Fekete haja pedig az arcába lógott. Megdöbbenésem nyugalomba csapott át.
- le fogsz ütni? - kérdezte, mire leengedtem a hamutartót szorító kezemet.
- te hogy-hogy itt kint vagy? - kérdeztem.
- nekem nem árt a fény... túl öreg vagyok. - mosolygott.
- és hova mész? - kérdeztem zavartan.
- nem tudom, imádok mászkálni. - kicsit olyan volt, mint egy kamasz fiú. - velem tartasz? - mosolya olyan volt mintha egész nap gyakorolna a tükör előtt, tökéletes. Elméláztam ezen miközben kézen fogott és húzott maga után. Olyanok voltunk, mint két rossz gyerek. Lifteztünk aztán végigrohantunk az emeleteken. Nem emlékszem rá, hogy mikor nevettem ennyit utoljára. Felelőtlenek voltunk ugyanis nem vettük észre, hogy esteledik... Elkezdtek előjönni rejtekükből a többiek. Pár idősebb vámpír rosszallóan nézett ránk, de minket ez nem érdekelt. Szaladtunk lefelé a lépcsőn. Ashley a kezemet fogva húzott maga után. Egészen addig, amíg bele nem futottunk a liftnél Andybe és Drakulába, akik épp mentek a bárba. Andy dühösen morgott Ashleyre.
- Andy – mosolyom elvette figyelmét Ashleyről. Ez volt a szerencse. Fáradtak voltunk mindannyian.
- Szerelmem. – megcsókolt, ami láthatóan rettenetesen bosszantotta Ashleyt. Andy és Drakula a többi stratégával a bárba vonult. Búcsúzóul Andy még odamorgott Ashleynek és engem szájon csókolt, hogy bizonyítsa, az övé vagyok. Drakula pedig megdorgálta kicsit Ashleyt a viselkedéséért. Majd eltűntek szem elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése