Andy hűséges lovacska volt CC-nek, úgy cipelte a részeg dobost, mintha kötelező lenne. Mindenki nevetett. Bree ugrabugrált agy darabig, Tom pedig Ashley-t faggatta még mindig, aki kezdte elveszíteni a türelmét az egyensúlyával együtt.
Nem jutottunk túl sokáig, végül Andy hívta a sofőrt, hogy jöjjön értünk a busszal. Az út szélén álltunk és vártuk.
- Hé mi lesz a vendégeinkkel? - sustorgott rosszindulatúan Ashley
- Nem tudom, nagyon úgy fest, hogy nem akarnak elszakadni a kedvenc bandájuktól...
- ... És valaki Andytől sem... - tette hozzá
- Ashley...
- Komolyan Angel... nem látod, addig fog nyomulni, amíg meg nem kapja... de majd meglátod, hogy igazam lesz.
- Nem szívesen értek egyet, de Ashnek igaza van... sok ilyen csajt láttunk már... - kegyelemdöfés a fülembe ültetett bogaraknak Jaketől...
A buszban ülve azon gondolkoztam, hogy mi a finom kifejezés arra, hogy akadj le a pasimról, mert nehezen bír magával... haha ez még a fejemben is gázul hangzik... ennyire bizalmatlan vagyok Andyvel...
Alice már alig várta, hogy hazaérjünk és kioszthassa a részeg Ashleyt, de közbeléptem és elrángattam a barátnőmet.
- Alice, állj le... állandóan szapulod Ashleyt, bármit csinál kifogásod van ellene... miért nem hagyod? Látom, hogy nem jó neked így... ismerlek ezer éve. - Sírni kezdett....
- Rohadék vagyok... tudom, egyszerűen... nem illünk össze...
- Akkor?
- Azt hiszem beszélnem kell vele...
- Csak ne most, ha rám hallgatsz... nagyon be van nyomva. Mosolyogva megölelt. Letörölte a könnyeit és visszament a többiekhez én pedig a tetőre indultam. A cigim a kezemben égett, mikor hangokat hallottam, belestem a tetőablakon. Bree-t láttam meg. Valakivel bájolgott.
Andy hangját hallottam meg... ezt a csajt nem hiszem el...
- Én szeretem Angelt, értsd meg...
- Nem kértem, hogy szeress... csak most az egyszer... egy olyan lány mint én, soha semmit nem kapott az élettől... most itt lehetek veletek és semmi mást nem szeretnék, csak egy felejthetetlen éjszakát, amikor a hős megcsókolja a lányt...
Láttam, hogy magához húzza Andy-t, aki, mint egy báb csak élettelenül közelebb lépett... Bree ölelte őt, és bár nem ölelt vissza, nem is ellenkezett tovább...
Az ágyon kötött ki, a lány pedig mellette ült. most tisztán láttam őket, bár nem akartam... Bree közelített Andy felé... én pedig torkom szakadtából üvöltöttem volna szívem szerint...
Jayy... mit tegyek?
Andy elfordította a fejét... de aztán megadta magát...
- Nem tudja meg... - suttogta neki Bree, miközben a száját Andy ajkaira tapasztotta...
Lemásztam az ablakból...
- Arra ne vegyél mérget... - sziszegtem...
- Angel... - pattant fel a lány zavarodottan...
- Igen... én vagyok... te pedig, most jobb lenne, ha elmennél...
Andy lecsúszott az ágy mellé. Fejét a térdére hajtotta és nem mozdult, amíg a lány és Tom távoztak. Csak álltam ott és éreztem, hogy darabokra törtem. Andy még mindig nem mozdult... tudta, hogy elveszített én pedig el akartam futni... Jake kirángatott a szobából. Átölelt, és abban a percben zokogni kezdtem... kitört belőlem minden... minden amit addig elfojtottam...
Nem tudom mennyi idő telt el. Jake ölelése nem lazult, a kanapén ült velem és nem szólt semmit, csak hagyta, hogy sírjak... Aztán elaludtam... ott a kanapén. Éreztem, hogy Jake egy idő után elmegy, aztán valaki más jött oda és ült mellém. Simogatta a hajamat. Illatát beszívtam...
- Annyira sajnálom... - Andy volt...
Nem akartam válaszolni, annyira jó érzés volt az érintése... de nem tudtam volna megbocsájtani neki... megint hagyta magát... nem ő mászott rá a csajra, de hagyta magát... és erre nem mentség, hogy ivott.
- Angel... olyan vagy nekem, mint egy pillangó, akit nem merek elég erősen fogni, nehogy eltörjem a szárnyát...
Pillangó... nahát, Jayy is mindig ezt mondta... Jayy... mit tegyek most? Nem nyitottam ki a szemem, de a könnyeim elárultak.
- Angel... tudom, hogy ébren vagy... kérlek... - az arca olyan közel volt, hogy amikor kinyitottam a szemem újra be kellett csuknom, mert kék szemei világítottak...- Nem hiszem, hogy most kéne... beszélnünk... - mondtam csukott szemmel...
Ajkait éreztem a homlokomon. Nem ment el. Ott ült a kanapén, amíg Ashley magához nem tért és Alice-el végtelennek tűnő ordításba kezdtek...
Andy leesett a kanapéról, hangos puffanás és néhány elmorgott szitkozódás után visszamászott és a szemembe nézett...
- Angel... kérlek...
- Rendben... de nem nagyon van mit megbeszélni... - felültem. Csillogó szemekkel nézett rám.
- Nem értem...
- Láttam mi történt tegnap... láttam, hogy Bree mindent megtett, hogy becserkésszen és tudom, hogy nehezen állsz ellen... mégis megtetted... csak a végén... nem bírtál ellenállni... csak egy kérdésem van. Mi lesz? Mi lesz akkor, ha legközelebb meg azután vagy azután sem tudsz ellenállni... mindig meg kell bocsájtanom neked?
Lehajtott fejjel ült...
- Igazad van... - suttogta...
- Most telefonálnom kell... utána megbeszéljük, hogy mi legyen - azzal elindultam az ablakon át a tetőre... rágyújtottam és tárcsázni kezdtem Jayy-t
- Tündérke... - hallottam meg álmos hangját...
- Jayy... nem tudom mit csináljak...
- Andy?
- ... igazad volt, azt hiszem...
- Tudtam...
- Várj, ne bízd el magad...
Mindent elmeséltem és a végén ő sem tudott mit mondani...
- Nézd Angel... tudod hogy szeretlek, szívem szerint azt mondanám, hogy most azonnal érted megyek a világ végére és válassz engem, soha nem foglak megcsalni, de ebben a helyzetben, nem tudok mit mondani... Andy biztos, hogy szeret téged... különben nem érdekelné, hogy mit gondolsz... nem kérne bocsánatot...
- Jayy... - a fejemben csak az járt, hogy meg kéne bocsájtanom Andynek...
- Bocsáss meg neki... adj még egy esélyt, de ha összetöri a szívedet még egyszer én a csini pofiját fogom összetörni... az tuti... és Angel... szeretlek...
- Jayy...
- Igen?
- Én is szeretlek... - suttogtam a telefonba... ez volt az igazság... bármennyire szerettem Andy-t a szívem egy kis része Jayy felé húzott...
- Tudom... - nevetett a telefonba és letette.
Kicsit jobb kedvem lett... újabb cigire gyújtottam... Anyu állt a ház előtt és nézett fel rám...
- Angel, mit csinálsz? - mosolygott...
- Dohányzok... kopogj be, szerintem beengednek...
Percekkel később kimászott mellém a tetőre...
- jesszusom, hogy tudsz itt ülni... milyen magas...
- Este utazunk... - mosolyogtam... - nagyon fogsz hiányozni
- Te is kicsim... - átölelt...
- Alice nem jön velünk... szakítottak Ashleyvel...
- Nem is illettek össze... de ott lesz neked Andy... és az a lány.. nagyon szép... hogy is hívják?
- Sammi
- Ő, igen... ellesztek... aztán majd meglátogatsz...
- Vagy te engem... jó dolog világot látni...
Anyu átölelt, lemászott az ablakon és elment dolgozni... én pedig elmentem fürdeni. Közben még mindig Andy járt a fejemben... ki kell találnom valami ultimátumot... mert ha megint simán megbocsájtok, akkor az nem jó lecke...
Tök jó hogy ilyen gyorsan hozod a fejiket*.* :D
VálaszTörlés:) igyekszem :DD sok időm van általában ^_^
VálaszTörlés