Posta

Nem szoktam mást reklámozni, de ő a húgom... szóval, nagyon kedves lenne tőletek, ha olvasnátok... és még csak 10 múlt ;)  nem ítélkezni :P

http://onedirection2003.blogspot.hu/

Posta

Új blog:  http://fairysblackdiamond.blogspot.hu/ aki olvasta a http://rebelreasangel.blogspot.hu/ és szerette, annak tetszeni fog szerintem... már csakazért is, mert a szereplők... ugyanazok, csak a történet más... ez amolyan "másik folytatás" :D Remélem tetszeni fog...

Posta

Hát ennek itt vége, tudom, hogy elég gáz lett, szóval bocsi :DD remélem majd a többi jobban sikerül...
akik olvasnak azoknak KÖSZIII ^_^


http://hopesblack.blogspot.hu/

http://myrebelconfession.blogspot.hu/

The writer's Revenge 16.rész

Döbbenten álltunk. Csend lepte el a tájat és a döbbenetünk nem másnak szólt, mint a felkelő nap látványával érkező seregnek...
Nem égetett a nap.
A sereg előttünk állt. Esélyünk sem lett volna, de nem harcolni érkeztek...
- Köszönetet mondanánk... azoknak, akik végre megállították ezt az őrült klánt...
- Szívesen tettük... - hajolt meg Andy...
- Ennyi lenne... - A sereg vezetői meghajoltak, majd az összes tag eltűnt egy szempillantás alatt...

- És most?
- Menjünk el az öcsémért... - suttogtam
- Rendben...
A vonaton ültünk ezúttal hatan. A srácok pókerpartit csaptak, amíg utaztunk... felszabadultak voltak, személyiségük éppen olyan, mint amilyennek megírtam. Jake és Jinxx nyugodt, CC viccelődését hallgattuk, Ashley pedig perverz vigyorral lepte meg az összes kalaúz hölgyet és a női utasokat...
Mosolyogva figyeltem őket...
- Mi olyan vicces? - hajolt hozzám Andy...
- Pont olyanok, mint amilyennek megírtam őket...
- És én?
- Te nem, te tele vagy meglepetésekkel... mintha csak néhaány részletet ismernék... de pont ezért vagy különleges...
Megcsókolt...

A kórházban a nővér fogadott minket...
- Semmi változás... még mindig kómában van... - hajtotta le szomorúan a fejét...
- Köszönjük...
A kórteremben álltunk, vártuk a vámpírrá válás csodáját. Az öcsém lassan nyitotta ki a szemét... nehéz feladatra vállalkoztunk... egy kamasz vámpír...
Hörögve ült fel... szinte pillanatok alatt megértette, hogy mi történik...

Hónapokkal később utazgatásaink egyik állomásán tartottunk... Andy a kezemet szorongatta...
- Ashley vigyáz rá... hidd el...
- Persze... elviszi csajozni... - hunyorogtam idegesen...
- Nyugodj meg... - mosolygott... ez elég is volt... az agyamra lassan nyugalom telepedett és az Ashley iránti haragom elszállt...
Andy hosszan átölelt. Ajkai lassan értek az enyémhez... de a szeme máris elárulta szándékát...
- Világít a szemed, amikor akarsz engem... - suttogta a számba... a tükörbe nézve rájöttem, hogy igaza van...
- Szeretem, hogy nincsenek titkaink egymás előtt...
- Szeretlek...
- Én is szeretlek...
- Örökké? - kérdezte
- Annál is tovább...

~Vége~

The writer's Revenge 15.rész

Ashley mellettem hevert a kanapén és folyamatosan Jake szemén keresztül nézte a történéseket... nem mondott semmit, csak láttam, hogy máshol jár, mint aki TV-t néz...
Egyszer csak felpattant, tudtam, hogy miért, én is hallottam a hangokat, amik felénk közeledtek...
- Nyugi - csitított Ashley... - ez CC lesz...
Abban a pillanatban be is futott az említett személy...
- Gyerünk, menni kell... követnek...
Azzal rohanni kezdtünk. CC mutatta az utat, mi pedig követtük... Ashley még mindig olyan volt, mintha csak félig lenne jelen... néha attól féltem, hogy nekiszalad egy fának... de tökéletesen vette az akadályokat... a többiekhez csatlakoztunk...
Andy azonnal magához ölelt...
- Mégis jobb, hogy itt vagy... - mosolyogott
- Nekem is...
Egymás kezét fogva vágtattunk át az erdőn... az előttünk járó vámpír klánt kergetve... megismertem a szagukat... ők voltak a házunknál, ahol a családomra támadtak, de ők voltak, akik akkor elítéltek minket, amiért szerettük egymást...
Már magam előtt éreztem a szagot... a vadállat belül kitörni készült... ahogy megláttam az alakot magam előtt, már vetettem is rá magam... a nyakába ugorva, hangos reccsenéssel törtem el a nyakát... A körülöttem lévők szintén támadtak... a klánt mind egy szálig elpusztítottuk... mi hatan...
Bosszút álltunk... mindenért...

The writer's Revenge 14.rész

A harag lassan csillapodott a fiú lelkében...
- Sajnálom, hogy elvettem az emlékeidet...
- Ne sajnáld... megmentettél minket... és most már minden rendben lesz, de a családodért bosszút állunk...
Közelebb lépett és átölelte a lányt...
- Már nem csak azért akarok bosszút, hanem mert ilyen sok időre elvesztettelek miattuk...
- Helyes

Sandy:

A lázadók mindenben mellettünk álltak, mindenben támogattak. Valaha ők is abban a faluban éltek, ahol mi. És most harcra készültek... harcra azok ellen akik nekünk ártottak.
Féltem, hogy bajuk esik, de leginkább attól, hogy Andynek baja esik...
Látta az aggodalmamat.
- Jobb lenne, ha itt maradnál... - suttogta fölém hajolva - túlságosan féltenélek, ha ott lennél...
Csókja égett az ajkamon...
- Tényleg ezt akarod? - átöleltem a nyakát...
- Igen. Sőt, azt hiszem, hogy az egyikük itt maradhatna veled...
- Rendben... ha tényleg ezt kéred...
A szemembe nézve lassan bólintott...

Nem sokkal később elindultak... elindultak megkeresni azokat, akik ide juttattak minket... Ashley velem maradt,
- Ashley és Jake látnak egymás szemével, így látni fogják mi történik a másik helyen... - Andy egy csókot lehelt a homlokomra és eltűntek a szemünk elől...

Posta... 3.rész...

http://hopesblack.blogspot.hu/

Már 3 részt sikerült megírom... :D remélem tetszik majd...
egy kis kedvcsináló:

"A fürdőkád sarkán ültem, amíg a karomból és a lábamból húzta ki a tüskéket egy csipesszel... nem nagyon fájt, többször előfordult már, hogy rózsabokorban kötöttem ki... a munkával jár...- Miért fröcsköltél le?
- Nehogy napszúrást kapj...
- Pusztán aggodalomból locsolgatsz le idegeneket?
- Na jó... tényleg ne haragudj... kiengesztelhetlek?
- Nem... - morogtam... - kész vagyunk?
- Igen... egy kávé belefér?
- Na jó... - egyeztem bele..."

The writer's Revenge 13.rész

Sandy a falig hátrált a kitörni készülő vadállat elől... Az a falon vezette le dühét...
A kezei nyomán potyogott a vakolat, a lány csak dermedten bámulta...
- Neked is emlékezned kell... - a szeme izzott... Sandy remegő lábaira parancsolt, hogy lépjen közelebb...
- De mire? - lassan emelte kezét a fiú arcához... ahogy megérintette, az próbálta kiengedni a gőzt...

A vadállat újra tombolt benne... ezúttal, már nem tudta féken tartani... a lány szemébe nézett és mélyen húsába vájta a fogait... már nem tudott megálljt parancsolni... a lány ájultan esett össze, ő pedig megitatta vérével és várt...
Várta a vámpírrá válás csodáját...

Sandy nem tudta hol van, ezek a közös emlékeik? Nem tudta a választ...
Látta saját magát, amint szökni készül valahonnan, látta Andyt ahogy elkapja őt, csókjuk egybeforrt, mintha a múltban nem lehettek volna együtt...
Ő volt az... elkapták... valaki fogva tartotta...
- Boszorkány... - hallotta a fejében a gondolatokat... máglyára cipelték... A fiú ott állt a katonák őt is elfogták... de mielőtt elégtek volna... Sandy maga tette, ő volt az aki kitörölte a fiú és a saját emlékeit is... de most újra született... a fiú pedig visszatért... mert az ő fejében létezett az emléke... hát így jöttek a gondolatok...

A lány szemei kipattantak... fogai saját szájába fúródtak az emlékek szét szakították szinte... fájdalmasan felnyögött...
- Emlékszel már?
Csak könnyeivel küszködve bólintott... ő vette el az emlékeket és ő is hozta vissza a fiút... de a dühét még nem értette...

Posta

Jó hatással van rám a kávézás... csak hogy értsétek, pár napja nem volt itthon kávé én pedig vergődtem, de ma ittam kávét és már kész is vannak a gondolataim... :DDD
ÉS íme a legújabb blog, mivel a hétvégén az itteni történetet befejezem... már nincs sok rész hátra...

http://hopesblack.blogspot.hu/

The writer's Revenge 12.rész

A történettel ezúttal lassan haladt, át kellett gondolnia minden apró részletet, hogy a lehető legtökéletesebben leírjon mindent.

Andy a város határban ült egy sziklán, már érezte a felé közelítő ember vérének illatát, közel sem volt olyan édes mint a lányé, de kielégíti a szomját... nem bánthatja mindig a lányt... Lassan elhelyezkedett... mikor az ember mellé ért ráugrott, mint egy vadállat és a vérét vette...

Sandy a gondolataival harcolt, mikor Andy és a többiek megjöttek és leváltották az eddigi őröket...
A lány azonnal a fiú karjaiba simult, mint egy doromboló macska... Andy magához szorította és dúdolt valamit, amitől a lány azonnal elaludt...
A lázadóknak szükségük volt a lány hatalmára... de ők maguk sem tudták... A lány álmodott és ez segített... Mikor felébredt a szalvétákon csak úgy suhant a tolla...
A lázadók története pár órával később elkészült...

Ezúttal a lány nem adta oda... hanem várt, és döbbenten tapasztalta, ahogy a könyve életre kel a szeme előtt... a négy lázadó Andy elé lépett és meghajoltak... mint vezetőjük előtt...

A fiú a lányra nézett...
- Emlékszel már? - kérdezte az...
- Igen... mindenre tisztán...
Izzottak a szemei a dühtől... a lány megijedt és hátrálni kezdett előle... először félt a fiútól...

Posta :D

Húú kicsit nehezen jönnek az ötletek, szóval, bocsi, hogy így belassultam... és közben próbálkozom a másikkal is...
 :) azért igyekszem...

The writer's Revenge 11.rész

Újra futott, ölében a lánnyal, de ezúttal nem volt elég gyors...
- Állj meg... - üvöltötte az előtte álló vámpír... úgy tett... a talpára állította a lányt és átölelte védelmezve a testét... Sandy reszketett.
- Miért öltétek meg a családomat... - üvöltötte még is a vámpír felé... bátor...
- Nem a családod volt a célpont, hanem te...
- Miért? - dadogott már szinte némán...
- Mert újra alkottad és áthoztad a világunkba őt! - Andy-t arcon csapta a válasz... az ő hibája, hogy a lány családja meghalt...
- Akkor most már kár kergetnetek... hiszen itt van...
- De tudod... a bosszú édes... és amíg nem tudja ki is ő valójában... ki kell használnunk az időt...
- Hogy hogy valójában... ? - Nézett a vámpír szemébe a lány...
- Ugye nem hiszed, hogy elárulom, most, hogy még megölhetlek titeket... másik három ért utol minket, a társuk mögé állva...
Négy vámpír és velük szemben egy írónő... a saját maga által teremtett vámpírjával... akinek hiányoznak az emlékei...
A küzdelem nem lett volna fair... újabb vámpírok szagát érezte... Mögülük érkeztek, négyen... hirtelen bevillant neki, a lány utolsó szalvétára írt történetéből léptek elő... CC, Jake, Jinx és Ashley... ők velük vannak...
- Ezek meg? - döbbent le a velük szemben álló vámpír...
- Ők a lázadók... a legújabb könyvemből... - suttogta a lány...
Az ellenséges vámpírok egy szempillantás alatt tűntek el... A lázadók, pedig együtt indultak el... mintha évszázadok óta ismernék egymást...
Hűen követték a fiút...
Kerestek egy szállást nappalra. A lány szalvétákat vett elő...
- Ne... - suttogta Andy... - gondold meg mit írsz le...
- Tudom mit akarok... és ezzel visszanyerheted az emlékeidet...
- Egy próbát megér, de mostantól vigyázz... Jake és Ashley itt maradnak veled... mi pedig elmegyünk vadászni... utána leváltjuk őket...
- Nagyon vigyázunk rá... - nyugtatta meg Ashley... nahát, pont olyan volt mint amilyennek leírta... ámulva nézett végig rajtuk... az agya szüleményi, vagy ők is régebbi lények?
Nem gondolkozott sokat. Elkezdett írni... a lázadók nagy történetét... Jake mellette ült és nézte, de nem zavarta a lányt... Néha még segített is kicsit...
- Remélem ez segít majd... Andynek emlékeznie kell... de ha nem a valódi múltját találom ki, akkor lehet hogy bajt okozok...
- Reméljük, hogy sikerül... - bátorította a lányt a perverz vigyorú Ashley....

The writer's Revenge 10.rész

A fiú legszívesebben már rég visszafordult volna, ösztönei súgták, hogy ne menjen tovább, de a kis boszi csak megy és töri magának az utat... válaszokat akar... válaszokat, hogy miért maradt egyedül... és most, mintha tudta volna, hogy közel a válasz, csörtetett előre a végtelennek tűnő erdőben... Andy gyorsan lépkedett utána... kezdett sötétedni. Előttük viszont valami fényesen ragyogott... egy ház az erdő közepén.
A ház előtt álltak páran...
Vámpírok... ezeknek a szagát érezte akkor éjjel, mikor megmentette Sandy-t... elkapta a lány kezét de késő volt, kiszúrták... a lány illatát követték... azonnal felkapta és suhanni kezdett vele, de tudta, hogy már nincsenek biztonságban sehol...
- Most akkor üldözni fognak? - kérdezte a lány meredten mikor már a vonaton ültek újra...
- Igen, követik a nyomainkat... ez nagyon nagy hiba volt... - hajtotta le a fejét Andy. Fekete haja a szemébe lógott, a lány óvatosan nyúlt oda, a fiú mégis megrezzent érintésétől...
- Sajnálom... - suttogta a lány...
- Én is, meg kéne, hogy védjelek, de helyette, hagyom, hogy a fejed után menj... - érezte, hogy a vadállat kitört belőle... mérges volt magára és a lányra is...
Meredten nézte, ahogy a lány szemébe könnyek gyűlnek... de ezúttal nem tudott uralkodni magán... a karjánál fogva húzni kezdte őt a vonat hátulja felé...
A lány érezte , ahogy a háta koppan a mosdó falán. Andy ott állt előtte, ő is látta ezúttal, hogy az állatias oldala eluralkodik rajta... de hagyta magát. Hagyta, hogy a vérét vegye újra, ezúttal minden kedvesség nélkül... csak a táplálkozás céljából...
Felhördült a fiú...
- Mennünk kell...
Felkapta a lányt és kimászott az ablakon. Testével védve őt kiugrott...
Tovább futott egy darabig a sínek mentén, de aztán letért...
- Követnek még? - suttogta csendesen a lány egy idő múlva...
- Nem... most egy ideje nem...
- Akkor tegyél le... - követelte...
A fiú talpra állította...
- Sandy... én sajnálom, amit mondtam... és amit tettem...
- Tudom...
A lány határozottan lépkedett mellette...
Egyszer csak megállt minden előjel nélkül... és a fiú felé fordult... ajkait az övére tapasztotta, bizonyítva, hogy nem haragszik rá... Andy egy pillanatra boldogan visszacsókolt, majd kicsit eltolta a lányt...
- De komolyan, nagyon oda kell figyelnünk mostantól... nagy bajban vagyunk...
Újra megcsókolta a lányt, majd tovább sétáltak a hóban...

The writer's Revenge 9.rész

Újra egy vonaton ültek. Sandy ezúttal békésen aludt a fiú karjaiban. Soha nem gondolta volna, hogy ez boldoggá teszi a lányt... boldog attól, hogy ő a vérét veszi...
Az állomáson sem ébresztette fel, csak felkapta és leszállt a vonatról. Erdély... nem tudta, hogy vezették idáig a nyomok, de erősen aggódni kezdett régi otthonára gondolva... a lány mocorgott a karjaiban, de nem kelt fel.

Lassan lépkedett a hidegben, mikor Sandy remegni kezdett, csak akkor gyorsított... Egészen a házig cipelte, ebben a házban élte napjait régen... emlékezett mindenre, de most nem hagyta, hogy az emlékek feltörjenek. Miután biztonságba helyezte az alvó lányt és begyújtott, elindult, hogy kövesse a nyomokat. Az apróság ideges lenne, ha tudná, hogy egyedül indult válaszokat keresni... mindent tudni akar, de ő most jobban örült a magánynak, a lány biztonsága fontosabb lett, mint az, hogy ne haragudjon rá...

Sandy a ropogó tűz hangjára ébredt, egyedül egy idegen házban... El sem tudta képzelni, hogy hol van... párszor szólongatta Andy-t de miután meggyőződött róla, hogy teljesen egyedül van, lehuppant a kanapéra... és törni kezdte a fejét, hogy mit csináljon a hirtelen jött magányban.
Írok... gondolta, és keresett egy tollat, egy szalvétára kezdte róni a betűket, mikor az megtelt, akkor újat és újat vett elő... végül az asztalt beterítették legújabb könyvének "lapjai"...

- Ne haragudj, hogy egyedül hagytalak... - lépett be Andy...
- Merre jártál?
- Nyomokat követtem... - húzta el a száját...
- Egyedül? - felvonta a szemöldökét kicsit mérgesen...
- Muszáj volt... kellett egy kis... futás... - mosolygott...
- Legközelebb írhatnál egy cetlit, hogy... "elmentem, ne keress... " - fintorodott el Sandy...
- Jogos... de hoztam enni meg egy kávét...
- Én pedig írtam neked egy új történetet... - mosolyodott el végre a lány...
Andy mellé ült és pár perc alatt végiglapozta a rengeteg oldalt... emberi szem szinte nem is látta a lapok mozgását...
A lány addig elkezdte inni a kávét.
- Ez... nagyon szép... - tette le a szalvétahalmot végül a fiú...
- Igyekeztem...
- Az a rész különösen tetszik, hogy a főhősnő "irtó dögösnek találta a fiút..." - közelebb hajolt a lányhoz, mire az rögtön a szájára tapadt, de el is rebbent egy pillanat alatt...
- Találtál valami nyomot?
A fiú sóhajtott egyet...
- Igen, megígérem, hogy holnap megnézzük, rendben, de most... nagyon hideg van és pihenned kell...
- De végig aludtam...
- Akkor sem megyünk most sehová... - jelentette ki... átölelte a lányt, aki bosszankodva ugyan de rögtön a karjaiba simult...

Posta :D

Igazából most fogalmam sincs, hogy folytassam-e ezt, mert valamiért nekem nem tetszik, de, ha nektek igen, akkor jelezzétek :D mert akkor kicsit összekaparom magam... :))

addig is... : http://myrebelconfession.blogspot.hu/

The writer's Revenge 8.rész (18+)

A fiú abba hagyta a nevetést és komoly arckifejezéssel folytatta...
- A régi életem emlékeit nem őrzöm, de azt biztosan tudom, hogy számomra olyan különleges ember, mint te... nem szerepelt benne...
- És nem ember? - rafinált kis boszi...
- Nem... semmilyen lény...
- Akkor jó... - rátapadt a fiú szájára ajkaival... Megint látta fényt. Andy direkt összeszorította szemeit, nemtudta honnan jön, de már nem is volt fontos annyira az fény...

Andy a lányra nézett, ahogy rajta ült, az apró teremtés, egyszer csak rá emelte kék szemeit Világítottak. A fiú nem szólt semmit, csak halványan elmosolyodott és már újra rá is tapadt Sandy szájára. Érezte ahogy a lány kéjesen lejjebb tolja a csípőjét, ágyékának feszülve. Érezte, hogy majd szét robban... A lányról lehúzta a ruhát végre megcsodálhatja a testét... Hideg kezeivel végigsimított a mellén amitől megkeményedtek a mellbimbói... alsó ajkába harapott, ahogy a lány testét elöntötte a forróság...
A lány fenekét markolva megfordította őt. Most alatta feküdt a lány. Ahogy fölé hajolt édesen elmosolyodott... és elhúzta haját a nyakától... szinte kérlelte tekintetével...

- Hihetetlen vagy... - suttogta,de érezte, hogy nem tud ellenállni a csábításnak... lassan hajolt felé először, csak végig csókolta a nyakát. A lány teste megfeszült, sóhajok hagyták el száját, amitől Andy a vadállatot egyre kevésbé tudta megállítani... de még erőlködött... A szájával kezdte izagatni a lány kemény mellbimbóit sóhajokat és apró nyögéseket kicsikarva ezzel belőle... Nem állt meg... lejjebb csúszott és a lány combjába harapott óvatosan... az felszisszent egy pillanatra, de hamar elmúlt a fájdalma... Andy tett róla... hideg ajkai érintették először a lány bőrét a legérzékenyebb ponton... majd lassú érzékiséggel végignyalt a lány lába között... Érezte, hogy a lány beleremeg a gyönyörbe amit érintése okoz neki és ez boldogsággal töltötte el...Visszahajolt fölé... A lány kéken világító szemei szinte már izzottak a vágytól... könyörgően nézett rá, teste lázban égett... hideg ujjai csillapították a lány vágyait egy pillanatra, de aztán már az is csak fájdalmas vágyát fokozta... mozogni kezdett az érintése alatt... vonaglott, halk sikoltásokkal...
Andy nem bírt tovább magával... a nedves forróságba hatolt... szinte azonnal a gyönyörbe repítve a lányt...
A nyakát harapdálta, a vérét itta, miközben a lány remegve újra és újra a hullámzó gyönyörbe sikította magát alatta... Végül érezte, hogy neki is közel a vég... Állatias üvöltéssel lökött hatalmasat a lányon... Majd végül mellé rogyott...
A lányt cirógatta, aki még mindig máshol járt... minden érintésére megremegett... újra és újra... végül elaludt...

The writer's Revenge 7.rész

A lány várta, hogy újra kettesben lehessen Andyvel. Egy lakosztályba vezették őket, hála a fiú hipnotikus képességeinek. Ott aztán Andy bezárta az ajtót és mérgesen a lányra nézett...
- Majdnem elvesztettem a fejem miattad... - enyhült meg...
- Mi?
- A gondolataid erotikus képeket továbbítottak felém... próbáld meg kontroll alatt tartani őket
A lány szája sírásra görbült...
- Ne sírj, majd segítek... - megdöbbentette a lány érzékenysége. Az ölébe húzta és ölelte, mire ő még keservesebben kezdett sírni.... Nem Andy volt a hibás, a lelke fájt... a veszteség ami érte, most csapódott súlyos sziklaként az agyára...
- Mindent elveszítettem... - nyögte két hüppögés között. Arcát beletemette Andy mellkasába
- Nyugodj meg kérlek... - suttogta  a lány hajába, majd hallgatta a csendesedő hüppögést...
Sandy egyszer csak felemelte a fejét és a fiú kék szemeibe bámult...
- Világít a szemed... amikor akarsz engem... - közölte minden előzmény nélkül...
Kacéran elmosolyodott...
- Látom jobban vagy - mondta megjátszott bosszankodással.
- Elmondod miért világít?
- Te írtál engem... neked kéne tudnod...
- Ezt nem én írtam... belőled jön...
- Hát ezek szerint ez is én vagyok...
- Hogy,hogy? Nem tudod? Régen nem történt ilyen?
Bosszantó egy apróság ez a lány...
Andy felnevetett...

The writer's Revenge 6.rész

Újabb sokk következett. A vadállat üvöltése belül hangosodott...
A lány a karjait a fiú nyaka köré fonta. Olyan apró volt Andy magasságához képest, hogy a fiú lehajolt, hogy csókolni tudja, majd a vadállat tombolni kezdett. Saguna átfonta lábait Andy derekán. A fiú a csípőjén tartotta őt. Egy pillanatra ajkaik elváltak egymástól.
- Komolyan akarod? - kérdezte a vadállat hörögve. Már szinte érezte a lány vérének ízét, de közben tombolt benne a nemi vágy is...
- Akarom - suttogta Sandy határozottan - mindennél jobban...
A fiú éles fogai belemélyedtek a lány bőrébe. Először megfeszült az apró test, de a fájdalom hamar elmúlt... felváltotta a vágy... A testét beborította valami leírhatatlan érzés, akár egy selyem lepel.
Felnyögött, mire állatias morgás érkezett válaszul. Hirtelen új dolog lépett a lány agyába... érezte, hogy Andy kívánja őt... A lelkük és agyuk összeforrt. Miután eltüntette a sebet, újra szenvedélyesen csókolni kezdte a lányt...

Sandy legnagyobb meglepetésére azonban talpra állította őt.
- Ezt itt nem lehet... - mutatott rá, hogy még mindig a pályaudvaron állnak. Mosolya olaj volt a tűzre, de a lány is belátta, hogy Andynek igaza van...
Taxit fogtak. A hotelig némán ültek a kocsiban. A recepciós rácsodálkozott a párra, aztán figyelmesen hallgatta, ahogy Andy szobát kér...

The writer's Revenge 5.rész

Andy még mindig döbbenten ült a helyén. Alig tíz perc volt hátra az útból. Remélte, hogy, ha leszállnak, kitisztul majd a feje...
Dühös volt és meglepett, amiért a lány felajánlkozott neki, de valójában magára volt dühös, amiért nem tudott nemet mondani.
Sandy ellenben boldog volt a férfi ígéretétől...
- Remélem tisztában vagy vele, hogy mit kértél tőlem - a fiú nem értette a nagy boldogságot...
- Tudom mit kértem... - lépett le a vonatról a lány.

Andy valójában nagyon is vágyott a lány vérére... sőt a testének minden porcikájára. Ahogy a hozzá képest apró teremtés előtte lépkedett, végigfutott rajta a tekintete. Haja hullámos tincsekben takarta a hátát, karjait szabadon hagyta a csőruha, ami ráfeszült alakjára. A feneke hívogatóan kikerekedett...

A fiú érezte, hogy ég a torka a vágytól... Morgott egyet halkan, de a benne lakozó vadállat már üvöltött...
Sokkal erősebb volt, mint máskor...
A lány érezte, hogy a férfi a lelkét megérintve elárulja vágyát... megdöbbenve állt meg a peronon...
Andy mögé lépett és hátulról megölelte. Ez volt az első, hogy így hozzáért... Felé fordult karjaiban és abban a pillanatban ajkai rátapadtak a fiú jéghideg szájára... Andy jeges érintése ellenére forrt közöttük a levegő.
- Ezt nem lenne szabad... - suttogta a fiú...

The writer's Revenge 4.rész

Az út további részében csöndben ültek, majd a fiú vállára hajtotta a fejét és érezte, hogy elnyomja az álom... Régóta nem aludt.
Andy megpróbált a lány lelkébe hatolni, hogy megállítsa az álmait, de már ő is fáradt volt.
Táplálkoznia kellene.
Óvatosan kimászott a lány mellől, elfektetve őt az üléseken és elindult a vonaton zsákmányt keresve. A vadállat a belsejében már tombolt. Az utolsó vagonba érve meglátott egy fiatal férfit. Egyedül volt, nincs kockázat. Andy profi volt... elcsalta őt egy félreeső helyre, ott hipnotizálta majd lakmározni kezdett belőle. Miután végzett nyálával eltüntette a fiú nyakáról a sebet, visszaültette őt ülésébe. Látta, hogy kicsit kába a vérveszteségtől...
- Sebaj haver... majd rendbe jössz
- Rendben - a fiú megnyugodott és elaludt...

Andy épp visszafelé indult, de ahogy megfordult szembe találta magát Sandy kéken villámló szemeivel...
- Én... mindent láttam...
- Sajnálom...
- Miért nem szóltál, hogy éhes vagy? - a lány sírt...
- Miért sírsz? - döbbent le Andy
- Azt akartam... hogy... - Sandy elszégyellte magát. Arra vágyott, hogy a fiú belőle táplálkozzon...
- Te komolyan azért sírsz, mert azt akarod, hogy belőled igyak?
- Hát... tudni szeretném, hogy milyen érzés, egyszerűbb lenne és legalább... meghálálhatnám, hogy megmentettél engem...