Fáradtan nyújtózott egyet az ablakhoz lépve. Unta magát és bosszankodott... Miközben az öccsére kellett vigyáznia, már látta, hogy az utcán várnak rá...
Andy aggódó tekintettel nézett a zárt ablak felé
* Nyísd ki - érintette meg a lány lelkét, lágy hangjával. Az engedelmesen lenyomta a kilincset. Amint kitárta az ablakot a fekete hajú acélos tekintetű fiú már mellette is állt.
- Hogy van? - kérdezte, miközben kisöpört egy kósza fekete tincset az arcából...
- Stabilizálták, de kómában van... - A lány elgyötört arca ellenére gyönyörű volt. Szőke hajában fekete csíkok húzódtak, szemei kéken ragyogtak. Bőre fehér, porcelán, teltkarcsú idomaira feszült szűk, fekete ruhája, lábai hosszúak... de nem volt rajta cipő.
Mezítláb járkált fel-alá a kórteremben.
- Hol a cipőd? - kérdezte Andy a lány apró lábujjaira mutatva...
- Az autóban... kényelmetlen volt...
- Nincs is autód...
- De, már van...
Andy döbbenten állt...
- Kocsit loptál?
- Csak kölcsön vettem...
Sandy ártatlanul nézett a fiúra, aki elolvadt a tekintetétől azonnal... Sóhajtott egyet...
- Visszaviszem, aztán jövök érted és megyünk... mennünk kell - mosolygott a kezelhetetlennek tűnő lányra...
- Jó, de siess légyszi, mert fázik a lábam... - hajtotta le a fejét...
- Ember létedre nagyon...
- Mi vagyok? - nézett rá újra boci szemekkel...
- Hagyjuk... - azzal a fiú távozott az ablakon át...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése