The writer's Revenge 16.rész

Döbbenten álltunk. Csend lepte el a tájat és a döbbenetünk nem másnak szólt, mint a felkelő nap látványával érkező seregnek...
Nem égetett a nap.
A sereg előttünk állt. Esélyünk sem lett volna, de nem harcolni érkeztek...
- Köszönetet mondanánk... azoknak, akik végre megállították ezt az őrült klánt...
- Szívesen tettük... - hajolt meg Andy...
- Ennyi lenne... - A sereg vezetői meghajoltak, majd az összes tag eltűnt egy szempillantás alatt...

- És most?
- Menjünk el az öcsémért... - suttogtam
- Rendben...
A vonaton ültünk ezúttal hatan. A srácok pókerpartit csaptak, amíg utaztunk... felszabadultak voltak, személyiségük éppen olyan, mint amilyennek megírtam. Jake és Jinxx nyugodt, CC viccelődését hallgattuk, Ashley pedig perverz vigyorral lepte meg az összes kalaúz hölgyet és a női utasokat...
Mosolyogva figyeltem őket...
- Mi olyan vicces? - hajolt hozzám Andy...
- Pont olyanok, mint amilyennek megírtam őket...
- És én?
- Te nem, te tele vagy meglepetésekkel... mintha csak néhaány részletet ismernék... de pont ezért vagy különleges...
Megcsókolt...

A kórházban a nővér fogadott minket...
- Semmi változás... még mindig kómában van... - hajtotta le szomorúan a fejét...
- Köszönjük...
A kórteremben álltunk, vártuk a vámpírrá válás csodáját. Az öcsém lassan nyitotta ki a szemét... nehéz feladatra vállalkoztunk... egy kamasz vámpír...
Hörögve ült fel... szinte pillanatok alatt megértette, hogy mi történik...

Hónapokkal később utazgatásaink egyik állomásán tartottunk... Andy a kezemet szorongatta...
- Ashley vigyáz rá... hidd el...
- Persze... elviszi csajozni... - hunyorogtam idegesen...
- Nyugodj meg... - mosolygott... ez elég is volt... az agyamra lassan nyugalom telepedett és az Ashley iránti haragom elszállt...
Andy hosszan átölelt. Ajkai lassan értek az enyémhez... de a szeme máris elárulta szándékát...
- Világít a szemed, amikor akarsz engem... - suttogta a számba... a tükörbe nézve rájöttem, hogy igaza van...
- Szeretem, hogy nincsenek titkaink egymás előtt...
- Szeretlek...
- Én is szeretlek...
- Örökké? - kérdezte
- Annál is tovább...

~Vége~

The writer's Revenge 15.rész

Ashley mellettem hevert a kanapén és folyamatosan Jake szemén keresztül nézte a történéseket... nem mondott semmit, csak láttam, hogy máshol jár, mint aki TV-t néz...
Egyszer csak felpattant, tudtam, hogy miért, én is hallottam a hangokat, amik felénk közeledtek...
- Nyugi - csitított Ashley... - ez CC lesz...
Abban a pillanatban be is futott az említett személy...
- Gyerünk, menni kell... követnek...
Azzal rohanni kezdtünk. CC mutatta az utat, mi pedig követtük... Ashley még mindig olyan volt, mintha csak félig lenne jelen... néha attól féltem, hogy nekiszalad egy fának... de tökéletesen vette az akadályokat... a többiekhez csatlakoztunk...
Andy azonnal magához ölelt...
- Mégis jobb, hogy itt vagy... - mosolyogott
- Nekem is...
Egymás kezét fogva vágtattunk át az erdőn... az előttünk járó vámpír klánt kergetve... megismertem a szagukat... ők voltak a házunknál, ahol a családomra támadtak, de ők voltak, akik akkor elítéltek minket, amiért szerettük egymást...
Már magam előtt éreztem a szagot... a vadállat belül kitörni készült... ahogy megláttam az alakot magam előtt, már vetettem is rá magam... a nyakába ugorva, hangos reccsenéssel törtem el a nyakát... A körülöttem lévők szintén támadtak... a klánt mind egy szálig elpusztítottuk... mi hatan...
Bosszút álltunk... mindenért...

The writer's Revenge 14.rész

A harag lassan csillapodott a fiú lelkében...
- Sajnálom, hogy elvettem az emlékeidet...
- Ne sajnáld... megmentettél minket... és most már minden rendben lesz, de a családodért bosszút állunk...
Közelebb lépett és átölelte a lányt...
- Már nem csak azért akarok bosszút, hanem mert ilyen sok időre elvesztettelek miattuk...
- Helyes

Sandy:

A lázadók mindenben mellettünk álltak, mindenben támogattak. Valaha ők is abban a faluban éltek, ahol mi. És most harcra készültek... harcra azok ellen akik nekünk ártottak.
Féltem, hogy bajuk esik, de leginkább attól, hogy Andynek baja esik...
Látta az aggodalmamat.
- Jobb lenne, ha itt maradnál... - suttogta fölém hajolva - túlságosan féltenélek, ha ott lennél...
Csókja égett az ajkamon...
- Tényleg ezt akarod? - átöleltem a nyakát...
- Igen. Sőt, azt hiszem, hogy az egyikük itt maradhatna veled...
- Rendben... ha tényleg ezt kéred...
A szemembe nézve lassan bólintott...

Nem sokkal később elindultak... elindultak megkeresni azokat, akik ide juttattak minket... Ashley velem maradt,
- Ashley és Jake látnak egymás szemével, így látni fogják mi történik a másik helyen... - Andy egy csókot lehelt a homlokomra és eltűntek a szemünk elől...

Posta... 3.rész...

http://hopesblack.blogspot.hu/

Már 3 részt sikerült megírom... :D remélem tetszik majd...
egy kis kedvcsináló:

"A fürdőkád sarkán ültem, amíg a karomból és a lábamból húzta ki a tüskéket egy csipesszel... nem nagyon fájt, többször előfordult már, hogy rózsabokorban kötöttem ki... a munkával jár...- Miért fröcsköltél le?
- Nehogy napszúrást kapj...
- Pusztán aggodalomból locsolgatsz le idegeneket?
- Na jó... tényleg ne haragudj... kiengesztelhetlek?
- Nem... - morogtam... - kész vagyunk?
- Igen... egy kávé belefér?
- Na jó... - egyeztem bele..."

The writer's Revenge 13.rész

Sandy a falig hátrált a kitörni készülő vadállat elől... Az a falon vezette le dühét...
A kezei nyomán potyogott a vakolat, a lány csak dermedten bámulta...
- Neked is emlékezned kell... - a szeme izzott... Sandy remegő lábaira parancsolt, hogy lépjen közelebb...
- De mire? - lassan emelte kezét a fiú arcához... ahogy megérintette, az próbálta kiengedni a gőzt...

A vadállat újra tombolt benne... ezúttal, már nem tudta féken tartani... a lány szemébe nézett és mélyen húsába vájta a fogait... már nem tudott megálljt parancsolni... a lány ájultan esett össze, ő pedig megitatta vérével és várt...
Várta a vámpírrá válás csodáját...

Sandy nem tudta hol van, ezek a közös emlékeik? Nem tudta a választ...
Látta saját magát, amint szökni készül valahonnan, látta Andyt ahogy elkapja őt, csókjuk egybeforrt, mintha a múltban nem lehettek volna együtt...
Ő volt az... elkapták... valaki fogva tartotta...
- Boszorkány... - hallotta a fejében a gondolatokat... máglyára cipelték... A fiú ott állt a katonák őt is elfogták... de mielőtt elégtek volna... Sandy maga tette, ő volt az aki kitörölte a fiú és a saját emlékeit is... de most újra született... a fiú pedig visszatért... mert az ő fejében létezett az emléke... hát így jöttek a gondolatok...

A lány szemei kipattantak... fogai saját szájába fúródtak az emlékek szét szakították szinte... fájdalmasan felnyögött...
- Emlékszel már?
Csak könnyeivel küszködve bólintott... ő vette el az emlékeket és ő is hozta vissza a fiút... de a dühét még nem értette...

Posta

Jó hatással van rám a kávézás... csak hogy értsétek, pár napja nem volt itthon kávé én pedig vergődtem, de ma ittam kávét és már kész is vannak a gondolataim... :DDD
ÉS íme a legújabb blog, mivel a hétvégén az itteni történetet befejezem... már nincs sok rész hátra...

http://hopesblack.blogspot.hu/

The writer's Revenge 12.rész

A történettel ezúttal lassan haladt, át kellett gondolnia minden apró részletet, hogy a lehető legtökéletesebben leírjon mindent.

Andy a város határban ült egy sziklán, már érezte a felé közelítő ember vérének illatát, közel sem volt olyan édes mint a lányé, de kielégíti a szomját... nem bánthatja mindig a lányt... Lassan elhelyezkedett... mikor az ember mellé ért ráugrott, mint egy vadállat és a vérét vette...

Sandy a gondolataival harcolt, mikor Andy és a többiek megjöttek és leváltották az eddigi őröket...
A lány azonnal a fiú karjaiba simult, mint egy doromboló macska... Andy magához szorította és dúdolt valamit, amitől a lány azonnal elaludt...
A lázadóknak szükségük volt a lány hatalmára... de ők maguk sem tudták... A lány álmodott és ez segített... Mikor felébredt a szalvétákon csak úgy suhant a tolla...
A lázadók története pár órával később elkészült...

Ezúttal a lány nem adta oda... hanem várt, és döbbenten tapasztalta, ahogy a könyve életre kel a szeme előtt... a négy lázadó Andy elé lépett és meghajoltak... mint vezetőjük előtt...

A fiú a lányra nézett...
- Emlékszel már? - kérdezte az...
- Igen... mindenre tisztán...
Izzottak a szemei a dühtől... a lány megijedt és hátrálni kezdett előle... először félt a fiútól...