19. The last drop of blood...

A hatalmas dög előttünk állt, nyál folyt minden szájából a földre, ahol szétmarta azt...
Andy bár jobb "színben" volt, mégis alig állt a lábán... Nem tudnánk megküzdeni az állattal. Szétnéztem, mindenki szemében félelem...

- Mit teszel most? - Jelent meg a Sátán Cerberus hátán...
- Nem tudom...
- Jó lesz hamar kitalálni, mert a Szerelmedért, lassan feláldoztál már mindent...
Azt hittem csak én láttam őt ezúttal... Ahogy ott állt, nem tudtam mi tévő legyek...

Andy elengedte a kezemet és előre lépett... bicegett... a szinte fakasszemet nézett a savat nyáladzó állattal...
- Itt az ideje, hogy én hozzak áldozatot... másokért... - Ashley elkapott amikor Andy után vetettem volna magam...
Legnagyobb megdöbbenésünkre... Andy énekelni kezdett, mire a hatalmas kutya szemei lassan becsukódtak, végül hatalmas robajjal földet ért... békésen aludt...
Ashley elengedett végre és odarohanhattam Andy mellé aki folyamatosan énekelt... megfogta a kezem és maga után húzott, intve a többieknek, hogy kövessenek...
A Sátán mérges tekintete elárulta,hogy erre nem számított... végre kijutottunk...

A pokol kapuja bezárult mögöttünk, a végtelen jégmezőn át csúszkáltunk. A hullák meredten bámulták a lábnyomainkat a jégpáncél másik oldaláról, amíg el nem értük a lépcsőt. Végre kijutottunk. A szigeten még mindig csönd honolt...

Sikerült. Mind a szállodában álltunk, a trónteremben. A többiek szavazást tartottak... hol éljük tovább az életünket... végül Los Angeles állt nyerésre...
- Szerintem ez remek ötlet, végül is ott állandóan süt a nap... - fintorgott Jinxx...
- Ugyan, Saguna leveheti ezt az átkot, most már ő a királynő...
- A királyi család tagjaira amúgy sem hat... - mormogta maga elé Ashley...
- Ez remek... köszönjük... azzal előrébb vagyunk, hogy te nem égsz meg a napon... - vágta tarkón Sammi...
- Leveszem az átkot... de előbb... el kell intéznem valamit, ezúttal egyedül... - mondtam...
- Veled mehetek? - mosolygott rám Andy...
Elnevettem magam...
- Tudod mit, talán igazad van, jobb ha ketten megyünk...
Megcsókolt, a többiek a szállodában maradtak... mi pedig egy kentaurral útnak indultunk...

Nem kellett sok idő, megérkeztünk Izlandra... A kentaur elvágtatott az erdő felé, hogy ne lássák meg...
Andy még mindig nem értette, hogy mit keresünk Izlandon.
- De mikor mondod el?
- Meg fogod látni, de nem hiszem, hogy örülni fogsz, szóval ne készülj meglepetésre...

A klinika felé sétáltunk kézen fogva.
A kórterem ajtaja csukva volt, beléptünk... természetesen ott találtuk Drakula összeaszott testét... Andy mikor meglátta halványan elmosolyodott...
- Dühös vagy bátyám? - néztem Drakula szemébe...
Csak sziszegett...
- Leveszem a napfény átkot az új vámpírtanács tagjairól, de ehhez... szükségem van a véredre...
Meredten bámult előre... Egy csepp vér folyt végig az arcán... feladta... tudta, hogy azért jöttem, hogy ezúttal végezzek vele...
- Helen vár rád... - suttogtam a fülébe, mielőtt megharaptam...
A karomat fogta... és megesküdtem volna, hogy az utolsó pillanatban azt mondta...
- Köszönöm...