A kórteremben feküdtem, mintha mi sem történt volna... bátyám, az orvos álcájában belépett...
- Hogy vagyunk? - kérdezte...
- Én jól, de te már nem sokáig... - Ugrottam a torkának azonnal... a meglepetés ereje a segítségemre volt... a vére erősítve a szervezetemet áramlott a testembe...
- Biztos megölöd? - Állt mellettem hirtelen a Sátán...
- Hol van Andy? - kérdeztem
- Gyere érte... tudod hol találsz meg... de a bátyád dolgát... gondold át... többször nem eresztem el...
Az összeaszott testre néztem... még magánál volt, de épphogy csak egy apró pillanat választotta el a haláltól...
- Itt maradsz... - mondtam neki és bevágtam az ágyba... - Tudom, hogy csak az én véremtől épülnél fel... szánalmas vagy... a szememben egy senki... ha valaha elém kerülsz még egyszer... végzek veled...
Bátyám szeméből vér folyt...
A közeli kis faluba mentem először... ruhát és fuvart kerestem...
- Csak két nap múlva száll fel repülő... - vágta oda flegmán egy férfi...
- Biztos ez? - néztem mélyen a szemébe...
- Ne..nem... - dadogta...
- Mikor indul a repülő?
- Pár óra... - mondta megbabonázva. - addig be tud ülni a kocsmába...
- Köszönöm...
A kocsma büdös volt és természetesen az összes helyi bunkót rejtette... Drakula vére forrt bennem, hogy gyilkoljak pusztán kedvtelésből, de próbáltam ellenállni... egy darabig ment is, de aztán odalépett hozzám egy fickó... amolyan gusztustalan barom, se nőt se embert nem tisztelő fajta...
- Cicuskám, mi szél hozott közénk? - a kezét a combomra tette...
- Nem kéne... - sziszegtem rávillantva fogaimat...
Ez nagy hiba volt... percekkel később egy fegyverrel néztem farkas szemet...
- Tűnj el te démon...
- Másra sem vágyom... de ez egy köcsög sziget... - fakadtam ki... - és a repülőm még várat magára.
- Hát nem tudsz repülni? - röhögtek ostobán...
- De... azért ülök bunkókkal egy kocsmában, mert éhes vagyok... - ráugrottam a fegyvert tartó férfira és torkon haraptam... a vér folyt a számból mikor a többire néztem...
- Van még valakinek kérdése?
- ni... ni... nincs... - dadogták felváltva...
- Megölnétek a fajtámat?
A fejüket rázták, de tudtam, hogy hazudnak...
- Van egy klinika... nem messze innen... a hegyen... na azon a klinikán találtok egyet... egy aszott bőrű vénember... ő minden vámpírok atyja...
Szeretnétek megölni?
Még mindig a fejüket rázták, de tudtam, hogy vasvillával és fáklyákkal indulnak majd el, amint eltűntem...
A pilóta benyitott...
- Mehetünk kisasszony... veletek meg mi lett? - kérdezte barátait...
- Semmi... - rázták a fejüket engem bámulva...
- Menjünk... - pattantam fel és a férfiak felé kacsintottam... kitöröltem emlékeikből a klinikát...
Az ütött kopott repülő felszállt, nekem pedig, ha létezik, halálfélelmem volt a nyikorgó gépen... Erdélyig meg sem álltunk... a szálló tetején tette le a gépet a férfi...
- Most pedig... kifizetlek... - mosolyogtam rá... - gyere velem...
A férfi belépett velem a liftbe, amikor meglátta a mínusz -os emeleteket elkerekedett a szeme, de nem szólt semmit...
- Amikor először jártam itt... rettegtem... - szólaltam meg... - maga is fél?
- Kicsit...
- Nem kell... én vagyok itt a királynő... bízom magában, mert segített... - A trónterembe léptem vele... Ashley és Helen döbbenten nézték végig, ahogy a kincstárba lépek egy emberrel és egy kisebb vagyont bízok rá...
- Te hogy kerültél ide? - kérdezték, mikor az ember elment a zsákmányával és boldogságban úszva...
- Nem tetszik?
- Felség, elnézést... - meghajoltak... Ashley tekintete azonban sötét és gonosz volt...
- Drakula még él... mert megkíméltem az életét... ha csatlakoznátok szánalmas testéhez... Izlandon van... - direkt fellengzősen beszéltem, pedig nehezemre esett...
- Nem felség... veled maradnánk...
- Követnétek a pokolba?
- A katonáért? - Ugrott előre Ashley...
- Ő a királyod... - Ashley közelebb lépett... éreztem a leheletét a számon... édes volt számomra... de ellen tudtam állni neki...
- Biztos?
- Sajnálom... ha nem tetszik... elmehetsz... - fordítottam nekik hátat...
- Követünk... a pokolba is... - szólt végül utánam...
Elindultam megkeresni a többieket, akikben jobban bíztam...
Én kinyírtam volna Drakulát. Megérdemelte volna. Na de mindegy, éljen a jószívűség! ^^ Siess a kövivel!
VálaszTörlésTe jó ég tényleg nem győzöm utolérni magam xD Bár én is így tudnék írni :3
VálaszTörlés