19. The last drop of blood...

A hatalmas dög előttünk állt, nyál folyt minden szájából a földre, ahol szétmarta azt...
Andy bár jobb "színben" volt, mégis alig állt a lábán... Nem tudnánk megküzdeni az állattal. Szétnéztem, mindenki szemében félelem...

- Mit teszel most? - Jelent meg a Sátán Cerberus hátán...
- Nem tudom...
- Jó lesz hamar kitalálni, mert a Szerelmedért, lassan feláldoztál már mindent...
Azt hittem csak én láttam őt ezúttal... Ahogy ott állt, nem tudtam mi tévő legyek...

Andy elengedte a kezemet és előre lépett... bicegett... a szinte fakasszemet nézett a savat nyáladzó állattal...
- Itt az ideje, hogy én hozzak áldozatot... másokért... - Ashley elkapott amikor Andy után vetettem volna magam...
Legnagyobb megdöbbenésünkre... Andy énekelni kezdett, mire a hatalmas kutya szemei lassan becsukódtak, végül hatalmas robajjal földet ért... békésen aludt...
Ashley elengedett végre és odarohanhattam Andy mellé aki folyamatosan énekelt... megfogta a kezem és maga után húzott, intve a többieknek, hogy kövessenek...
A Sátán mérges tekintete elárulta,hogy erre nem számított... végre kijutottunk...

A pokol kapuja bezárult mögöttünk, a végtelen jégmezőn át csúszkáltunk. A hullák meredten bámulták a lábnyomainkat a jégpáncél másik oldaláról, amíg el nem értük a lépcsőt. Végre kijutottunk. A szigeten még mindig csönd honolt...

Sikerült. Mind a szállodában álltunk, a trónteremben. A többiek szavazást tartottak... hol éljük tovább az életünket... végül Los Angeles állt nyerésre...
- Szerintem ez remek ötlet, végül is ott állandóan süt a nap... - fintorgott Jinxx...
- Ugyan, Saguna leveheti ezt az átkot, most már ő a királynő...
- A királyi család tagjaira amúgy sem hat... - mormogta maga elé Ashley...
- Ez remek... köszönjük... azzal előrébb vagyunk, hogy te nem égsz meg a napon... - vágta tarkón Sammi...
- Leveszem az átkot... de előbb... el kell intéznem valamit, ezúttal egyedül... - mondtam...
- Veled mehetek? - mosolygott rám Andy...
Elnevettem magam...
- Tudod mit, talán igazad van, jobb ha ketten megyünk...
Megcsókolt, a többiek a szállodában maradtak... mi pedig egy kentaurral útnak indultunk...

Nem kellett sok idő, megérkeztünk Izlandra... A kentaur elvágtatott az erdő felé, hogy ne lássák meg...
Andy még mindig nem értette, hogy mit keresünk Izlandon.
- De mikor mondod el?
- Meg fogod látni, de nem hiszem, hogy örülni fogsz, szóval ne készülj meglepetésre...

A klinika felé sétáltunk kézen fogva.
A kórterem ajtaja csukva volt, beléptünk... természetesen ott találtuk Drakula összeaszott testét... Andy mikor meglátta halványan elmosolyodott...
- Dühös vagy bátyám? - néztem Drakula szemébe...
Csak sziszegett...
- Leveszem a napfény átkot az új vámpírtanács tagjairól, de ehhez... szükségem van a véredre...
Meredten bámult előre... Egy csepp vér folyt végig az arcán... feladta... tudta, hogy azért jöttem, hogy ezúttal végezzek vele...
- Helen vár rád... - suttogtam a fülébe, mielőtt megharaptam...
A karomat fogta... és megesküdtem volna, hogy az utolsó pillanatban azt mondta...
- Köszönöm...

18. Self-devotion...

Bevágtattam a bárba, ahol ott találtam azokat, akiket a leginkább kerestem.
- Saguna! - ugrott a nyakamba Sammi
- Én is örülök, hogy látlak... - mosolyogtam rá. Jake Jinx és Chris az asztalnál ültek...
- Vissza kell mennünk a pokolba... Andy ott van. Miután megmentettük, új életet kezdünk... benne vagytok?
- Természetesen Felség... - hajolt meg előttem felpattanva Chris...
- Ezt... hagyd abba kérlek...
Jake megszervezte az utazást... Ellát és a babát elhozták a szigetről, de a szállóban őrizték a csöppséget, nehogy elszabaduljon. A többi marlán visszaváltozott, de őket életben tartotta a Drakula halálakor szerzett hatalmam... visszaadtam nekik az emberi élet lehetőségét....
- Pár óra és indulhatunk... - jött vissza Jake
- Köszönöm...

A farkasok szigete kihalt volt. Csendes és rémisztő... a pokolba vezető út, pedig talán rosszabb mint bármikor ezelőtt... Cerberus kapuja előtt álltunk... bentről dörmögő szuszogás hallatszott... Kis csapatunk csak ácsorgott...
- Ezúttal... nem szabad az utunk...
- Majd én... előre megyek... - Ashley hangja csapta meg a fülünket...
- Hát te?
- Utánatok jöttem... veletek tartok... és Saguna... szeretnék mindenért elnézést kérni tőled, amit korábban tettem...
- Akkor sem bízom benned... - sziszegtem...
- Megértem.

Az ajtó kinyílt, a hatalmas állat aludt.
Ashley előkapta a mobiltelefonját és egy halk zeneszó csapta meg a fülünket, mire a kutya meg sem rezzenve békésen aludt tovább...
- Nincs sok időnk... - mondta...
Azonnal rohanni kezdünk tovább. Ashley rám vigyorgott, mint aki háborút nyert... csak egy fintorral válaszoltam.
Az út végén a fagyás közeli állapot következett...
- Túl nagy a csend... - dideregtem...
- Ez a pokol... bulizó emberekre emlékszel? - kérdezte Chris...
Csúnyán néztem rá, mire elfordult...
A trónterem ajtaja nyitva volt. A Sátán a trónján ült és látszólag már várt ránk...
- Italt?
- Andy-t... - válaszoltam...
- Természetesen... Andrew...
Andy egy ezűst lánccal a nyaka körül egy irtó mellett sétált be... legyengülve, vérző sebekkel... ahogy az irtó elengedte máris összeesett... Felé indultam, de egy láthatatlan falba ütköztem... őrjöngő vadállatként néztem az ördögre...
- De van egy feltételem... természetesen... valamit valamiért...
- Mi az? - vicsorogtam
- Szükségem van egy lélekre... helyette...
Sammi és Jinxx egymást ölelték... Ashley Chris és Jake egymást méregették... persze azonnal előreléptem... de mielőtt magamra vállalhattam volna...
- Vigyen engem... majd én itt maradok... - Helen volt... ő is utánunk jött...
- De miért? - néztem rá... elkaptam a karját
- Már úgy sem maradt semmim... az egész életem a gonosz tettekről és a bátyádról szólt... most vége... de mégsem tudok élni... mert semmi nem lesz már a régi Drakula nélkül...
- Az exkirályné... felajánlja magát a katonából lett király helyett...
- Helen... nem muszáj... majd én... - mondtam
- Nem... nektek... együtt kell maradnotok. Új élet vár rátok...
- Köszönöm... - engedtem el a kezét... furcsa... de vércsepp könny folyt végig az arcomon...
Amint Helen átlépett a láthatatlan falon Andyhez rohantam, a lánc eltűnt a nyakáról, de nem mozdult... túl gyenge volt. Azonnal a csuklómba haraptam és a véremmel itattam...
- Távozhattok... - A Sátán gonosz vigyorral a szája sarkában eltűnt Helennel az oldalán...
Andy rám nézett... Kék szemei hálásan fúródtak a tekintetembe... Lassan visszanyerte az erejét és felállt. Amint képesek lettünk rá, elindultunk a kijárat felé...
Minden csendes és nyugodt volt, pont mint idefelé...
- Milyen csend van... - suttogta Sammi...
- Túlságosan is... - Ashley... - várjatok... nem szól a zene... kinél van telefon? Vagy Bármi... zene???
Mind a fejünket ráztuk...
Hangos morgás zavarta meg a beszélgetést. Ott álltunk szemtől szembe a hatalmas állat három fejével...

Posta :D

Köszönöm a kommenteket, nagyon jól esik ^_^
Igyexem a folytatással, de most nagyon rákattanatam a szépség és a szörnyetegre, szóval, azt hiszem, csak holnap hozom az új részt... Nézzétek ezt a sorozatot, nagyon jó ^_^

17. The queen returns...

A kórteremben feküdtem, mintha mi sem történt volna... bátyám, az orvos álcájában belépett...
- Hogy vagyunk? - kérdezte...
- Én jól, de te már nem sokáig... - Ugrottam a torkának azonnal... a meglepetés ereje a segítségemre volt... a vére erősítve a szervezetemet áramlott a testembe...
- Biztos megölöd? - Állt mellettem hirtelen a Sátán...
- Hol van Andy? - kérdeztem
- Gyere érte... tudod hol találsz meg... de a bátyád dolgát... gondold át... többször nem eresztem el...
Az összeaszott testre néztem... még magánál volt, de épphogy csak egy apró pillanat választotta el a haláltól...
- Itt maradsz... - mondtam neki és bevágtam az ágyba... - Tudom, hogy csak az én véremtől épülnél fel... szánalmas vagy... a szememben egy senki... ha valaha elém kerülsz még egyszer... végzek veled...
Bátyám szeméből vér folyt...

A közeli kis faluba mentem először... ruhát és fuvart kerestem...
- Csak két nap múlva száll fel repülő... - vágta oda flegmán egy férfi...
- Biztos ez? - néztem mélyen a szemébe...
- Ne..nem... - dadogta...
- Mikor indul a repülő?
- Pár óra... - mondta megbabonázva. - addig be tud ülni a kocsmába...
- Köszönöm...

A kocsma büdös volt és természetesen az összes helyi bunkót rejtette... Drakula vére forrt bennem, hogy gyilkoljak pusztán kedvtelésből, de próbáltam ellenállni... egy darabig ment is, de aztán odalépett hozzám egy fickó... amolyan gusztustalan barom, se nőt se embert nem tisztelő fajta...
- Cicuskám, mi szél hozott közénk? - a kezét a combomra tette...
- Nem kéne... - sziszegtem rávillantva fogaimat...
Ez nagy hiba volt... percekkel később egy fegyverrel néztem farkas szemet...
- Tűnj el te démon...
- Másra sem vágyom... de ez egy köcsög sziget... - fakadtam ki... - és a repülőm még várat magára.
- Hát nem tudsz repülni? - röhögtek ostobán...
- De... azért ülök bunkókkal egy kocsmában, mert éhes vagyok... - ráugrottam a fegyvert tartó férfira és torkon haraptam... a vér folyt a számból mikor a többire néztem...
- Van még valakinek kérdése?
- ni... ni... nincs... - dadogták felváltva...
- Megölnétek a fajtámat?
A fejüket rázták, de tudtam, hogy hazudnak...
- Van egy klinika... nem messze innen... a hegyen... na azon a klinikán találtok egyet... egy aszott bőrű vénember... ő minden vámpírok atyja...
Szeretnétek megölni?
Még mindig a fejüket rázták, de tudtam, hogy vasvillával és fáklyákkal indulnak majd el, amint eltűntem...

A pilóta benyitott...
- Mehetünk kisasszony... veletek meg mi lett? - kérdezte barátait...
- Semmi... - rázták a fejüket engem bámulva...
- Menjünk... - pattantam fel és a férfiak felé kacsintottam... kitöröltem emlékeikből a klinikát...
Az ütött kopott repülő felszállt, nekem pedig, ha létezik, halálfélelmem volt a nyikorgó gépen... Erdélyig meg sem álltunk... a szálló tetején tette le a gépet a férfi...
- Most pedig... kifizetlek... - mosolyogtam rá... - gyere velem...

A férfi belépett velem a liftbe, amikor meglátta a mínusz -os emeleteket elkerekedett a szeme, de nem szólt semmit...
- Amikor először jártam itt... rettegtem... - szólaltam meg... - maga is fél?
- Kicsit...
- Nem kell... én vagyok itt a királynő... bízom magában, mert segített... - A trónterembe léptem vele... Ashley és Helen döbbenten nézték végig, ahogy a kincstárba lépek egy emberrel és egy kisebb vagyont bízok rá...
- Te hogy kerültél ide? - kérdezték, mikor az ember elment a zsákmányával és boldogságban úszva...
- Nem tetszik?
- Felség, elnézést... - meghajoltak... Ashley tekintete azonban sötét és gonosz volt...
- Drakula még él... mert megkíméltem az életét... ha csatlakoznátok szánalmas testéhez... Izlandon van... - direkt fellengzősen beszéltem, pedig nehezemre esett...
- Nem felség... veled maradnánk...
- Követnétek a pokolba?
- A katonáért? - Ugrott előre Ashley...
- Ő a királyod... - Ashley közelebb lépett... éreztem a leheletét a számon... édes volt számomra... de ellen tudtam állni neki...
- Biztos?
- Sajnálom... ha nem tetszik... elmehetsz... - fordítottam nekik hátat...
- Követünk... a pokolba is... - szólt végül utánam...
Elindultam megkeresni a többieket, akikben jobban bíztam...

16. The Death would be better

Minden eltűnt... A hangok, a Sátán, Andy... minden... egyedül voltam és vártam a halált... Andy megmenekült... remélem...
Drakula lépett be...
- Megszökött a katonád... - sziszegte... - nem tudom, hogyan... de az biztos, hogy téged nem talál majd meg... soha...

A fejemben hallottam valami gonosz nevetést... mikor kinyitottam a szemem a kórház falai szinte rám zuhantak... A fejem nagyon fájt... de nem tudtam, hogy kerültem ide... sőt... semmi mást sem tudtam.
- Miss Saguna? - jött be egy orvos...
- Azt hiszem...
- Nem emlékszik? - kérdezte a furcsa kinézetű orvos... meglepően fiatalos megjelenésű, haja fehéren meredt az égnek. Magas és kifejezetten jóképű volt.
- Semmire... - néztem üresen magam elé...
- Rendben... súlyos balesetet szenvedett...
- Hogyan? - dadogtam... a fejemben éreztem az emlékek súlyát... de nem törtek elő... akárhogy is próbáltam felidézni...
- Ne izgassa fel magát... ez egy magán klinika... egy ismeretlen hozta önt ide... tudjuk, hogy vámpír... és ennek megfelelően látjuk el...
- Mi a fene?????
Szerettem volna szabadulni erről az őrült helyről...
- Nézze... egy tükröt tartott elém és felhúzta az ínyemet... szemfogaim valóban hegyesen meredeztek... bőröm mint egy halottnak... hajam pedig hófehér...
- Nahát... - néztem az orvosomra...
- Nagyon csinos... és hamar rendbe fog jönni...
- Köszönöm... azt hiszem...
- Pihenjen...
- Várjon... hol vagyunk?
- Izland... ez egy kis sziget....
- ... jó, ezt tudom... de hogy kerültem ide?
- Itt élt...
- Tudja mit? ... hagyjuk inkább megpróbálok visszaemlékezni...
Különös ismerős vigyorral bólintott, majd eltűnt a kórteremből...

Nem tudtam emlékezni... a fejem mintha beleszakadt volna, amikor megpróbáltam...
Az ágyon fekve szenvedtem...
Végül úgy döntöttem, hogy biztos vérre van szükségem ezért az ablakhoz léptem... odakint mindent hó takart...
Egy pillanatra elgondolkoztam a párkányon billegve, majd leugrottam. A három emelet után simán talpra érkeztem...
Szaladni kezdtem. A hó nem volt hideg...
Pár perc futás után egy síelőre lettem figyelmes... egyedül volt. valószínűleg eltévedt. Egy bucka mögé húzódtam, és vártam, hogy közelebb érjen.
Az áldozatom már mellettem is volt.
Egy pillanatig sem vártam. Azonnal ráugrottam, egy halk sikoly hagyta el a torkát, vére pedig vörösre színezte a havas tájat...

Csendben ültem a hulla mellett... aztán hirtelen a fejfájás előtört, mint egy hullám... azt hittem beleőrülök... az agyamba azonnal áramlottak az emlékképek... a szememből vércseppek törtek elő... sírtam...

A végtelenbe üvöltöttem a bánatomat és a kórház felé indultam... Most meg fogom ölni azt aki ezt tette velem... még, ha a bátyám is...

15. Hell... alone

A pokol kapujától egy irtó kísért végig kettőnket az úton... Andy egy pillanatra sem engedte el a kezemet. A pokol mélyére vezető út sokkal hosszabb volt, mint gondoltam. Hol derékig hóban, hol rekkenő hőségben sétáltunk... végül eljutottunk az utolsó kapuhoz. Odabentről érezni lehetett a jeges hideg levegőt...
- Itt várjatok... - szólalt meg az arctalan irtó...

Vacogva álltunk...
- Nem is tudtam, hogy a vámpírok képesek fázni... - dideregtem...
- Eddig én sem...
Átölelt... épp megcsókolt volna, mikor kitárult az ajtó és jeges hófúvás tört elő a mélyből...
- Lépjetek elém... - dörögte egy végtelen hang...
Bent minden más volt... a hideg elmúlt, A falon végig tű égett, a terem közepén egy biliárd asztal állt... a bárpult mögött pedig egy démon ácsorgott... A szemben álló falon egy trónon ült maga az ördög... hát nem így képzeltem el... Mint egy vén rock zenész, hosszú hajjal, bőrszerkóban...
- Mit tehetek érted Királynőm? - kérdezte nyájasan...
Miután elmagyaráztam neki, hogy a háborút ellene a bátyám tervelte ki és mi nem óhajtjuk folytatni, végül csendre intett és hosszasan gondolkozni kezdett...
- Kíméljem meg az emberek a háború folytatásától... és adjam vissza a bátyád életét, holott ő tehet minderről?
- Igen...
- Hát... szerencséd, hogy imádom a vámpírokat... de ugye tudod, hogy a bátyád nem hagyja majd, hogy együtt legyetek...
- Talán az élete elég fizetség lesz neki... - feleltem...
- Rendben... szeretem az ilyen érdekes történeteket... kíváncsi vagyok a folytatásra... - nevetett... - most menjetek... a bátyád hamarosan a hoteletekben lesz...

Visszatértünk a többiekhez és elmeséltük, hogy mit történt... Helen a nyakamba ugrott örömében... Ashley viszont még mindig csak idegesen méregetett minket...
A szállodában végre kettesben lehettünk. Minden ilyen pillanatot kiélveztünk... de most nem tartott sokáig az örömünk.

- Visszatért a bátyád... - jött be Chris
A trónterembe siettünk... Drakula már a trónján ült...
- Megmentettél húgom... de az az érzésem, hogy hálát vársz...
- Szeretném, ha elengednél minket... és megígérnéd...
- Nem... nem hagysz el újra... - mennydörgése a fülemben csengett...
- Megmentettem az életedet...
- Hát ezért kár volt... zárjátok be őket... - parancsolta a katonáknak...
Azonnal ránk ugrottak...

A tömlöcben ücsörögtem a földön, láncaim nem engedtek mozogni... Nem lehetünk együtt... sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy bátyám ellenem fordul...
A Sátán megjelent előttem... megfogta az egyik láncot...
- Megérte?
- Meg... meg fogom oldani... - hazudtam, igazából elvesztettem a hitet, hogy valaha is kijutunk innen...
- Ha majd már feladtad... csak hívj... - nevetett bele az arcomba...
Rengeteg idő telt el... éhségem kínzott... a fogaim élesen vágtak a számba.

- Még mindig nem gondoltad meg magad? - jelent meg napi vendégem...
- Nem...
- Rendben... de csak hogy tudd a szerelmed haldoklik... - suttogta... ezúttal nem tűnt jókedvűnek...
- Mi?
- Hallgasd csak...
Jobban odafigyeltem, és már hallottam is... Andy elgyötört üvöltését... láncok csörögtek és csattanások hallatszottak... húsának égett szaga... ezüst...
- NEEEEEEEE - üvöltöttem...
- És most? Még mindig megoldod?
- Nem... mentsd meg őt... kérlek... - lehajtott fejjel zokogtam... vér könnyeim a padlót vörösre színezték...
Megszűntek a hangok... nem tudom, mit tett a Sátán... de Andy nem szenvedett...

14. Casualties...

A pokol kapuja kitárult, miután Drakulával hangosan felolvasunk egy ősi szöveget...
Andy szorosan mögöttem haladt, a lépcsősor végtelenül folyatódott a mélységbe, az angyalaink közül páran repülni kezdtek lefelé...
- Chris, mi lenne, ha levinnél minket? - néztem rá... mire bólintott... Andyt és engem is elbírt... iszonyatos ereje lehetett...
Drakula nem értékelte az ötletet, de ez már a tervünk része volt... Leértünk a következő kapuhoz... a jeleket elolvasva tudtam mi vár bent...
- Cerberus... - suttogtam Andynek... - a háromfejű kutya, a pokol őre...
- Felfogtam... sajnos... hogyan tovább? - érkezett le mellénk Jinxx és Sammi egy - egy angyallal...
- Bajban vagyunk... Drakula nem, de Helen sejt valamit, az előbb rágta a fülét, hogy ti valamit terveltek, persze az úr lekevert neki egyet... de jó lesz vigyázni... - hadarta Sammi Jinxx kezét szorongatva
- Rendben, akkor nyerjük meg neki ezt a háborút... - mosolygott rám Andy elszántan...
Bevártuk a sereget. Helen az arcát simogatva rondán méregetett... Ashley pedig mérgesen méregette Andyt
- Arról volt szó, hogy megvéded... nem arról, hogy bajba sodrod...
- Nem voltam bajban, és az én ötletem volt... Andy természetesen követett, hiszen ez a dolga...
A bátyám bólintott...
- És tudjuk mér mi van bent...?
- Persze... Cerberus - többen felszisszentek a tömegben... a katonák és a farkasok átváltozva előre vonultak... amikor kinyílt az ajtó berohantak és szembe találták magukat a nagy semmivel...
A kutya már vagy nem létezett, vagy csak nem volt a helyén...
Ahogy átvonultunk a némán égő tájon több irányból félelmet éreztem... és újabb sikolyok törték meg a néma csendet... ezek mindig abból az irányból törtek fel, amerre épp igyekeztünk... Hirtelen szárnyak csapkodására lettünk figyelmesek és pillanatokon belül körül vettek minket az irtók...
Mindenki fegyvert rántott...
A háború kezdetét vette a pokolban. Andy és Christian végig mellettem maradtak...

Futottunk kifelé, ugyan az irtók mind elbuktak, mi sem maradtunk sokan... a háború nem ért véget, de félbeszakadt... Drakulát megölték... a bátyám halott... és bár ez a terv része volt... mégis az egytlen valódi rokonom...

Andy, Jinxx, Sammi, Jake és pár marlán férfi, Chris még egy angyallal, Ashley és még pár farkas... Kain, Judas, Helen... pár katona és én... ennyien maradtuk... a különleges lények vagy elbuktak, vagy átálltak... mi pedig kevesen voltunk ahhoz, hogy háborút nyerjünk...
Az erdő felé futottunk a farkasok szigetén... Kergettek minket... A marklán férfiak, sorra lőtték ki nyilaikat, amik sorban célba találtak... A követőink lassan visszavonulót fújtak...
Mi ugyan megúsztuk, de mindenki rengeteget veszített...

A farkasok tüzet gyújtottak és halottaink emlékére táncoltak a tűz körül... szomorú volt... Andy mellettem ült. mind szörnyen nézhettünk ki... Ashley tekintete fúródott az enyémbe a tűz másik oldala felől...

- Mi lesz most? - kérdeztem...
- Te vagy a királyné... a maradék vámpírt a világon... meg kell védened...
- Mi lenne, ha inkább Ashley és Helen...
- Nem képesek rá... - telepedett le mellénk Judas - ... mindkettejük ereje Drakulából származott... most elvesztek... nem vezetők többé...
- De, ha én ezt nem akarom?
- Hiszen, most már bármit megtehetsz... a törvényeket te hozod... a katonák melletted állnak... és mindenki a parancsodra vár... és... Andrew a királyod lehet...
- Rendben... suttogtam a tűz felé...
- Meg kell győznöd a Sátánt... hogy állítsa le a háborút... különben az emberek veszélybe kerülnek a földön...
- Hogyan győzhetném meg?
- Mondd el, hogy mi történt... mondd el, hogy a bátyád erőltette a háborút, de most már halott... te vagy az új vezető és te a békére törekszel majd...
- Rendben...

Végül kettesben maradtunk...
- A királyom leszel? - kérdeztem Andytől...
- Örökké, ha ezzel melletted lehetek...
Megcsókolt...
- Lassan feljön a nap... kéne keresnünk valami búvóhelyet... - jött oda az egyik angyal... Chris épp egy sérült katonát ápolt...
Elindultunk. A farkasok segítségével hamar találtunk egy hatalmas barlangot...
- Itt jó lesz... hát pihenjünk... - mondta Andy...
- Máris mekkora a pofád... - hallottam Ashley sziszegését... de nem törődtem vele...
Helen egy sarokba húzódva szenvedett... elveszített mindent, ami több ezer éve az övé volt...